Tegnap arra ébredtem, hogy irgalmatlan hányingerem van, alig értem ki a mosdóba, hogy ott sugárba hányjak egy lendületeset. Szinte mindenhova, mert nem volt túl sok esélyem célozni. Meg ugye a mennyiség. És elég vacakul voltam egész nap, de legalább aludni sem tudtam, most meg a kialvatlanságtól hasogat a fejem, de legalább a hányinger elmúlt.
És mivel csütörtökön paradicsomos ételeket ettem, de annyira, hogy este még egy liter paradicsomlevet is leküldtem, érteni véltem, hogy mi az a sötétbarna trutymó, amit nem túl lelkesen, de kényszeresen okádok épp.
És azért ijesztő volt, mert ebben a koronavírusos nagy népi parában az emberben nyilván ez merül föl elsőként, de én vagyok annyira peches, hogy úgy másfél hónappal ezelőtt is így jártam, valami fertőzést sikerülhetett begyűjtenem, amiből aztán pár nap után kilábaltam, de nem hiányzott még egyszer. De most kapkodok be valami immunerősítőt, hogy azért mégse találjon el minden ilyen hasmenéses és/vagy okádós történet.
Viszont két nap szenvedés után kifejezetten fitt vagyok, jó oké hogy kialvatlan és ettől némileg erőtlen, de nem fáj a lában, rendben van a gyomrom meg fejben is egyben vagyok. Úgy tűnik a hányás a természet egyik radikálisabb méregtelenítő-kúrája, ezt m mondjuk minden drogos vagy piás tudhatja, és úgy tűnik, hogy sokszor a kórokozóktól is így szabadul meg a szervezet.
De nagyon szarul esik, ha választani lehetne, inkább a hasmenésre szavaztam volna. Ám legalább remek hitvitákat hallgattam a jutyúbon zsinórban, úgyhogy most a teológiai-metafizikai fejtegetésektől vagyok kicsit rosszul. Az azonban láthatóan gyógyítható vígjátékokkal, majd keresek rá valami zombis komédiát. Holnapra meg írok valami vicceset, addigra várom vissza a humorérzékem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése