Mindenhol szembejön,
hogy ezek mai fiatalok mennyire más világ und életérzés, én meg nyilván már
öreg vagyok, nem zaklat fel egy Wellhello inspirálta mozi, ahol a
Tinder-generáció micsinál, de lagalább fogalmam sincs mi az a Wellhello, vagy a
Tinder, ha már itt tartunk, sőt nem is érdekel, ebből látszik, hogy megkopott
az idő vasfoga, amitől őszülök és már majdnem tetszik a dzsezz.
Csendben öntözöm inkább
a májkrémkonzerveket, amiket nemrég ültettem. Tavaszra jó termés várható friss,
zsenge májkrémkonzervekből, a titka csak annyi, hogy öntözni kell, és ne
szüreteljük le őket a kis nyitófülek megjelenése előtt, permetezni nem igazán
kell, de március elején érdemes felvinni a vonalkódot a fejlődő dobozokra, hogy
megfelelő arányban növekedjen benne az ipari szalonna. Mert csak kellő gondoskodás
után idézik fel a néhai úttörőtáborok emlékét, Gyuszi bácsival a szadista
tornatanárral, a csomós tejbegrízzel reggelire, az állandó tornacipő-szaggal és
a hazaérkezéskor érzett végtelen megkönnyebbüléssel együtt.
És mindehhez kell a jó
vetőmag, sok napfény meg egypár halott állat mája.
Na, a mai fiatalok biztos
nem pepecselnének ezzel ennyit, ők csak megveszik a boltban, és felkenik a
kenyérre, aztán meg fintorognak, de hát nem csoda, úgy nem is az igazi a
zamata, ha az ember nem maga ment el a praktikerbe a műanyag cserépért, nem a két keze
verejtékével öntözte a szintetikus virágföldet, úgy nincs lelke az egésznek.
Ezek a maiak csak egész nap wellhellóznak a tinderen, vagy tinhellóznak a
wellbookkon vagy csak interneteznek az íméles pornón.
És most itt egy film ami
állítólag megmutatja az új generáció életérzését, vagyis hogy hogyan buliznak,
később hogyan buliznak máshol, illetve hogyan csajoznak/pasiznak különböző
bulikban, meg hogy miért nem lehet csajozni/pasizni bizonyos bulikban, és hogy
milyen szar zenék vannak a bulikban általában.
Én mondjuk már címét sem értem, én még úgy tanultam az
általánosban, hogy kettőskereszttel nem kezdünk mondatot, de lehet hogy ez
azóta változott, végül is a Hovédelmi
ismeretek című könyvünk is azzal a mondattal indított, hogy A kapitalizmus általános válságának talaján
küzd a fennmaradásért, bár ez már ’88-ban volt, középiskola elsőben.
(Persze lehet, hogy a Honvédelmi ismeretek csak a jövőbe látott, úgy húsz évvel
előre, de ez mellékszál.)
Viszont határozottan
normálisnak tűnik, hogy nem érdekelnek a Tinder-generáció dolgai, nem
vagyok én szociológus (illetve igen, de
nem most és nem ebben a témában), sőt elvárom, hogy különösebben őket se érdekelje
az én generációs kultúrám. Hagyják meg csak nekem (nekünk) a punkot, a
hevimetált, a csalamadádés hamburgert, az offline csajozást, David Bowie-t, a
Commodore 64-est, az egyetemi felvételi vizsgát (ahol a bolognai egy spagetti
és nem egy rendszer), az ellógott sorkatonaságot, az Iron Maiden pólót, az SZTK-szemüveget,
a Balaton-sört, a Faith No More-t, a Queent, Sandokant, a Ponyavregényt és a
Trainspottingot, a magasszárú jugó Adidast és megannyi lényegtelen izét.
Miként mi is meghagyjuk
őseinkek, avagy minket is hidegen hagy az Illésmetróomega (és a Rolling Stones
és Bobdilen a nóbeldíjával), Szilvási Lajos és Berkesi András, a zónapörkölt és
a trapéznadrág, a SZOT-beutaló és a gyári fenyőünnep, a népművelés és a makramé
falvédő, a Kinyerma? és Kántor, a Négy páncélos és a kutya meg a presszókávé
üvegpohárban, az Orion tévé meg a tessék blokkot hozni.
És ha már így belejöttem
a felsorolásba:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése