Azt olvastam az imént minap, hogy a Fiumei úti temetőben futóköröket jelöl ki a Nemzethy Öröksshég Inthézete. Amiben első blikkre nekem az a hír, hogy van ilyen intézet, nyilván égető szükség is van rá, elvégre mivé lenne a nemzet az örökség intézése nélkül. Meg ugye nekik köszönhető, hogy nemsoká legálisan lehet kocogni a temetőben, ahol legalább jó a levegő, csend van és a helyiek se nem basszogassák az embert egészségmegőrzés közben. Hacsak félre nem értik a hulla-hopp kifejezést, de pont ennek elkerülése érdekében én nem engedném be a nagy színes műanyag karikákat a temetőbe, izé, sírkertbe.
És tényleg, a temető meg a sírkert az ugye nem ugyanaz? (Nem, ne legyen!) Vagyis halmaz-részhalmaz viszonyban állnak, miszerint minden sírkert temető, de nem minden temető sírkert, amolyan bogár-rovar módon. Én ezt úgy képzelem, hogy vannak az olyan temetők, mint itt a közelünkben is, amelyekben egymástól harminc centire vannak a sírok, tehát semmi kert- vagy parkjellege nincs, a sírok közötti porból meg csak gaz nő, és vannak a szerencsésebb egyedfejlődésű helyek, amik igazából parkok nagy fákkal, sétautakkal, és közben még emberi maradványokat is rendszeresen ásnak el ott.
Gondolom hogy marhaság, de nekem tetszik ez a temető-sírkert megkülönböztetés, ami ráadásul újabb rendszertani kérdést vet fel. Mert minek számít mondjuk sok templom, például a Westminster-apátság vagy a Szent Pál katedrális, ahol például Nelson admirális, Wellington hercege, Charles Dickens, meg mindenféle számokkal jelölt keresztnevű királyok vannak eltemetve? Lent a kriptában, de néha fent az utcaszinten is, sokszor a padlóba süllyesztve, hogy kényelmesen lehessen sétálni rajtuk...
Nos a templomok, azok talán külön kategóriát képeznek, legalább is amíg ben növi őket dzsungel, viszont remek példái annak, mi mindent lehet megtenni egy temetkezési helyen a nélkül, hogy rögtön kegyeletsértés miatt vinnének a Szent Inkvizíció elé. Mert tuti, hogy sokan fognak majd tiltakozni, hogy micsoda barbár dolog egy sírkertben sportoli, még annál is rosszabb, mint mikor valaki ketchupot tesz a bolognai szószba vagy sprite-tal issza a fehérbort, pedig nem is. A ketchupos bolognai az sokkal rosszabb, szerencsére ilyet sírkertben vagy temetőben nem szolgálnak fel. Altemplomokban sem, ott általában azért minőségi a kaja.
Mert már itt is megemlékeztem róla, hogy épp a fentebb említett Szent Pál katedrálisban találkoztam először olyan kriptával, ahol melegkonyha is üzemelt, de ez azóta már több templomnál is megvolt, a St. Martin kriptája (naná, Londonban) például kifejezetten népszerű reggelizőhely. Meg jó a shopjuk is.
És hát ehhez képest semmiség néhány futó a Fiumei úton, legalább példát mutatnak a sok lustálkodónak, akik csak fekszenek ott. Addig nem lesz gond, míg be nem engedik a terepbringásokat, a gördeszkásokat vagy a rallycrosst és nem lesznek ott éjszakánként illegális gyorsulási versenyek. ("Hol sírjaink domborulnak/ Unokáink bevadulnak") Elvégre a St. Martin-ban is csak kamarazenei meg kóruskoncertek vannak, de a Rammstein még nem lép föl náluk. (Az csak egy - szintén már emlegetett - félrehallás volt évekkel ezelőtt, aztán kiderült hogy vasárnap nem rámstájn hanem láncstájm koncert esedékes...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése