A felcsúti döbrögi, úgy is mint pártvezér és kancellár, olyat szólt az ő szájával a ljubljanai nemzetközi fórumon, hogy Magyarország egy unalmas parlamentáris demokrácia. Lássuk be, azért komoly teljesítmény egy rövid mondatban rögtön három vaskosat hazudni, még szerencse, hogy ő és hűbéresei már régóta edzik magukat a témában. Meg hogy elég erős volt a plafon, ott Szlovéniában.
Mert Magyarország nem unalmas, bárcsak az lenne, szeretnék egy olyan unalmas demokráciában élni, mint mondjuk Norvégia vagy Svájc, de még a kifejezetten nem unalmas demokráciák is jobb helynek tűnnek, mint Ausztria vagy épp az Egybesült Kirájság. Mert az unalmas demokrácia az olyan, hogy nincsenek heti rendszerességgel érkező botrányok, a botrányok elkenésére bevetett kardcsörtető nyilvános hazudozás, és a hatalom emberei nem a nép szeme láttára lopják el a jövőt, hogy kislábasban hazavigyék rászoruló családjuk saját lábon állásához. Egy unalmas demokráciában nekem nem kell tudnom, ki felel miniszterként az oktatásért vagy az egészségügyért, a külpolitikáért vagy a hadseregért, mert nincs vele dolgom. A miniszter az alapesetben nem határokon átívelő playboy, gyakorló elmebeteg, mindenkit letaposó ócska karrierista vagy korrupcióügyi technológus, hanem egy rutinos, szürke hivatalnok, aki némi hozzáértéssel viszi a rá tartozó kormányzati ügyeket, a karizmát meg a vizionárius beszédeket meghagyva a főnökének, akinek ez amúgy is benne van a munkaköri leírásában. (Hát igen, az állam és kormányfők dolga néha az, hogy legyen miről beszélni velük kapcsolatban, szóval náluk némi nagyotmondás, lájtos botrány belefér, lásd Berlusconi vagy Trump elvtársakat. Ezt amúgy a britek csinálják a legjobban, nekik ott a királyi család, aminek legfőbb feladata, hogy kitöltse a bulvárfelületek kellően nagy részét, az unalmas kormánytagok meg közben intézzék az unalmas államigazgatást. Ez lenne a parlamentáris-komplementáris demokrácia, az alsóháziak szavaznak, a lordok háza tagjai meg hülyén festenek.)
És Magyarország nem csak nem unalmas, de nem is parlamentáris demokrácia. A parlamentekben ugyanis képviselők ülnek, akik a választóikat képviselik, nálunk azonban gombnyomogató biorobotok ülnek a Duna-parti neogótikában, és a Párt (azaz a Főnök) akaratán kívül az égvilágon semmit sem képviselnek. A parlamentnek ez csak a látszata, egy üres díszlet, egy bábszínház, ahol minden, úgynevezett "kormánypárti képviselő" hátsójában ugyanannak a bábosnak a keze van, nem csak kétharmadig. És a főminiszter ehhez képest hivatkozik rendszeresen a parlamentre, hogy de hát az ő keze sok mindenben meg van kötve, mert ugye ha a parlament úgy dönt, hogy neki ezentúl kötelező magángéppel meccsekre repülnie, akkor ő szerényen tudomásul veszi e döntést, és aláveti magát, egyúttal meg fölénk is. Ja, én meg a római láma vagyok. Vagy a dalai pápa?
De ha a parlament ennyi, azaz nem törvényeket hoz, csak máshol írt törvényeket szavaz meg, akkor azért a demokrácia is minimum kérdéses. Mert a demokrácia az eredetileg népuralmat jelent, amit az istenadta nép választott képviselőin keresztül gyakorolna. De ha ez csak annyit jelent, hogy a nép egy adriai yachton nyaral választott képviselőjén keresztül, és a közpénzből milliárdosodott vállalkozó a népet röpteti szerteszét a felcsúti derékbőség-harcos képében, akkor ez még nem a lehetséges demokráciák legjobbika. (De legalább nem unalmas, ugyebár.)
A kormányzati-állampárti mentalitás az, hogy ők nyertek, ami annyit jelent, hogy innentől ez az ország az ő bulijuk, itt ők sikítanak, és mindenki másnak kuss.
Ja, vannak választások, magukra görbített szabályokkal (valakinek megvan az a fogalom, hogy gerrymandering?), de hát Vlagyimir Vlagyimirovicsot meg Lukasen (még mindig nem becézem) elvtársakat is rendre elsöprő többséggel választják újra meg újra, és ugye egy kicsit sem diktátorok. Ehhez képest nálunk még csalni se nagyon kell, itt olyan a választási rendszer, hogy a negyvenpár százalékos választói támogatottságból simán összejön a mandátumok kétharmada, amire aztán lehet melldöngetve hivatkozni, hogy nem ők akartak egy ilyen búval baszott autokráciát, hanem a zemberek, akik akaratával ők nem mennek szembe, csak ha van az a pénz.
Unalmas? Parlamentáris? Demokrácia? - ugyan már! De azért remélem a pártvezér és kancellár mégis komolyan gondolta, mert viccnek kurva szar lenne.
Nincs itt semmi látnivaló, avagy arccal a jövő felé. (youtube.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése