A 24.hu-n beleszaladtam egy listába, ahol a szerzők a Kispál és a Borz összes dalát rakták sorba, a legvacakabbtól a non plus ultráig. Én, ha jól rémlik 1989-ben hallottam először Kispált a rádióban, Nagy Feró műsorában, aki akkoriban nagyjából épp felkarolta a zenekart. És egy-két nappal később láttam egy fénymásolt A4-es "plakátot", hogy az egyik helyi szakmunkásképző tornatermében lesz koncertjük pénteken, és el is mentem egy haverommal. Aztán még sokszor, az akkor még tanítóképző koleszába, egy helyi művházba, a mindenféle fesztiválokra, megvettem kazettán az albumaikat, aztán cédén, aztán letöltöttem amit találtam, de azóta elmúlt.
Nem tudom, a Kispálon vagyok-e túl, vagy úgy általában a rockzenén, de talán az előbbi, mert egy-egy zenekart azért ma is heti rendszerességgel fedezek fel magamnak, csak már túl öreg vagyok hozzá, hogy rajongója legyek bármi ilyesminek. És már fel sem tudom idézni, mikor voltam utoljára bármilyen koncerten, amiben az is benne lehet, hogy ahol lakom (város a kórház szélén), azért nem akkor a választék, legalább is ha az ember a Tanksapka zenekar műanyag rocker-pózainál valami autentikusabbat szeretne. Vagy egy Gengszter Zoltán diszkóhakninál.
Nade a Kispál. Meg a lista. Érdekes volt végigolvasni, mert bár elvileg az összes albumukat hallottam többször, jó néhányat sokkal többször, de a számok úgy harmada - pusztán címről - nem volt ismerős, nem kötődött hozzá dallam vagy szöveg a fejemben. Gondolom mert vagy már a megjelenésekor sem ragadott meg, vagy csak kezdek felejteni. (A napokban egyszer elindultam levinni a szemet, de csak a ház előtt vettem észre, hogy ugyan indulás előtt gondosan feltettem a napszemüveget, zsebre vágtam a telefont, ellenőriztem hogy fel van-e húzva a sliccem, csak a zsák szemetet felejtettem a lakásban.)
De ez van, a Csiga vagy a Már délután címekről akkor sem ugrik be egy árva dallam vagy szövegtöredék sem, ha annak idején még ugráltam is rájuk. Már ha ugrálósak egyáltalán.
Azért így is elég sok ismerős jött szembe, úgyhogy néhányat muszáj volt hirtelen felindulásból, különös kegyetlenséggel újra hallanom.Például ezt a kettőt:
A lista szerint amúgy a zenekar legfelejthetőbb darabja Kólagép című, ami annyira felejthető, hogy gőzöm sincs róla. Igazából arra jó, hogy feljegyezhessük, ez a banda 151.legjobb dala, amiből legalább kiderül, hogy hivatalosan ennyi Kispál-szám jelent meg. Magamtól úgysem számoltam volna össze, mint ahogy azt sem tudom, a Queen esetében mi az urnazárás utáni hivatalos végeredmény.
A legjobb meg, legalább is a listázók szerint, a Húsrágó hídverő, amit már úgy kábé harminc éve is utáltam, és hiába változott meg azóta gyakorlatilag minden más az életemben, ezt még mindig utálom.
Én a listából a középmezőnyt bírom, meg oké, az első húszba azért többet kedvelek, mint amennyit nem. Plusz ezeket ismerem is, mint mikor valami dal szól gyerekkoromból, örülök hogy a refrén még megy, és lassan a többit is kitalálom. Kapcsolódik mindegyikhez valamilyen élmény, mikor egy tóparti buliban hallgattam valahol Szombathelyen, pezsgőt vedeltem rá szilveszterkor, Novák Marissal üvöltöztem valahol Villányban, Csabával ugráltunk rá az első sorban a koleszban, vagy Erika látványosan unta, mikor nagy nehezen rádumáltam egy koncertre.
Vagyis a Kispál azért már a nosztalgia-ligában játszik nálam, egy ószülöttnek minden vicc régi, akkor jár a korsó a kútra, ha a hegy nem megy Mohamedhez. De ha igen, beengedem.
Ismét megszólalt az ajtócsengő. Mivel a felesége elutazott a városból, és látogatókat sem várt, Mohamedet kezdte elfogni a nyugtalanság. (reddit.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése