Falegér

Mostanában gyakran hallok valami motoszkálást, az ágy mögül és/vagy az ablak felől, de csak esténként, és csak ha lehalkítom a tévét. Először azt hittem csak betépett verebek nézik a mennyország kapujának az ablakot, és eljátsszák élesben, hogy knockin' on heaven's door, de nem. Erre csak galambok vannak, akik le se szarják az ablakomat (csak a párkányát), sehol Dili a veréb vagy a vakvarjúcska, gondolom ők csak akkor jönnek, a ha a közelben középsősök énekelnek.

Vagyis a hangok belülről jönnek. Ez megnyugtató, az első emeleti hacienda egyelőre nem áll külső támadás alatt, ugyanakkor remélem, hogy nem túl belülről. Mert ha a fejemben szól csak a motoszka-varieté, akkor régen rossz, de nem, mert a vécén például egyáltalán nem hallok kaparászást, csak azt ahogy a felettem lakó üvölt a nőjének papírért. (Mellékszál: hiába külön helység - a lakáson belül - a vécé, valójában egy nyilvános budiba járunk mindahányan, csak ez nem széltében, hanem függőlegesen terjeszkedik, négy emelt, plusz a földszint ugyebár. És azt is hallom, ha valakinek a harmadikon épp akkor van szorulása, mikor nekem nem.)

A zajok tehát valahol a fejem és a fal külső oldala között keletkeznek. Ezért benézek az ágy alá, de csak egy indokolatlan radír, és egy néhai papírzsebkendő múmiája néz vissza, meg annak nyomai, hova nem fér már be a porszívó csöve sem. De életnek nincs nyoma, ha csak magamat nem számolom.

Nem döngenek a dongók, vagy donganak a döngek (ez mindegy is lenne, én mindkét esetre egyformán reagálok: sikoltozom aztán elájulok, később az egészet letagadom), sehol egy hágcsón mászó rágcsáló, de még a teknős is a fürdőszoba ajtajának sarkával reszeli a hátpáncélját. Ez mondjuk megnyugtató, tartottam tőle, hogy benézek az ágy alá, aztán egyszer csak nekitörténik az arcomnak valami csúnyaság. De nem.

Úgyhogy innentől egyetlen lehetőség marad: a falban motoszkál a nemtudjukmi, de legalább nem tudjuk hogy. Merthogy ez egy lakótelep, ez itt mögöttem pár tonna vasbeton, úgyhogy elég egyszerű kitalálni, mi lehet a falban. Vas meg beton, ebben a sorrendben. Ja, és több a beton mint a vas.

De lyukak, járatok, sífelvonók és metróalagutak azok nincsenek a falban, mert ha lennének, már rámdőlt volna az egész, az evolúciós előmozdítás jegyében. A fal tömör kell hogy legyen, különben már nem enne, abban nem mászkálhat az egér a vakond vagy a giliszta. 

De ha mászkálna is, akkor az egér lenne, igazi falegér, mert a vakond nem talál fel az emeletre, egyébként is szédülne, a giliszta meg mire felérne, már rég megtáplálkozná a vakond.

A hangoknak viszont mégis csak kell legyen valami forrása, aki nem a szomszéd, mert a gyanús fal túloldalán a saját konyhám van, ahol nem tartok albérlőt. (Pedig van benne hideg-meleg folyóvíz és kábeltévé.)

Na most arra jutottam, hogy a falegerek valószínűleg nem ebben a tér-idő kontinuumban  tekernek, amit én érzékelek, az csak az áttüremkedésük ebbe a realitásba. Teleportálják létezésük egy részét a mi valóságunkba, csak bénán számolnak, így rendszeresen a betonfalban lyukadnak ki,és már fordulhatnak is vissza. Ezért aztán nemigen találom nyomukat, mondjuk ki kellene próbálni a bottal ütést is, hátha.

Viszont gyanús, hogy néha azért nem számolják el magukat annyira, és beletüremkednek a szoba légköbmétereibe, fajlagosan, és megrágnak ezt-azt. legutóbb például a kábeltévé kábelét, mert egész hétvégén szar volt a műsor, biztos ezért. Sőt, ma olyat szóltak egy autóverseny-közvetítésben, hogy "A mezőny nagy része lágyabb roncsokon indul!" és hát gyanús volt nekem ez a fokú szókimondó őszinteség.

Rohadt falegerek, két órával később esett csak le, hogy azok lágy abroncsok.