Pedig egy német film címe pont erre kérdez rá, gondoltam kipróbálom, de csak harmadikra sikerült. A 2013-as Készen állsz Helenre? ugyanis polgárpukkasztó regény még polgárpukkasztóbbnak szánt adaptációja, úgyhogy gondoltam bejön. Mostanában már nincs az a bokáig vérben és belekben tocsogó slasher, amit mellett ne tudnék jóízűen ebédelni, de ez már nekem is sok volt.
A címbéli Helen egy se nem szép, se nem csúnya lolita-brünhilda, akit nem zavar ha valami mocskos, hisz az úgy természetes, és hát személyes higiéniájába már rögtön nyitójelenetben betekintést enged. Először is mezítláb áll (mit áll, tapicskol) valami nyilvános vécében, ami hangulatában kapásból felidézi Skócia Legmocskosabb Vécéjét a Trainspottingból. Aztán mesélni kezdi, hogy anyukája mindig a vécé fölé guggol, mikor pisil, de ő élvezi ha ráülhet a minél mocskosabb, annál jobb ülőkére, hogy aztán körkörösen mozogva tisztára törölje azt a puncijával.
Na, én itt már majdnem feladtam, pedig ez tényleg csak egy laza felvezetés volt. Később betekintést nyerhettem Helen szexuális életébe és aranyerébe, utóbbi révén még némi párkapcsolatra is szert tesz, no meg arra sem sokat kellett várni, hogy az első adandó testnedveket élvezettel megtáplálkozza. (És nem, nem vért fogyaszt, elvégre nem vámpír ő, hanem egy posztmodernül zakkant későtini.) Aki leveszöldségekkel maszturbál a fürdőkádban, szinte szenvtelenül beszél apjával, arról hogy odaégett a tükörtojás, miközben a fater épp valakit dug, vagy le akarja fotóztatni a heget az aranyér-műtéte után. Hogy megcsodálja.
És azért az első félóra után kiderül, hogy a testnedvek csak a felszínt jelentik (sokszor szó szerint, mármint hogy beborítanak ezt-azt), a csaj nem perverz, csak sérült. Vagy azért perverz, mert sérült. Na ja, a szokásos alapállás: elvált szülők, akiket persze ő össze akar hozni, de Nagyfarok fater a szexgép, meg a havonta más vallásba beleőrülő Hipermodern mutter tényleg nagyon nem illik össze.
És innentől - miután a prüdéria már felpofozva, illetve stílszerűbben elfenekelve - egy afféle látomásos tinifilm lesz. Hősünk a cselekmény nagy részében a kórházban fekszik, és jönnek a flashback-ek a gyerekkorából, meg fantáziálások, hogy összejön majd apu-anyu, ő pedig vidáman és pucér fenékkel gördeszkázik a kórházi folyosón.
Szóval Helen nem áll készen a világra, mert még nincs benne, és nem is igen tudja, hogyan lehetne. A szex, a kosz, a vadulás csak arról szól, hogy végre benne lehessen, hogy érezze, hogy ő nem csak egy szerep, egy elvárás-halmaz beteljesítése, hanem hús és vér. Hogy valaki, aki ember.
Hát szóval, a tizennyolcas karikát indokolatlanul enyhének érzem, pedig jó film ez, őszinte és szókimondó. És vicces. És jó a zenéje. Csak ne nézzük ebéd előtt, vacsora után, vagy reggeli helyett. Sperma-diétát meg gondolom elég kevesen tartanak, pedig nekik még étvágygerjesztő is lehetne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése