Horrorpók-szkóp?

A hülye internet agresszív böngészője folyton horoszkópot dörgölne az orrom alá, hogy tudjam meg milyen lesz a napom, a hetem, a bármim, mikorra várható az örök kárhozatom vagy a következő újjászületésem, lesz-e még szerelmi életem, két hetet túlélő szobanövényem vagy agorafóbiám, és hogy állnak ehhez a sok hülye csillagok. Vagy bolygók, fene tudja, valamik amik nem a Föld, idáig tudom a történetet. Gondoltam ránézek már valami ilyenre, csak nem okoz maradandó károsodást.

De ha már, akkor nem a Kisnők Kegyedlapja, vagy a Heti Szemétkedés Mulatós Sztárokkal horoszpókját tekinettem meg elolvasás szándékával, hanem stílusosabban a Hindustan Times hasonlóan színvonalas, gondolat- és közhelygazdag megmondását. Szóval ez lenne a Vízöntő sorsizéje a különösen hülye alakú, mert elefántfejű hindu félisten, magyarosan Ganésa szerint, akiről eddig is tudtam, hogy szerencsét hoz, de azt nem, hogy egy hétre előre megírja a Hindustan Times-ban, hogy kiknek és milyen alkalomból.

„Ganesha szerint ez egy kedvező időszak az új ötletek felfedezésére és a hasonló gondolkodású személyekkel való kapcsolatteremtésre, akik osztják az elképzeléseit. Ragadja meg az ezen a héten felmerülő lehetőségeket, és bízzon megérzéseiben, ahogy halad előre ezen a dinamikus héten. Összességében ezt a hetet a Vízöntő számára az egyéniség, az innováció és a növekedés jellemezi. Az egyedülálló Vízöntőnek esélye van találkozni egy érdekes emberrel, aki osztja érdeklődését és értékeit. A Vízöntő heti karrierhoroszkópja azt sugallja, hogy kezdeményezzen, és mutassa be egyedi perspektíváját. Az együttműködési projektek és a csapatmunka rendkívül előnyös lehet ezen a héten, ezért ne habozzon együtt dolgozni másokkal, hogy életre keltse ötleteit. Fedezze fel a bevételek növelésének lehetőségeit, vagy keressen alternatív bevételi forrásokat. A rendszeres testmozgás, a kiegyensúlyozott táplálkozás és a megfelelő pihenés a kulcsa a vitalitásod megőrzésének ezen a héten. Ezen túlmenően, a Vízöntő emberek fontolóra veszik az olyan éberségi gyakorlatok beiktatását, mint a meditáció vagy a jóga, hogy elősegítsék a belső békét és az érzelmi jólétet.“

etsy.com

Tök jó fregoliszöveg, azaz bármikor bárkinek elsüthető, annyi közhelyet pakol egymásra, hogy az már fáj, vagy nem, feltéve ha az ember előbb alszik  bele, mintsem nyilalni kezdjen halántéktájon. Mert nyilván nem attól megy előrébb a világ, hogy a naiv olvasó egyszer csak a homlokára csap, hogy persze én hülye, miért is nem jutott eszembe eddig, hogy fel kéne fedeznem a bevételek növelésének lehetőségeit? Idáig teljesen abban voltam, hogy van egy kevés bevételem, azt“ annyi, de hogy növelni, meg hogy lehetőséget, fú ez nagyon komoly!

Vagy hogy innovatívnak kell lenni, meg csapatban dolgozni, ami nyilván csak a vizet öntőkre igaz, csak ezen a héten, de a nyilas oroszlánok inkább vesszenek össze a szomszédaikkal, mert így nem kell nekik sütit vinni karácsonykor, mely ünnepet persze Ganésa maga nemigen tartja. Ja és a bakok ne törekedjenek belső békére meg érzelmi jólétre, nem való az nekik (talán majd február közepétől), csak szorulásuk lenne tőle, viszont mindig vigyenek magukkal egy uborkát, mert az véd az oroszlánok és medvék ellen. Persze csak ha elég gyorsan viszik.

Írhatnék én is ilyeneket, csak fel kell majd hívnom hozzá valami félistent, Ganésa ugye foglalt, Indrát a főnököt nem zavarnám, úgyhogy először leginkább Szaraszvatira gondoltam. Ő az ékesszólás, a költészet és a tudomány, valamint a művészet irányító félistene,  Brahma felesége, úgyhogy biztos ehhez is ért. De nem találom a számát, nincs elérhető ímélcíme, úgyhogy marad Síva, ő legalább itt áll a könyvespolcon Natarádzsa (azaz a Tánc Ura) formájában sárgarézből, szóval őt közvetlenül lehet hívni, csak a megfelelő mantrákat kell kikeresnem hozzá. És lehet, hogy nem ő a legokosabb a félistenek közül, de mint táncos a szórakoztatóiparban ténykedik, és hát végső soron a bulvárhoroszkóp is ebben a versenyszámban indul.

És ha ez se jön össze, majd írok magamtól puffogó közhelyeket, legfeljebb ha nem kell egy celebmagazinnak sem, majd eladom szerencsesüti-bölcsességnek, elvégre a jóslás az jóslás, függetlenül attól, van-e hozzá tészta. Akkor majd elsütöm az egyik legelkoptatottabb, témába vágó poént, miszerint egy-egy cetlin majd ez lesz a szöveg:

„Segítség, elraboltak és bezártak egy szerencsesüti-gyárba!“

Síva Natarádzsa (jaipurcraftonline.com)

Kék a ruhád, kék a véred

Délelőtt haladtam át a zebrán, mint egy ember, és kis híján elütött egy rendőrautó. Amelyik nem villogott, nem szirénázott, csak teli gázzal áthajtott a piroson. Pont mint azok a minősítetten bunkó sofőrök, akik ha meglátják a távolból a sárgát, nem lassítanak, hanem a gázba lépnek, aztán persze már pirosban csúsznak át a forgalmas kereszteződésen, nyilván hogy ne csak a saját életüket veszélyeztessék. Elvégre ha már meg kell halniuk (nem kellene, szériafelszerelés a fékpedál, csak ezt a maradék, esetleg valaha volt három agysejtjükkel már nem fogja át a tudatuk), a biztonság kedvéért még vinnének magukkal egy kisebb családot, egy buszsofőrt vagy akár egy optimista gyalogost (elvégre elindul a hülyéje, ha neki zöld), ha nem akad nagyobb zsákmány.

Én eddig valami furcsa okból azt gondoltam, hogy a rendőrökre nemcsak egyszerűen vonatkoznak a törvények, de rájuk aztán különösen, de persze itt, az Észak-Balkánon sokkal jobban szeretik a törvény felett állónak érezni magukat. Há' rendőr vagyok kérem szépen! - mondja Szabó II. őrmesterhelyettes, és éjjel kettőkor háromnegyed órán át igazoltat két, buliból hazafelé tartó húszéves jócsajt (tényleg láttam már ilyet), mert nem a zebrán mentek át a töküres mellékutcán, és kis híján eljut a motozásig, mikor az egy vonásnyival normálisabb kollégája végre arrébb lökdösi.

Egy idevágó anekdota a néha Boncz Gézától, hogy egyszer, még szegedi diákként hazafelé tartottak valami koncertről talán, már kicsit sem szomjasan, mikor megállította őket valami gyalogjárőr. Kérte s személyiket, és kezdte a kiselőadást, valahol éjfél után, hogy tilos az utcán italozni, meg egyébként is ilyen részegen egyáltalán az utcára menni, mire az egyik srác bűnbánónak szánt pofával ránézett, hogy "De rendőr elvtárs! Maga is volt egyetemista!" Mire a fazon, akinek meg volt az aznapi egofröccse, elengedte őket. Hát ja, nem muszáj azokat a hülye szabályokat olyan rém komolyan venni, jó csajok sem voltak, szóval a fenének sem hiányzik a papírmunka.

Es igen, ezek csak kiragadott példák, magam meg túláltalánosítok, de ez van, nem szeretem az erőszakszervezeteket (már a nevük is milyen! erőszak...), mert túl sokszor van az, hogy nem az államot képviselik, hanem jobbára saját magukat, miközben persze az első eset sem jelent túl sokat, legalább is mióta az állam nem mi, állampolgárok vagyunk, hanem ők, a hatalmi elit.

És egy-egy ilyen "túlkapás" után, mint az igazoltatás címén baszakodás, a nettó korrupció, a sebesültekkel járó elbénázott tömegoszlatás, a áldozathibáztató cinizmus, a magyar nyelv alapjainak figyelmen kívül hagyása (az intézkedés foganatosításának folyamatba helyezése és társai) mindig van magyarázat. Hogy nagy a stressz, sok a túlóra, mittudomén, de ez pont így van például a közforgalmi pilótáknál, ám ha valamelyikük odacsapja a gépet, és túléli, bíróság elé kell állnia. Nálunk meg leginkább akkor járnak rendőrök bíróságra, ha valami megbilincselt alakot kísérnek, vezetőszáron. (Jesszusom, honnan tudok én ilyen szavakat?)

Meg jönnek a kormányhitű kommentelők, akik 2006-ban még teli szájjal rendőrterroroztak, és nem is teljesen alaptalanul, hogy ne ugasson senki, nálunk nagyon is humánus a rendőrség (biztos ezért viszi az oktatás meg a szociális szféra ügyeit is a nyugdíjas renőrtábornok-miniszterúr), Amerikában ellenben időnként simán agyonvernek embereket. Amitől aztán tüntetések képződnek meg különböző nagyvárosok utcáin, és rögtön lehet egy kicsit tömegoszlatni, csak hogy edzésben maradjanak a fiúk. De ez az érvelés kábé analóg azzal a régi poénnal, hogy igen a Szovjetunióban nem teljes a szabadság, de Amerikában meg verik a négereket...

Mára sokak szemében (és egyre inkább az enyémben is) annyi a rendőrség szlogenjének, miszerint "Szolgálunk és védünk", mert pontosabb az, hogy "Szolgáljuk a hatalmat, és veszélyeztetünk. Bárki mást."

- O -

p.s. Nem ér ez már egy külön posztot, a napi origós médiagecizmus, úgyhogy csak ideszúrom a mai mélyrepülésüket. Nem mondom, hogy a nap aljas ostobasága, mert még csak ebédidő van, a délutáni kávé (cigi, spangli, bélyeg, kokó) még sok mindent kihozhat valamelyik névtelen szerkesztőből, ha már úgyis folyton a világháborút várják.

A cím: Megtámadta Ukrajna Oroszországot, óriási a pusztítás.

A szövegben: 

- A Tula régióban Alekszej Djumin regionális kormányzó szerint két drónt lőttek le. „Egyikük egy lakóházba ütközött Tulában. Komoly kár nem történt, de három lakás ablaka betört. A ház egyik lakója könnyebb sérüléseket szenvedett el"

- A brjanszki régió kormányzója, Alexander Bogomaz arról számolt be, hogy öt drón lőtek le a régióban. Elmondása szerint a támadás következtében senki sem sérült meg.

Óriási pusztítás, bazmeg. Óriási!

A Keskeny Hátha Ösvény

Szabó-Nagyjából Imre gyerekkora nehéz volt, de főleg hosszú, mert alapvetően lassú volt, mint egy személy. Vonat. Mire óvodába ment már profin tudott bilire ülni, de a vécéről még évekig azt gondolta, hogy meg akarja enni. Érettségiig persze ez is elmúlt, bár ettől még izgult a vizsga előtt, mert nem volt benne biztos, tud-e még írni-olvasni? Olyan régen tanulta már, több mint tíz éve, hogy nehéz volt felidéznie, mi is az az ellipszilon. A másodfokú egyenlet megoldóképlete és a függvénygörbe alatti terület kiszámítása még megvolt, minként a skagerraki tengeri ütközet pontos dátuma (1916.05.31 – 1916.06.01) vagy József Attila öngyilkosság utáni költészete is, mert azokat relatíve nemrég vették, de már kurva rondán kerekítette a kis „o“ betűt.

