A Mocsok (Filth) eredetileg egy Irvine Welsh regény, valamikor rég olvastam is, a Nagy Páneurópai Trainspotting Mánia idején, mert akkoriban Welsh-től még az éttermi szalvétákra firkált disznó vicceket is elolvastam volna. De a filmváltozat hiába 2013-as, sokáig elkerült, mert gondoltam, hogy úgysem lehet jó, Welsh szövegei gyakorlatilag megfilmesíthetetlenek. (Danny Boyle-nak is csak úgy sikerült a Trainspotting, hogy a felét kihagyta, sőt a folytatása, a T2 már csak nyomokban emlékeztet a Pornó című irodalmi alapanyagra.)
Aztán kiderült, hogy a film jó. Ami persze úgy sikerült, hogy egy részét megint csak ki kellett hagyni, úgyhogy itt sem az író jegyzi a forgatókönyvet, gondolom nem lett volna kedve kiherélni a saját szövegét. Az nem azért olyan sokszálúan kusza és töredezett, hogy aztán egy másfél órás mozgóképbe lehessen préselni, előre megfontolt szándékkal valamint különös kegyetlenséggel.
Így aztán nem derül ki, hogy oldották meg azt a mókás tényt, hogy a regény egyik narrátora a főszereplő, Bruce belvilágában akadékoskodó bélféreg. Hát sehogy, pedig filmtörténeti pillanat lehetett volna.
Bruce amúgy nem drogos, pontosabban nem elsősorban drogos, az nála csak munkahelyi ártalom, (mert rendőr szegény feje), illetve levezetés egy-egy szociopata erőszakoskodással töltött dolgos nap után. Mint a piálás, a kurvázás, a kollégák feleségeinek nevelő célzatú megdugása, ezekkel lazít a zsarolás és korrupció skót nagymenője. Egy átlagos bandavezértől csak a jelvénye különbözteti meg, ő az a rendőr, aki tényleg belülről ismeri a bűn világát. És ez könnyen megy neki, elvégre nincs lelke, bár néha már majdnem úgy tűnik, de mindig időben visszatér a főfoglalkozásához, azaz más emberek terrorizálásához. (E tekintetben egy az egyben Begbie, csak nem a kocsmai, hanem a nyakkendős szemétláda változatban.) A film közepe felé már látszik ugyan, hogy nyomozónk valamikor régen még ember lehetett, de ennek néhány kósza pánikrohamon kívül már nem sok hatása van a jelenére. Látszólag.
A környezet meg Edinburgh, mi más is lehetne, ami egyszerre tűnik otthonosnak és élhetetlennek, csak itt nem szakadt drogosok hanem teszetosza és/vagy korrupt rendőrök próbálnak legalább döntetlenre játszani a tévedésből az életüknek gondolt problémahalmazzal. Kivéve persze Bruce-t, ő pontosan tudja mit akar (előléptetést, amihez egy gyilkossági ügy megoldásán át vezet az út), és azt is, kiken kell átgázolnia a célig (gyakorlatilag mindenkin). Ami nem is akkora kihívás, mert a kollégák enyhén szólva sem egy Szupercsapat. Az egyiknél a mikrója is okosabb, a másik kokaint reggelizik, a harmadik náci, a negyedik meg simán csak egy fél vödör takony. Ja, és a rendőrfőnök lelke mélyén alanyi forgatókönyvíró, aki már csak addig rendőrködne, míg végre fel nem fedezi magának Hollywood.
És ha egy lepusztult, üres lakásban bámulnák mereven a lassan lemálló tapétát, akkor máris a Trainspottingban érezhetnénk magunkat (és a könyvekben tényleg van is valami átjárás a két sztori között), mert az egész atmoszférája fenemód ismerős, épp onnan.
Az egész film úgy dermesztően erőszakos és reménytelen, hogy közben a játékidő kétharmadáig fenemód vicces, ez nem egyszerűen egy fekete komédia, ez egy ragacsos, fekete és hányásszagú kis híján komédia. De csak kis híján, tekintettel az utolsó húsz percre. És James McAvoy annyira ijesztő figura benne, hogy én ez után már civilben sem ülnék le vele ebédelni, akkor sem ha ő fizetne. Pedig akkor szinte bárkivel.
De legalább megnyugtató, hogy Bruce Robertson rendőrőrmester már életében elkárhozik, ahogy megy előre a sztori, egyre inkább. A végére, de tényleg a legvégére, épp visszaváltozna emberré (mert meghalni szerinte csak ebben az állapotban érdemes, avagy méltó), de aztán élete utolsó pillanatában azért az öngyilkosságát is elvicceli. Visszamenőleg is idézőjelbe téve visszatérését az emberek közé, hisz ugyan már nem tekinti pusztán eszköznek az ismerőseit és kollégáit, de magát annál inkább. És persze abban a bizonyos utolsó húsz percben van a kötelező Húdenagy Csavar, amit akkora persze már sejtünk, de legalább utólag értelmez néhány furán szervetlen korábbi jelenetet.
Ja igen, vannak tanulságok is. Ne drogozz, de ha mégis, tanuld meg rendesen használni, akit ma megalázhatsz, ne halaszd honlapra, de mutass empátiát távozáskor, és soha, semmilyen körülmények között ne vegyél részt csoportos farokfénymásolásban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése