Tegnap volt huszonöt
éve, hogy meghalt Freddie Mercury (született Farrokh Bulsara, csak az magyarul
elég hülyén festene), a Queen egy negyede, és elg fura elképzelni, hogy festene
ma, 70 évesen, gondolom nagyjából mint Elton John bajusszal, de Huhg Hefner köntösében.
Magam 1986-ban kezdtem
ismerkedni munkásságukkal, megvettem kazettán a Kind Of Magic című aktuális
Queen-albumot a sarki könyvesboltban (azóta fűnyírókat megy egyéb kertészkedős
cuccokat árulnak a helyén, nagydarab bajszos emberek járnak oda locsolócsövet venni),
meg nem sokkal később láttam a Hegylakót (alámondásos VHS-en), és valahonnan
ismerős volt a zene, de nem tudtam egyből beazonosítani, egyszerűen nem jutotta
még el a kazetta B-oldaláig.
De aztán már gyorsan
rákattantam, begyűjtöttem az összes lemezüket, mind jó, kivéve a Hot Space című
diszkókorszak-utánlövést, meg a Flah Gordon filmzene albumot ( a filmet alámondással láttam, VHS-en), ami
teljesen értelmetlen szintis prüntyögés, ilyen Jean-Michel Jarre másnaposan
hangulatú felejthetőség.
De ezeken a kisiklásokon kívül számolatlanul ontották a remekműveket, a Queen egyértelműen jobb volt matek ötösnél, az oroszkrémtortánál, legalább olyan jó volt mint a tengerparti nyaralás (ahol lehetett venni remek Jugoton kiadású Queen-kazettákat) vagy osztálybulin lassúzni a lányokkal, és ez utóbbinál csak az volt jobb, ha Queen-re.
(Alányok egyábként következetesen úgy konferálták fel a Bohemian Rhapsody-t, hogy "következik a Kvíntől a Mama című szám", merthát a szöveg tényleg úgy kezdődik, hogy Mama épp most ölt meg egy embert..., de rajtam kívül senki nem tanult még angolul az osztályban, a sötét nyolcvanas években jrtunk...)
Most pedig két dal a kedvencek közül, az első egy talán kevéssé ismert lírai-himnikus, a másik meg egy ismerős döngölés, egy nagyon nyolcvanas-évek hangulatú klippel, de hát ez is része az élménynek. (színpadi látvány=ménkű sok reflektor!) Tessék meghallgatni, benne lesz a dolgozatban!
Hammer to fall ... ez a legjobb!!!
VálaszTörlés