2019. szeptember 22., vasárnap

Minden vagyunk, szentek leszünk

Van olyan vasárnap reggel, mikor nem is kell kávé ahhoz hogy felébredjek, elég ha szembe jön valami épületes marhaság a neten. Mondjuk hogy egy brit faszi épp arra készül, hogy megigyon egy pohár viszkit, amit viszont a saját korábban amputált, majd mumifikált lábujjával szervíroznak valami yukoni hotel bárjában. Mer' ez náluk hagyomány, a lábujjas viszki igazi kanadaikum, de az még náluk sem volt, hogy valaki saját beáztatott lábujjáról igya le a gabonapálinkát hányás nélkül. (Az illető nagyon hülye brit biztos sokat rágta a körmét gyerekkkorában, ám a lábujjait nehez érte el, de most aztán...)
Ez a hír persze csak szimpla marhaság, a másik viszont emeletes, tortagyertyákkal díszített, nemzetiszín pántlikával átkötött marhaság.

Történt ugyanis, hogy "Hatszáz gyermek imádkozott a nemzetért, vezetőiért a kereszténységért az Országházban". Ami igen fontos, és vilgpolitikailag is kiemelkedő esemény lehetett, elvégre a nemzet sorsa alapvető módon függ attól, hány száz gyerek imádkozik érte, és főleg a vezetőiért.  
Tényleg, e ponton két kínzó kérdés is felmerül. Egy: kik is nemzet vezetői? Mer' az utolsó aaki magát neemzetvezetőnek titulálta az Szálasi Ferenc volt, akit előbb érdemei elismeréséül felakasztottak, később meg diktatúrát nevezett el róla a hálátlan utókor. Mondjuk érte imádkozni rendes dolog, mert ha valaki komolyan és elszánta hisz a pokol létében, az Szálasit nemigen tudja máshová képzelni, szóval ráfér, ha már ott grillezik egy ideje.
És a második kérdés: ha a jelenlegi, tévesen közjogi méltóságnak titulált bajszos és/vagy focikedvelő öltönyösöket értik alatta, akkor minek imádkoznak értük. Tudtommal igen jól megy a soruk, kurvára odavannak maguktól, sőt vissza is, és kedves családjuk sem szűkölködik. Szerénytelenségben sem és mohóságban sem. Mondhatni tejjel-mézzel folynak a kánaán, kábé letojják, mit gondol a kussoltatott többség, és lelkesen játszanak a saját B-középüknek. Imádkozni értük legfeljebb csak esetleges elkárhozásuk okán lehet, de a nemzetnek (és tényleg, itt mosz a kulturális vagy a politikai értelemben vett nemzetről van-e szó?) ettől sokkal jobb nem lesz, gondolom nem is ez a cél.
De ha már gyerekeket imádkoztatnak (istenem, de szép ige!) a templom helyett az országnak gyűlésező házában benne, akkor oda kell egy hivatalból kirendelt államtitkár is, aki speciel (és igen stílszerűen) az egyházi meg a nemzetiségi kapcsolatért felel. Valakinek, nekünk nem gyakran. És nem, nem szól hogy akkor ne csak az egyes számban emlegetett nemzetért imádkozzanak már, végül is vannak itt még nemzetiségek, meg hogy nem feltétlenül csak a római kaotikus egyház mantráival lehet imádni a kozt, mert vanak itt más vallások és Londonban hej van számos egyház.

És mindezt a különösen hiánypótló eseményt a fura nevű Pápai Missziós Művek Szent Gyermekség Műve szervezi, amitől azért kilendül az emberben a bullshit-mérő mutatója.
Te szent ég, mondanám csak hogy stílusban maradjak, de inkább mégsem teszem, mert az ég az nem szent, hanem kék vagy szürke, felhős vagy felhőtlen és néha a csigabiga háza ideki. Abba bele sem szeretnék gondolni, mit is gyárt a Pápai Missziós Művek (missziót mi mást, legjobb minőségben, szerkezetkészre szerelve), különösen a  Szent Gyermekség Művek nevű melléküzemága. Szent gyermekeket? Nemár...
Mert a gyermekség gondolom nem szent, legfeljebb egy életszakasz, így kevéssé valószínű hogy a Művek gyáregységében készülő gyerekek eleve szentek lennének, a tudomány mai állása szerint ez nem genetikai kérdés, szentnek nem lehet születni, az egy életprogram. Lehetséges persze, hogy a gyerekek szülei szentek, így afféle vezetéknévként öröklik a Szent-séget, de ha Pápai Művek gyerekcsináló üzeme tele lenne szentéletű fedezőménekkel, legalább is tudnánk róla, ha már a világ épp fájdalmasan nélkülözi a szenteket, és nyakig ül a bunkóság modernitásában.

Persze az is lehet, hogy a gyermemek attól lesznek szentek hogy imádkoznak a Nemzet Vezetőiért (felkészül az Aranyborjú Zrt. igazgatótanácsa), ráadásul a Szent Korona Szent Jelenlétében, szakrális és karmikus értelemben egyaránt áldásos helyzetben. Kár hogy a Szent Végtagot a bazi likában őrzik Csuhások Térdre Egyház klerikusai, de legalább nem isznak róla viszkit, legalább is őszintén reméljük. Pedig az is kitűnő minőségű, mumifikált és az orrunkat is tisztíccsa, nem úgy mint holmi lefagyott lábujjak.
És hát igen, van mire büszkének lennünk, csak nekünk van nem hivatalosan szentté avatott, de khmm... mondjuk úgy, többek által szentként emlegetett koronánk, ami igazán szép teljesítmény egy köztársaságtól. A hülye briteknek például van saját, viccesen integető monarchiájuk, de a koronájuk az nyomokban sem tartalmaz szentséget, igaz a királynő időnként hordja is, és lehet hogy nem érezné magát komfortosan egy szenttel a fején. Így aztán nem is a parlamentben őrzik, hanem a Towerban, ami meg ugye jóideje múzeum már, mert szerintük mégy alkotmányos monarchiában is ott a helye.

De hogy a gyerekek sérelmére elkövetett  imaláncnak mi is volt a pontos oka, apropója, azt nem tudni. Talán a Szent Kampány? Vagy simán a Szent Hátmer' Csak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése