Az eredet-paradigma (parateológiai alapvetés)
Nincs Isten. Illetve van, többféle is. Isten a kollektív tudatalattink önállósodott kivetülése, a történelem terméke és ura, ő lenne az ószövetségi haragvó isten, özönvízzel, szodoma-gonorrheával, egy ősz szakállú nagycsoprtos óvodás, aki az Eget és a Földet terepasztalozta nekünk, és főleg ő játszik vele. Nem tehet róla szegény, elvégre a mi szennyes tudatalattink izzadta ki magából, és máig is egyedül szívatna minket, ha nem jönnek a fénylények a Göncölszekérrel a bolygó-lyukról, melyet a csillagászok úgy ismernek, hogy: Szám, szám, szám, szám, kötőjel, betű, betű szám, szám, szám, betű. (Nem írhatom ki csak úgy, ez már a titkos tanítások áfakörébe tartozik, csak Hatodik Szintű Beavatottak ismerhetik, ha már adományoztak nekem kaviár-jacuzzit, "Magyarország halszagú" gravírozással.)
Viszont a fénylények megjöttek, és belőlük áradt ki a kollektív felettes énünk, amit aztán sokan az újszövetségi Istenként azonosítottak, de valójában ő Ré a napisten, Visnu a fenntartó és Allah a beduin is. Amit pedig tévesen a lelkünknek hiszünk az nem más, mint egy általuk kódolt transzcendens-spirituális algoritmus, a tudatunk pedig azon alkalmazások összessége, mellyel egyáltalán működni tudunk. Eltalálunk a sarki boltba, felismerjük a rokonainkat, képesek vagyunk káposztás tésztát rendelni és tudjuk hogy nem tudunk ógörögül.
A kultúra pedig az az operációs rendszer, melyen ez a program futtatható, ezért jelenik meg az Atya hol Allah, hol Síva, hol Quetzalcóatl formájában, melyek egylényegűek ugyan, csak máshonnan öltözködnek.
Vagyis bár a világot valószínűleg teremtette valaki, vagy valami, mondjuk a Nagy Szingularitás-tüsszentő Relativista, de ő/az túl van nem csak a megnevezhetőség, de a megismerhetőség határán is, az evilági isten pedig a fentebb tárgyalt kettő, az EGYik akit mi hoztunk magunk fölé, és a MÁSik aki pont erre járt. A természet, és így benne az ember spontán jött létre, túl sok atomi izé ütközött végtelenül túl sokszor össze más atomi izékkel, ebből lett az élet, először mint sejtburjánzás, aztán mint hordába verődő alapösztönök keveréke, és a társassá váló lények kiemelkedtek a természetből. Létrehozták a saját istenüket, aki aztán behívta a Másikat, és így a világ belezökkent a nagyközönség által hamar megkedvelt centrális-duális erőtérbe. Jin és Jang, jó és rossz, bosszú és megbocsátás, éjjel és nappal, Buda és Pest, Fradi és Újpest, mindenhol látjuk ennek az erőnek a működését.
Nagyjából ez dióhéjban a teremtéstörténet, a többit (háborúk, járványok, keresztes lovagok, ipari forradalmak, fagyasztott édességek, operettgálák) már ismerjük. A kérdés csak az, hogy akkor most mit kezdjünk ezzel az egésszel?
A Cél, az Okság, és a tökéletes lecsó titka.
A boldogság mindannyiunk célja, ezt diktálják nekünk kollektív ködképeink, ehhez képest mindenki boldogtalan. Boldognak az tartja magát (tévesen!) aki nem annyira. Pedig az igazi boldogság az, ha túllépünk a kettősségek világán, mert ekkor megszűnik a szenvedés, korlátlanná válik a hitelkeretünk és már a brokkolit is szeretjük.
Amíg az ilyen sötét-világos, jó-rossz dichotómiákba zárva vergődünk, és ezt fellengzősen életnek nevezzük, addig sosem lesz belőlünk Gyémánt fokozatú Szociopata
Aki ennél is többet szeretne tenni maga és a világ tökéletesítéséért, az küldjön pénzt sokat, hogy Magas szintű Beavatottként megismerhesse a Fénylények tanítását, és a módszert, ahogy lelkeket szereltek össze teknőstojásból, faágakból, vodkából és Egyetemes Szeretetből. (A vodka eredetileg nem egy orosz népszokás, ahogy azt a legtöbben tévesen gondolják, hanem a Szám, szám, satöbbiről jöttek magasabb tudatszint-generátora, amit persze lehet rosszra is használni. Akik az alkoholizmus népmozgalmi jellegéből kiindulva az ördög palackozott eszközének tartják, azok amúgy nem járnak teljesen rossz úton, elvégre az ethanolt a fénylények hozták nekünk, mondhatni ők a fényhozók. Latin eredetű szavakkal (lucis, fero): Lucifer. Na ugye!)
:A kettősségeken túllépni két irányba is lehet, vagy minden sötét lesz, rossz és lejárt szavatosságú, vagy szép, világos, illatos,és minden tekintetben diznihercegnős. Az igaz hívek nyilván a másodikat választják, céljuk egy szenvedésmentes, cukorba mártott világ, de minimum a saját életük legyen ilyen, a szomszédot meg majd cukorba mártják, ha megérdemli. Az alapelv az, hogy először nekünk legyen jó, aztán nekünk legyen még jobb, aztán lehet jó egy kicsit másoknak is.
Mert a jóság az mindenkinek jár, csak nekünk nagyobb adagban, mert kiválasztottak vagyunk, hisz tisztán látjuk a világot, kétségektől mentesen, és már a gyógyszerezésünket is elég jól beállította a főorvos úr. És ezért minél tisztábban látjuk az egyetemes valóságot (amihez nem kell nekünk egyetem), benne Istent, az Embert meg a Kis Szőrös Izéket, annál boldogabbak leszünk, annál tisztábban érzékeljük, hogy a világ Egy, és leginkább mi vagyunk.
A tökéletes lecsó titka pedig, afféle ajándékként, ingyenes termékmintaként a városnak és a világnak (orbi et urbi): ne főzzük túl!
Az Út, az Árokpart és a meg nem állás szenvedélye
A tökéletes boldogsághoz tökéletes lépéseken keresztül vezet az Út, de ezekhez meg tökéletes tanításra van szükség. Követnünk kell az itt még meg nem nevezhető vallási-spirituális folyamatot (hogy mi a vallásunk egy és igaz neve, azt csak Ötödik Szintre Jelölt Beavatottak tudhatják meg, mert ők már kellően elkötelezett nagybefektetők), az egyetlen lépcsőt mely a fényre visz. De csak ha sokat tanulunk, adakozunk és kreatív hobbinkká válik a kézműves önmegvalósítás. Ekkor végigjárhatjuk a szinteket, beavatásokon és próbatételeken keresztül, mint amilyen a Tojásfőzés Kihívás, a Besörözve Farokméregetés vagy a Pocsolyában Vízenjárás.
A legfelsőbb szint országon belül az Operatív Népnyúzó (ON), nemzetközileg pedig az Order of Fuckin' Friends (OFF), azaz a kibaszott barátok rendje, ez utóbbi a mozgalom egyházi elitje, és leginkább titkos direktóriuma.
Az ON-ok az OFF-ok vezetése alatt működnek, mivel bármikor lekapcsolhatják őket a nemzetközi operatívok, de ilyet csak akkor tesznek, ha komoly elhajlást tapasztalnak a Központi Tanítástól, vagy unják már a ketrecharc-közvetítést.
Az ON-ok alatt vannak a Területi Parancsnokok, aki egy-egy régió szakirányú megboldogításáért felelnek, nekik legalább három különböző Beavatott-vizsgával kell rendelkezniük, és beosztásuk elnyeréséhez meg kell tudni verniük a többi jelöltet.
A TP-k felügyeletével működnek a városi és kerületi Parancsnokok, akik irányítják a Mókusőrs-koordinátorok munkáját. Utóbbiak felelősek az új tagok beszervezéséért, bankszámláik kezeléséért, valamint a mozgalom irodalmának terjesztéséért. A nettó profitból már ők is részesülnek, az egyszerű tagok (mozgalmi nevükön: Kiválasztottak) viszont még csak a megtiszteltetésből. És ahogy valaki egyre feljebb halad a szintek ranglétrájának lépcsőin, egyre jobb a százalékos részesedés-visszatérítés mutatója, ami egyfajta boldogságmérőként is értelmezhető.
A szimbólumok ereje
Fontos, hogy a gyülekezeti mozgalmunk jól látható legyen a társadalom egészében számára, úgy vizuálisan, mint hallgatólagosan, vagyis erős szimbólumokra van szükségünk. Ezért mozgalmunk címere: vörössel szegett ezüst mezőben fekete szarvas ugrik balra.
Kifejezi a bennünk lakó őserő természetközeliségét, a felfelé törekvés majdkicsattanását, miközben jól megjegyezhető, és ingyen reklámozzák minden erdőszéli út mentén.
Nem összekeverendő egy szakadár kanadai szekta szánalmas utánzatával, már csak azért sem mert a jávorszarvas az ő bamba tekintetével épp hogy a földhözragadtságot, a sárba süppedést jelképezi. (Mert látott már valaki szökellő jávorszarvast?) Ráadásul nem csak hogy nem ugrik, hanem gyalogol, de a rossz irányba, valamint sárga alapon. Ez tűrhetetlen!
Világjobbító, cashflow-érzékenyen is mélyen spirituális mozgalmunk, az emberiséget Fényre vivő menetoszlop ideiglenes indulója pedig ez, tekintettel az alapítás körülményeire:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése