Előrelátás

A  karácsonyi fogyasztási pánikot oly mértékben rám szabadította a kereskedelem, hogy már a héten beszereztem a szaloncukrokat, négyféle ízben, mert ki tudja, több mint egy hónap múlva melyikhez lesz kedvem, de igazából venni kellett volna egy üres zacskót is, szintén üres gyűrött cukorpapírokkal, hátha nem lesz kedvem egyikhez sem, és erre is fel kell készülni. Nézegettem a bejgliket is, és nagyon nehéz volt meggyőznöm magam, hog az tényleg korai, az a bejgli, ami pont jó állagú lesz karácsonyra, még csak a pék (na jó, a sütőüzem termelési igazgatója) zaklatottabb álmaiban létezik, mikor előre lefagy a gondolattól, hogy mennyi rohadt sok meló lesz még, mire felgyújthatja a karácsonyfáját, szerencsésebb esetben a fényeket rajta.

Viszont elmélkedem az ajándékokon, bár a franc tudja minek, nyilván 23-án délelőtt fogok rohangálni, hogy találjak valamit, először is ötletet, mert az sosincs, de ha van ötlet, a pénz a legkevesebb. Szó szerint. Ilynenkor másik ötlet kell, a kevés pénzre optimalizálva, és sajnos a saját készítésű ajándék nem jöhet szóba, nem vagyok barkácsolós típus, a szigszalaggal tuningolt elosztó csillogó csomagolásban is vállalhatatlan, ezen kívül meg csak szarkasztikus megjegyzéseket tudok önerőből előállítani, de ahhoz meg nem kell ünnep, plusz nehéz a fa alá tenni.

Így aztán az ünnepre való  készülődés nagyjából hörcsögölést jelent, felhalmozok ehető dolgokat, és naponta öt percig büszke vagyok magamra, hogy még mindig nem mentem rá a kókuszos szaloncukorra, vagy a gesztenyésre, amire Petra amúgy is bejelentette igényét. És egyre határozottaban fixírozom a sarokban porosodó műfenyőt, még nem állok készen a díszítésre, még csak méregetjük egymást, de fejben már hangolok az akcióra, amivel azért várok nagyjából mikulásig, az már olyan előkarácsony-féle, vagy nem, de a szaloncukrok túlélése szempontjából mindenképp kritikus lesz.

És a karácsonyfa is csak előzetes lesz még, elvégre van három (kisebb, családon belüli kommunikációs zavar miatt ennyit sikerült venni), két kisebb és partvis-szerűbb, meg egy rendesebb. Így egyfajta triptichon-ként lehet felállítani, dísz az van bőven mind  háromra, sőt míg mások gyertyákat gyújtogatnak az adventi koszorún, én feldíszítek egy-egy műfenyőt, bár ehhez venni kell  még egyet, majd megnézem a közeli kínai boltban, vagy egy távolabbi lomtalanításnál.

De addig is terveket szövögetek, milyen sorrendben szerezzem be a kókuszreszeléket (persze nem külföldit, igazi magyar kókuszból legyen!), a szárított gyümölcsöt meg a krumplit, és ha minden meglesz, jöhet a szenteste, mikor végre nekiállhatok megkeresni a szilveszteri papírtrombitákat.