Hát, most már tényleg nyugdíjba kellene mennem, eljárt felettem az idő. Nem mondom, volt párezer jó évem, fenyegettem, kísértettem, büntettem, menedzseltem az egész Pokol Rt.-t, de ez lassan már senkit sem érdekel.
Régen az emberek simán beszopták hogy van örök kárhozat, na de ki félt volna a pokol legmélyebb bugyraitól is, ha tudja hogy kéthetes turnusokban működtetjük? Hogy az örök szenvedés az tizennégy nap, és jár hozzá kontinentális reggeli is? Aztán mindenki megtisztulva reinkarnálódhat valami hegyvidéki faluba, ahol jó a levegő, friss a kecsketej és jó fejek a szomszédok, mert egy megtisztult léleknek ez már jár, csak hogy legyen honnan elbasznia.
De velünk volt az egyház, később a több ház, és az egész újjászületősdit valami keleti, bálványimádó baromságnak állították be, hogy féljenek azok a buta parasztok! Egy életetek van - mondták nekik - és ha elkúrjátok, egy örökkévalóságig fognak titeket sütögetni az ördögök a pokolban. Onnan aztán nem lesz menekvés, szóval jól gondoljátok meg azt az elsunnyogott tizedet, meg vasárnapi miséről lógást. És mivel a többség maximum húszig tudott számolni, az örökkévalóság (meg a végtelenség, a mindenhatóság, és a fénysebesség) értelmezhetetlen volt számukra, de a műveltebbek is csak annyit tudtak, hogy fekvő nyolcas, ám a komolyabb belegondoláshoz már nem volt kapacitásuk.
Szóval fostak tőlünk, különösen a Társaság egy speciális részlegétől a Kínzási és Gyötrelemfokozási Főosztálytól. Az ott dolgozó srácokat a nép simán csak ördögöknek hívta és gonosznak tartotta, pedig mind nagyon művelt, magasan képzett fájdalomtechnikai mérnök, feleséggel, gyerekkel, jelzáloghitellel. Oké, kínozni azt nagyon tudnak, és azt az emberek nem szeretik (kivéve a mazochistákat, de azokat meg direkt nem kínozzák, hadd szenvedjenek), ám a főosztály munkatársaihoz csak a sorozatgyilkosok, reklámszakemberek és gasztrobloggerek juthatnak be, és ők is csak egy turnusra. A többieket mindennapi vétkeik függvényében olyanokkal gyötörjük, hogy szúrós pulcsiban kell izzadtra biciklizniük magukat, pálcikával kell csilifagyit enniük vagy ki kell tölteniük az adóbevallásukat, minden nap újra meg újra. Lehet, hogy ezek nem hangzanak valami rémesen, de két hét rohadt hosszú idő ahhoz, hogy ilyenekkel töltsük ki, bár elsőre mindenki azt hiszi, hogy ő aztán fél lábon is.
És ezért erősítettek rá a papok azzal, hogy ha csirkét lopsz és paráználkodsz vele, akkor olajban főznek majd végtelen hosszan, a népek meg beszopták, és szerintük istenfélők lettek, de igazából pokolfélők. Nem azért nem harapták át egymás torkát, mert a mennybe akartak jutni, csak meg akarták úszni az örök olajban főzést. És akiknek tényleg nem ment a jónak levés, az kapott egy beutalót hozzánk, ahol betettük őket a Nagy Lélekmosóba, ráküldtünk egy kíméletlen programot öblítéssel, és ha tanult belőle, nem lett pár évtizedenként visszajáró vendég. (Csak a mazochisták, azok direkt bűnöztek, hogy kínoztathassák magukat, úgyhogy egy idő után átálltunk arra, hogy két hétre kicsaptuk őket egy virágos mezőre bolyhos nyuszikkal, ez azért már őket is megtörte.)
De ennek lassan vége. Egyfelől sokan nem hisznek már a pokolban, a mennyek országát valami trópusi szigeten keresik, másfelől meg akik megérkeznek hozzánk egy intenzív szenvedésterápiára, azok is csak fikázzák a módszereinket. Hogy a tüzes vassal a sütögetés az milyen gagyi már, egy kisbolygó becsapódása az igen, az tényleg para lenne, vagy egy zombihorda támadása, de néhány korbácsütéstől meg egy kis falhoz láncolástól meg sem emelkedik az adrenalinszintjük. Ráadásul mire hozzánk kerülnek, már rég kitárgyalták valami tematikus csetszobában, hogy tényleg csak két hét az egész, aztán leszülethetnek újra, szóval a visszatartó erőnk a nullához konvergál. Sőt direkt bűnöznek amennyit csak lehet, dugnak a vonatok vécéjében, petárdáznak húsvétkor, bliccelnek a metrón, hazudoznak a csajuknak/pasijuknak, ananászt tesznek a pizzára és hasonlók. Mondván hogy úgyis mindegy, majd levezekelik nálunk, és mennek vissza hangyákat sütögetni nagyítóval.
És ami a legszomorúbb, már az előjelekből sem hajlandóak olvasni. Hiába küldünk rájuk minden korábbinál durvább jégesőt, és hiába gyújtjuk fel hozzá háttérnek az eget, a pokol tüzével, legfeljebb csak lefotózzák, kiteszik az instára, de a végítélet már nem érdekli őket. Látták azt már elégszer moziban, aztán letöltötték, megosztották, alákommentelték hogy ez mekkora egy faszság, és részükről ennyi.
Hát igen, a kárhozatnak nincs elég erős közösségi médiás jelenléte, követője jóformán egy se, és csak néhány vallási fanatikus lájkolja. Pedig ők biztos nem jutnak pokolra, őket a Purgatórium Ideg-és Elmekórtani Intézet várja, ráadásul nem feltétlen csak két hétre.
Szóval fontolgatom a visszavonulást, ideje lenne átadni a vezetést valami fiatalabbnak,aki ismeri és érti ezeket modern bűnöket, és nem csak azokkal foglalkozik, akik pénteken húst esznek. És aki hosszabb távra el tud költözni a Földről, mert egy ekkora céget nem lehet hómofiszból iránytani.
Ja, ha még nem mondtam volna: a poklot ne a föld alatt keressétek, ott csak olaj van, termálvíz , dínócsontok meg halott bányászok, de a Pokol, a nagybetűs, az egy egész bolygó. Ti Merkúrnak ismeritek, de rosszul. A tengely forgási ideje amúgy 58,65 földi nap, de nem kell izgulni, a kéthetes beutalót, földi napokban számoljuk, vagyis egy turnus kevesebb, mint egynegyed merkúri nap. De az élmény így is intenzív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése