Rájöttem, hogy tudok esővarázslatot csinálni. Különös egy képesség, már egy ideje érzem, hogy a birtokában vagyok, csak eddig gyűjtöttem a bizonyítékokat.
Hát, megvannak. A módszer egyszerű: nem kell ide semmiféle hülye, álindián táncolós hujogatás (táncolni amúgy sem tudok, hujogatni meg csak szakszerűtlenül), mint holmi egészen régi, egészen infantilis és politikailag mára már egészen inkorrekt rajzfilmekben, csak ablakot kell tisztítani. Felénk ezt úgy mondják hogy pucolni, de nekem mindig visszatetszett ez a szó, és tisztítok. Pucolni meg kell. A börtönből mondjuk, vagy a... a valahonnan, ahonnan szintén.
Szóval. A tisztítás utáni este, de legkésőbb másnap nagy szél kerekedik (támad? nem, egy szél nem ennyire tudatos), fölkeveri a porból, galambszarból és csikkekből álló városi generálkoszt, majd jön egy monszun jellegű felhőszakadás, és az egészet felcsapja az ablakaimra.
Gondolom másokéra is, még jó hogy a környéken nem tudják, hogy én okoztam az egészet.
De ha már így alakult, lehetne ebből némi bevételt is szerkeszteni, miszerint ha valakinek eső kell (mittomén lusta kutyát fürdetni, egyszerűbb ha kiakasztja az esőre), némi készpénzért mosok nála is ablakot, és minden meg van oldva. Mondjuk azt nehéz lesz elmagyarázni neki, hogy nem az ablakmosásért fizet, úgyhogy nincs joga minőségi munkát elvárni, hogy itt részemről csak a gesztus a lényeg. A revütáncosnőktől sem várják el, hogy színes tollak nőjenek ki a fenekükből, elég ha magasra emelik az elég hosszú lábaikat. Persze nem egyszerre mind a kettőt.
És még jobb lenne, ha valaki azért fizetne, mert nem akar esőt, ez esetben nem kellene tennem semmit. Még táncolni sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése