Ez az Oi-Oi gajdolás már az én generációmnak is csak a náci szkinhedek részegen üvöltözése volt, akiket mélyen megvetettünk, primitív sötét (ja, és agresszív) bunkónak tartottuk őket, elsősorban azért, mert azok voltak. A zenéjük az nem lett volna rossz, de sajnos értettük a szöveget, és itt magyar bandákról beszélek, elvégre tizenhat évesen az angoltudásom is harminc évvel fiatalabb volt. És hát azok a szövegek nem igen tudtak magukkal ragadni, amikbe még Szálasi Ferenc is belepirult volna kicsit, nem kívántam cigánymentes övezetet vagy lápavasra húzott zsidókat, sőt azt sem értettem mások miért kívánnak ilyeneket?
Ma már értem, bár elfogadni nyilván nem tudom, de a megértéshez elég ha a tinédzser punkon felülkerekedik bennem a középkorú szociológus.
Mert később az is világos lett, hogy az eredeti szinhedek nem voltak nácik, sőt antirasszista munkásosztálybeli angol srácok voltak, a zenéjük (amikről régen még nem tudtam mi is) a ska, jó ideje a kedvenc műfajom. Mint ezt itt rendszeresen meg is jegyzem, befűzve ide egy-egy igazán jó darabot.
Ahogy most is, avagy Oi To The World!
Mert hát bírom a No Doubt-ot, ez nem kétséges, (khm...) még cédéket s vettem tőlük, akkoriban, mikor az emberek még cédéket vásároltak egyáltalán. Gwen Stefani meg rajta van a kedvenc énekesnőim tízes listáján, és jobban belegondolva, lehet hogy valamelyik szólólemeze is megvan cédén.
Hát, ez nem az a szimfonikus poszt-apokaliptikus rénszarvas-daráló extrém harcos-pogány skandináv félszigeti metál (azt itt tettem közzé) , de hát ízlésem széles spektrumú.
Tudatom széttartó, szemem színe hosszúkás, tekintetem formás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése