És nem, most nem színművészetiznék, ott még tart az állóháború, csapataik babkonzervet esznek a lövészárokban, a szimbolikus vérszivattyút már melegítik, de a világháború még csak szelfikkel zajlik.
Hanem az Oscar-díj ügyében az amerikai Filmművészeti és Filmtudományi (WTF?) Akadémia alaposan belecsapott a lecsóba. Mert a derék, tudományosan filmművészeti akadémikusok olyat döntöttek, hogy pár év múlva már csak a mostaninál sokkal szigorúbb kritériumok mentén lehet a legjobb film díját kiosztani. Például a legjobbnak választani egy mozgóképet csak úgy lehet, ha az egyik főszereplő vagy legalább egy jelentős mellékszereplő valamilyen faji/etnikai kisebbséget képvisel, sőt a szereplők harminc százaléka valamilyen alulreprezentált kisebbségből származik. Ha ez nincs meg véletlenül (mittomén, valaki újra filmre viszi a Machbetet, de abban meg mindenki skót, és sehol egy hozzájuk képest kisebbség), akkor megfelel az is, ha valamilyen kisebbség ügye a központi téma. Ez a Machbet esetében lepapírozható lenne, elvégre egy királygyilkosság körül forog a cselekmény, márpedig a királyok igencsak kisebbségben vannak mára már. Amerikában meg kifejezetten veszélyeztetett faj, egy Herrihercegnek kell odaköltöznie, hogy egyáltalán legyen náluk is valami vérvonal, legalább földrajzilag.
De azért adódna néhány kérdés, a teljesség igénye nélkül:
- A fő- és mellékszereplőknek honnan kell igazolást kérniük, hogy ők kisebbségiek, illetve hogy kellő mértékben azok? És mi a megfelelő mérték? Ha a mutter mondjuk chilei, de a fater ősei még a Mayflowerrel jöttek, akkor az úgy jó? Avagy: Obama exelnök még pont kisebbségi a kenyai apával és a szőke, tőrőlmetszett jenki anyával, ezt tudjuk, de ha valakinek például csak az egyik nagyszülője volt vietnami,attól ő még erősítheti az ázsiai-amerikai kvótát?
- Terveznek valami, a nürnbergi faji törvényekhez hasonló szabályozást, hogy pontosan megállapítható legyen a mindenféle kevert fajúakról, hogy akkor ők most mennyiben járulnak hozzá az elvárt harminc százalékhoz?
- Mennyire kell egy kisebbségnek alulreprezentáltnak lennie. Csak az számít annak, ha globálisan háromnál nincsenek többen?
- A jelentős mellékszereplő kiváltható kurva sok statisztával? Úgy értem, hogy mondjuk a főbb karakterek mind fehér, rabszolgatartó ültetvényesek, de a háttérben nagyos sok fekete hangosan jajgat. Elvégre lehetnének ők a disznót győző sok lúd, ami a későbbi történelem ismeretében nem is olyan meredek koncepció.
A tervezett szabályozás szerint a stábtagoknál is lennének kvóták, gondolom reggelente egy sajátos névsorolvasást performálna a producer vagy a gyártásvezető a forgatásokon, hogy:
- Két fő biszexuális, latinó felmenőkkel rendelkező, diszlexiás kameratechnikus?
- Jelen!
- Izé, én diszgráfiás vagyok, ha nem gond.
- Nem, az még belefér. Egy fő árvaházban nevelkedett, generalizált szorongással diagnosztizált, fekete lányanya?
- Itt vagyok... asszem.
- És mi a pozíciód?
- Én hozom a kávét. Meg a szendvicseket. De csak a vegáknak, mert nem érintkezek hússal. Zacskón át se.
- Hú, az nem jó, ilyen kvalitásokkal minimum világosítónak kellene lenned, lámpa vonalon nem hozzuk a kvótát. Oké, értesz a fehéregyensúly-állításhoz, az ellenfények kalibrálásához vagy valami hasonlóhoz?
- Háát, nem igazán...
- De lámpát láttál már, nem?
- Ja.
- Rendben, mostantól segédfővilágosító vagy, a kávét majd az egyik hangmérnök hozza, oda úgy sem kell már több zsidó.
- Jó, de az nem baj, hogy a mostani pasim régebben neonáci volt?
- Á dehogy, pont így szép, kell a sokszínűség, ha az Oscarra hajtunk, kszerzünk még egy beszédhibás papagájt, és kezdhetünk is.
És akkor majd nagyon szép, művészileg érvénytelen, de társadalmilag kiegyensúlyozott filmek fognak díjat kapni, amiket remekül lehet majd szmokingban megköszönni a szülőknek, az egykori tanároknak és a világ legbetegebb identitáspolitikai agybajának.
Mert a művészet az olyan, hogy ledobja magáról az efféle ostoba, bürokratikus szabályokat, így az a film, amihez patikamérlegen súlyozzák ki a faji/etnikai (valamint nemi, vallási, életkori, mentális etc.) hozzávalókat, az jó eséllyel egy szemét lesz. Kulturáltan bezacskózott, vegyes konyhai hulladék, kis krumplihéjjal, üres konzervdobozokkal, fületlen kávésbögrével és penészes felvágottal, de úgy, hogy közben nem büdös, nem csöpög belőle semmi gusztustalan. csak épp attól még szemét, nem tennénk fel a polcra, hogy gyönyörködjünk benne.
Az úgy nem megy, hogy ide kellene még egy laktózérzékeny anitszemita, vagy ha az nincs, legalább egy cukorbeteg kommunista, mert ettől lesz díjazott a film, és ami díjazott, az ugye már jó. A díj nem okoz minőséget, a kauzalitás elvileg fordított lenne, de ha ennyit ferdítenek a szabályokon, akkor már végleg nem lesz összefüggés a minőség és a vörös szőnyegen vonulás között.
Az Oscar (hivatalosan: Academy Award) már régóta nem valamiféle művészi minőség mércéje, talán sohasem volt az, de az efféle szabályozásokkal még a maradék presztízsét is hatékonyan szétbarmolhatják. Annak az akadémiának a tagjai, amely magát "filmművészetinek", mi több "filmtudományinak" titulálja. Ám azok, akik erre baromságra rábólintanak, azoknak a egyikhez sincs közük, az olyan fogalmak mint eredetiség, érvényesség, művészi autonómia nekik semmit sem mondanak, pedig ha foglalkoznának egy kicsit esztétikával (na ja, tudománnyal), akkor legalább ködképeik lehetnének róluk.
De filmakadémia az valójában csak Hollywood rossz lelkiismerete, hogy hát igen, alapvetően szart csinálunk kurva sok pénzért, ez itt szórakoztatóipar, művészetet csak nyomokban tartalmaz, de legalább odafigyelünk a társadalmi kérdésekre.
És ennek jegyében "társadalmi felelősségvállalásnak" hazudnak valami nyomorult ideológiai diktátumot, ami viszont lehetőséget ad arra, hogy nagyon progresszívnek demózzák magukat.
Az igazán nagy alkotók ezentúl is megcsinálják majd a maguk felzaklató látomásait, és szarnak az akadémiai díjra, a törekvő középszer, melynek szorgos iparosai a filmkészítést az excel-táblákkal kezdik és fejezik be, meg frappáns köszönőbeszédeket kezdenek fogalmazgatni magukban. Elvégre majd nekik jár az Oscar, ami persze akkorra már senki nem fog érdekelni, betehetik a szobrocskát a vitrinbe, a Nagy Valagrend mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése