Bioakció látványelem-művész

Azt írja a haldokló Index, hogy Dwayne Johnson  a legjobban fizetett színész ma Hollywoodban, sőt már tavaly is ő volt.  Effelől nincs kétségem, ha a Forbes magazin is ezt állítja, akkor biztosan ő a legjobban fizetett, de hogy színész??? Hívjuk látványelemnek, bio-vizuális effektnek, de nem létező színészi képességei nyomán legfeljebb dramaturgiai hátramozdítónak tekinthető. (Hazai politikai mellészúrás: lehet hogy Vidnyánszkynak bejönne. Vagy Pintér "Ripacs" Tibor lovasszínházába, mert az amúgy is egy kupac szar, Johnson nem lógna ki belőle művészi minőségével, de lónak talán jól mutatna.) 

Amikben meg játszik, azok csak technikai értelemben filmek, de mondjuk Fellini az asztalt csapkodva röhögne, hogy ez ugye csak vicc? Tényleg, a Martin Scorsese el is küldte a kurva anyjukba ezeket a marveldíszis "képregényfilmeket", ha nem is pont ezekkel a szavakkal, de legalább megsértődtek rajta. Hiába, ő már megengedheti magának, hogy véleménye legyen azokról a szemetekről, melyek cselekménye három mondatban írható le, a karaktereinek elfelejtenek személyiséget írni (papírból kivágott bábok egy hurkapálcán), a színészek arca már arra kell csak, hogy legyen mit a CGI-háttérre montírozni.

E tekintetben (és csak ebben) nem baj, hogy a jó Dwayne játszik különféle mozgókép-ipari hulladékokban, az ő szerepeire kár lenne igazi színészeket pazarolni. Mert Hollywoodban a látszat ellenére is vannak még jó színészek, mint mondjuk Gary Oldman, Edward Norton, Woody Harrelson, Sam Rockwell vagy jobb pillanataiban Johnny Depp. És hogy ne legyek annyira szexista: Scarlett Johansson, Nicole Kidman (a Pusztító azért gyomorba vágott), vagy például Kirsten Dunst, akiről  nekem Lars von Trier Melankóliája okán derült ki, hogy tényleg komoly művész.

Meg vannak persze azok, akik egykor nagy színészek voltak, mint Al Pacino vagy Robert de Niro, akik öregkorukra szánalmas ripacsságokra vetemedtek/vetemednek, de nekik legalább van művészi múltjuk.

Ezzel szemben a fényes tekintetű Dwayne Johnson előélete abban áll, hogy kopaszra és tetováltra gyúrta magát, meg hogy a pankráció nevű alsópolcos gladiátor-imitációban pózolt. Harminc éve annak is volt még egy ilyen vidám, cirkuszi-karneváli hangulata, kikacsintás, hogy persze nem komoly az egész, de mára már csak beolajazott, félmeztelen terminátorok üvöltöznek egymásra eltorzult fejjel, aztán eljátsszák, mintha kurva keményen verekednének. Ennél még az is szórakoztatóbb jenki látványosság, mikor nagyon nagy kerekű autók taposnak el hagyományos roncsokat, pedig tíz perc után az is nézhetetlen.

Hát nem cuki? Marlon Brando szégyellné magát, ha élne!

Jellemző az amerikai tömegkultúra állapotára, hogy ebből a közegből lehet a legtöbbet keresni. Úgyhogy nem kell csodálkozni Trumpon, ő csak rájött, hogy a valóságshow-k és a Fehér Ház között igen is létezik átjárás, és ebben pont a roncsderbik meg a Johnson-féle akciófilmek közönsége segíthet neki. Aztán így jártak. Az elnök egy szocipata, műveletlen kretén, a legjobban kereső hollywoodi "színész" meg egy taszító biodíszlet.