Lassan a Fekvehányás utcában is beköszönt az ősz. Sárgulnak már a fogak a makacsul presszónak hívott kocsma előtt, ahogy a láncdohányosok ködbe borítják a közeli buszmegállót is, a fákon a levelek még zöldek a benzingőzben, de csak azért mert szorgos közmunkások festik őket, a hangulat miatt.
Egyre korábban sötétedik, kint és a fejekben egyaránt, mélabús sorosgyörgyök foszladoznak le kifakult óriásplakátokról, de hát megtették kötelességüket mehetnek az istentelen hírükkel.
Melegnek ugyan még meleg van, pedig már felesleges, takarékosabb nyugdíjasok el is teszik télire a harminckét fokokat, dunsztos üvegbe, celofánnal jó szorosan. Fűtés úgysem lesz egy darabig, a távfűtés csövei spontán térplasztikákként prosodnak az első világháborút idéző lövészárkok mellett, egyszer majd oda temetik őket, csak még nem világos melyik egyház szertartása szerint. Zombi apokalipszis esetén viszont az árkokból jól lehet majd kézigránátokat dobálni, meg sösösdobozokat, utóbbiakat külön vinni sem kell, ha a lakosság tömegesen a föld alá vonul.
Lőrinc még nem pisált bele a dinnyébe, de Lajos bá' már többször is, kellet a zöldségesnek a kocsma mellé költöznie. De legalább a zöldségesnél is lehet piát kapni, kannás bort, kannás sört, kannás vodka ízű szeszesitalt, szezonálisan január elejétől december végéig.
A Fekvehányás utcában az ősz sem töri meg a hurrámediterrán hangulatot, a környékbeliek ilyenkor is szigorúan betartják a sziesztát, reggel, délben és este, mindig a napszakhoz illő atlétatrikóban és testszaggal. Sok tésztát esznek meg pörköltet, de zöldségből csak olyat, ami konzervdobozban van, és szépek rajta a képek. A dolcsevítában csak az első hóvihar zavarja meg őket, hisz az ősz fel sem tűnik, míg a közmunkaprogramban jut elég pénz zöld festékre, ráadásul könnyebb is a lehullott leveleket festegetni, fáramászás helyett.
De most még, a harmincpárfokban nyitott ablakokon zúdul kifelé Közepesnél Valamivel Nagyobb Grofó egynyári és két őszi slágere, van is füleknek csikorgatása szerteszét, valamint keresztül-kasul.
Az ősz melankolikus líraiságából a környékre már nem jut, nem elég nagy hozzá helyi dzsídípí. Ami persze errefelé nem is cél, de nem is eszköz, simán csak nincs. Előnye ugyanakkor, hogy télen hóból is megárt a sok, ide irányítják azt ami máshol már nem kell, és remek szórakozás sárgával rajzolni bele valami obszcénet, és megkeresni a szomszéd macskáját aki elásta magát szerelmi bánatában.
De most még csak az ősz jön, túl kell esni rajta mint a bárányhimlőn vagy az osztályőnöki intőn, várni a karácsonyt, mikor akciós lesz az obiban kenobi... izé a fugázott csempe, meg a presszóban a kocsmai hubi, korsó sörrel, kisjézus nélkül.
Hisz a Fekvehányás utcába a megváltást már a posta sem hajlandó kivinni, pedig lehet hogy igény az volna rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése