Az egyik: Einstandolják a színművészetit, mert Sértett Böhömke főrendező professzorigazgató úr még nem baszott el mindent színházi vonalon, muszáj ott is belefingania a nulláslisztbe, mert csak ő, csak ő tud eléggé nemzetien keresztény módon rombolni. És csak a kudarcos ex-színigazgató meg az olajipari menedzserek elég kompetensek (mind emberileg, mind szakmailag, hűbéresként is elégedetten) hogy kis segédei lehessenek a Nagy Mű... veletlenségében.
És mindeközben milliókat vonnak el a a hátrányos helyzetű gyerekeket oktató iskoláktól, csak mert ők nem a klikkesített államideológiai fegyelmező zászlóalj (régebben: közoktatás) előretolt helyőrségei, és mert csak. Tanulják meg azok az emberi méltóságról vernyákoló csicskák, hol lakik a magyarok istentelensége. Az új böhömök tizenegyedik parancsolata: Élj a hatalommal! Vissza.
Nem elefántok ők a porcelánboltban, mert annak a metaforának a lényege, hogy az elefánt nem tudatosan rombol, csak akkora, hogy nem tud másként. Ők tudatosan rombolnak. Mert érdekük, és mert élvezik. Mert ugye fasza dolog suhogtatni a korbácsot, de még faszább oda is csapni vele.
A szegényekbe belerúgni pedig a régi döbrögiség alapelme, amit az új földesurak is szorgosan igyekeznek magukévá tenni. Ha a faluvégi düledezőből jövő gyereknek már nem jut rendes iskola, menjenek Svájcbe magánbentlakásosba helikopterrel, kis spórolással mindenkinek telik rá.
A másik: Bajban van a teniszszövetség. Pár száz milliót ellopott az előző vezetés, de itt az új kormányhitű hűbérúr, aki keményen odacsap, hogy most itt innentől rend lesz. Ehhez először is szerez két és fél milliárdot. Csak hogy átérezzük a súlyát: kétezer-ötszáz milliót, miközben a szegény gyerekeket tanító iskoláktól összesen néhány tízmilliót vesznek el, mert a járványhelyzetben arra nem futja már. Meg az iskolák nem hozzák az eredményeket. Mert a borsodi faluszéli viskóból eljutni az érettségiig az nem eredmény. Hát hol az a kurva Nobel-díj, mi?
De teniszre köll hogy fussa, a tenisz igazi magyar sikertörténet, és járványszempontból is nagyon menő, elvégre háló van a szegény sorsú teniszezők között. A tenisszövetségnek épp a járványosan nehéz időkben kell az a rongyos párezer millió, elvégre a párt és az ő kormánya senkit nem hagy az út szélén.
Vagy felveszi az autójába, vagy belerugdalja az árokba, mindenkit érdeme, és a hatalom érdeke szerint. És mindeközben ugyanott: semmilyen Zsolt vadászati világkiállítást álmodik, neki is kell ötvenötezer-millió adóforint, elvégre egymillió látogatót vár jövőre, és ők megérdemelnek egy pompás kiállítású, Hobbiból Öldöklés Expót. És mi az a párezer szegény gyerek az egymillióhoz képest, akiknek puskája és hitelkerete egyaránt van? Na ugye.
Hogy mindez szociális demagógia? Az, de indokolt, pont mint azt mondani a hatalmasoknak: A kurva anyátokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése