Lassan jönnek a bódék,
pláza mellé, teszkó parkolóba, főtérre, csúnyák és sikít belőlük az
ideiglenesség, a gányoltság, nemsoká felüvöltenek a karácsonyi slágerek
pánsípra és bazsevára , nemsoká kolbászt sütnek a járdaszigeten,és nevezik
minezt Adventnek (modrosabban Áádvent), ami valami ünnep-féle lehetett, de ma
már csak az előtagja annak hogy Vásár. (Esetleg annak, hogy koszorú, de ennek
sincs jelentősége, az is csak asztaldísz, gertyát eleve nem gyújt rajta senki,
mert büdös, viaszos lesz a terítő, meg olyan szép, minek elrontaani, a
virágboltos gabika biztos sokat dolgozott a kis műanyag szarvasokkal rajta.
Virágboltos gabika persze azt szeretné, ha felgyújtanánk az egészet a francba,
ő jövőre is el akar adni nekünk valami hasonló giccset, sőt ha elég gyorsan
gyújtjuk fel, még idén.)
De legalább újra lehet
venni vicces képeslapokat részeg télapóval, szőrös telefontokot, felhúzható
betlehemet csokiból és kézműves pokémon fingópandát, ami különösen bearanyozza
a szentestét, fröccsöntött kínai, van rajta USB-port, lehet tölteni a
porszívóról és elfingja az ótannenbaumot meg a stílenahtot, igaz utóbbit
kantoni akcentussal. Tűzveszély esetén elfingja a csillagszórót vagy a gyertyát is, csak jó irányba kell tartani.
Ilyenkor a város is felölti ünnepi arcát, ami ízléstelen díszeket jelent a fő utca
villanyoszlopain, meg egy értelmezhetetlen karácsonyfát a fő (naná, hogy
Kossuth) téren. Ez egy bazi nagy fenyőfa(tetem), sok égővel, de dísz az egy
sem, azaz világosban csak arról lehet felismerni, hogy ez egy karácsonyfa, hogy
egészen útban van a tér közepén. Este viszont némileg elnyomja a körülötte
sorakozó bódékat, persze a kolbászos kürtőskalács-szag ellen tehetetlen, lévén
csak világít, ohne fenyőillat.
Van viszont mozgásérzékelős betlehem, jó nagy, és lehet hogy nem is mozgásérzékelős, mert eddig még mindig zenélt valamit mikor elmentem előtte, de nem tudtam úgy odamenni, hogy nem menjek el előtte. Vagyis ez még egy rejtély.
Meg van mndenféle házi izé, például házi lekvár, amit valóban egy nagy házban csinál sok ezer szorgos kéz egy futószalag mellett, valahol délkelet-Ázsiában, no de az sem semmi, ahogy manyikáék virtuóz módon átcímkézik, és kis kockás kendőket kötnek a tetejükre.
De legalább vehet
fingópandát az is, aki lemaradt a Blek Frájdéjról, a bódékban kapható fingópanda is
remek minőség, analóg digitális!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése