Sorozatgyilkos

Nem, tényleg nem szeretem a sorozatokat. Úgy általában nem, mert a fenének van kedve még egy függőséghez, márpedig a mostanában elharapódzott sorozatok pont erre játszanak. A nyomozós,  szuperhősös, misztikus izék, az egy kaptafára készített, röhögőgépes szitkomok tényleg csak arra jók, hogy az ember addig se csináljon valami értelmeset. A képernyő előtt remekül lehet zombulni, valamint életünket (főleg a szabadidőnket, és benne társas kapcsolatainkat) az aktuálisan kedvenc huszonhét sorozatunk évadjaihoz igazítani.

És tényleg, új szavakat is tanulunk a sorozatdömping okán, vagy legalább is új értelmezéseket, az 'évad' már csak néhány őslény számára színházi kifejezés, és az évadokat nem tervezik, hanem 'berendelik' a stúdiók meg a netflixált producerek. Hogy aztán a showrunnerek majd jól kitalálják a megaszondásokat meg az évad végi cliffhangereket, persze csak ha az executive-eknek is bejött a pilot.

Ám az angoloskodó nyelhasználaton túl nem sokat mutatnak ezek a sorozatok. Ugyanazokat a popkulturális kliséket hasznosítják újra (meg újra, meg újra), sikeres mozifilmeket váltanak aprópénzre, persze csak átvitt értelemben, mert a cél a kibaszott sok pénz, és ha mégsem jön be, majd nem rendelik az új évadot. Be.

De egy nyomzós-helyszínelős valami az majdnem olyan unalmas mint a Kalambó bármelyik része, irritáló mint Derrick szeme alatt a táskák és röhejes mint Dévid Hasszelhof frizurája bármikor.

A szitkomokon néha ugyan lehet röhögni, de ki franc akarja ugyanazt a pár díszletbelsőt bámulni éveken át, ugyanazokkal a figurákkal, akik ugyan elsőre viccesek, de hamar eljön az a pont amikor az ember egy seldonkúper vagy egy récsöl arcával törölné fel a sarki presszó vécéjének padlóját. elvégre a túltolt poénkodás nem humoros, attl csak simán felbaszódik bennün az ideg. Azaz ha nem akarunk holmi szitkomtól idegállapotba kerülni, ezeket a végtelenített humorkodásokat csak ritkán és kis adagban, esetleg részegen/betépve fogyasszuk, úgy talán nem támad kedvünk nehéz tárgyakat vágni a tévéhez.

A szuperhősös szarok meg kurvára nem érdekelnek, ezek csak nagyon szimpla mesék (egyszerűk az egyszerűeknek), amik tizenkét éven felülieknek nem ajánlottak, én meg ugye huszonkét évesen hagytam abba végleg a személyiségfejlődést. Szóval nekem a szupermen (vándörvumen), betmen, hálk meg a vasember és hasonlók nem imponálnak, szánalmasan ostobának találom őket és a gügyögősen világmegmentő történeteiket.

Persze lehetne jó sorozatokat is készíteni, mindenkit érintő, mindennapi helyzeteinket buddhista sztoicizmussal fedolgozó szériákat. Én például biztos odakapcsolnék a Sajtok című drámasorozatra, ahol tíz-tizenkét részen át szemlélhetnénk, hogy három magányos sajt (Mr. Edami, Ms. Brie és Ömlesztett Haver) hogyan kuksol mozdulatlanul valamint naphosszat egy elromlott hűtőben, kimondatlanul is azon versenyezve, hogy melyikük romlik meg először, és meddig hazudhatják azt maguknak, hogy ők most még csak tovább érnek.

Egy ilyen sajtverseny nem kényszerítené a folytonosan a képernyő elé a nézőt, elég néha belenézni, hogy mondjuk Ms. Brie-n nemes-e még a penész, vagy már szakállasra zöldült. Így aztán sorozatnézés közben számtalan egyéb dolgot csinálhatunk, főzhetünk spagettit, írhatuk blogot, kiporszívózhatunk, sőt levihetjük a kutyát kakálni (ezt nem kevés eufemizmussal sétáltatásnak hívják, de mindenki tudja, végső soron mire is megy ki a dolog, illetve mi jön ki belőle), nem maradunk  le semmilyen váratlan fordulatról. Én amúgy is háttértévézni szeretek, ehhez meg ideális lenne, majdnem mint az egykori Duna tévé egykori akváriuma, vagy aza húzás, mikor egy (talán) amerikai csatorna, amelyik karácsony este pár órán át egy kandallót mutatott, meg benne a tüzet lobogni, némi zenei aláfestéssel. Ez nekem is tetszene, bár azt hiszem nálunk nem jött ki dévédén, pedig maga a háttértévézés non plusz ultrája, hogy oda ne rohanjak.

De ezeket a mostani sorozatokat kerülöm ha lehet, néha jöhet egy kis Doctor Who, és asszem megnézem majd a New Pope címűt, ha már a Young Pope - Az ifjú Pápa jó volt, és szerncsére csak kevés részből, ami igen fogyasztóbarát megközelítés.
De nem fogok ilyen sokévados, sorozatgyártott vackokat 'lemaratonozni' csak hogy megint bevethessek egy új hülye szót. Vagy szavat? Nem mindig megy az újbeszél...