Azért sikerült leérettségiznie, két részletben, három kísérletből, ami így is nagy teljesítmény volt, mert földrajzot például egyáltalán nem tanult  négy év alatt, németet mondjuk igen, csak úgy meg nem tudott. De gondolta, ha ezt meg tudta csinálni, képes ő már bármire, így űrkutatónak készült, nagy lendülettel. Többek között végignézte a második Star Trek sorozatot, azt a kopasz kapitányosat, elszánt tekintettel a szemében és több karton sörrel, de így is unta. Nem baj, gondolta Imre, a tudomány az olyan hogy unalmas, szóval biztos jó úton halad. De a felvételin kiderült, hogy az űrkutatás még sokkal rémesebb, mint azt eredetileg gondolta, tiszta matek volt az egész és teljesen klingonok nélkül, úgyhogy mielőtt kirúgták volna a felvételiről, ő hagyta ott őket, hogy legalább emelt fővel. Egyébként sem lett volna nagy kedve iskolába járni abba a vidéki városba, ami ott van annak a vasútállomásnak a mellette. Kutatni való űr nyilván több lehet arrafelé, mint a Népszínház utcában, de annyival messzebb is van.

Járt egyetemre aztán Pestre, de nem érdekELTE. A politológia szakról kiderült, hogy nem jár vele listás parlamenti hely, a történelmen kellett volna tudni latinul, akár egy orvos,  a szociológia kamunak tűnt (leszámítva hogy ott is volt matek), úgyhogy maradt a buddhista főiskola. Ott aztán a Nemes Nyolcrétű Ösvény szakon diplomázott, mondjuk csak közepesre, mert több évnyi gyakorlás után is csak hatféleképpen tudott belealudni a meditációs gyakorlatokba.

A mesterképzést már nem vállalta be, félt tőle hogy túl hamar megvilágosodik, még mielőtt karriert csinálna, és akkor egy kunyhóban prédikálhat az arra járónak valami elcseszett erdőszélen, egész hátralévő életében. Így aztán mint alapképzett Nyolcrétű elment a végzettségének megfelelő pozícióba, azaz key account manager-nek (business analyst akart lenni igazából, csak szóltak hogy az is matek), és azóta is boldogtalanul él, még jó, hogy egyszer meg fog halni. De legalább a rohadék megvilágosodással jól kiszúrt, nem fogja az csak úgy ugráltatni őt. Az erdőszélen.

pinterest.com

Józanésztelenítés

„Drámai fordulat: Zelenszkij embere váratlanul mindent bevallott a háborúról“ - szól hangosan a zorigón a zének, csak hogy nekem meglegyen a párnaponkénti origós (illetve magunk között: marginálos), idegi alapú felcsesződésem.

Most az ember, aki arrafelé a kormánypárt frakcióvezetője azt mondotta állítólag („akkor higgy origósnak, ha ló legel a sírján“), hogy az oroszoknak már tavaly tavasszal, szóval még a vérengzés korai szakaszában azt az egy feltétele volt a tűzszünethez és béketárgyalásokhoz, hogy Ukrajna ne akarjon csatlakozni a NATO-hoz.

Na most ez, ilyen rém hiteles forrásokból, mint a csöcsös-széljobbos, minden alatti portál, nem tűnik igazán hihetőnek, nem is olvastam máshol hasonlót. Másfelől pedig, a háború előtt szóba sem került érdemben az ukránok csatlakozása a NATO kötelékébe, az EU-tagság pedig tényleg szóba sem jött. De Vlagyimir Vlagyimirovics elintézte nekik, ma már az unió tagjelöltjei, a NATO országok jelentősebbjei meg a szövetségeseik. szóval tényleg rém hihető, hogy Putyin cárevics először a Nyugat karjaiba löki Ukrajnát, aztán feltételül szabja, hogy de tartsák a távolságot. Oké, egy pszichopata állatból kinézi az ember ezt is, márpedig az orosz diktátor egy pszichopata állat (most tényleg, hogy lehetne hívni egy konkrét tömeggyilkos, háborús bűnöst ezen kívül?),de abban azért elég kevés az életszerűség, hogy direkt azért rohant le egy országot, nehogy azok belépjenek valahová, ahová akkor még fel sem vették volna őket.

Ez nagyjából annyira hihető, mint a tavaly februárban bejelentett „nácitlanítási“ program (izé, pogrom), hogy ugye az ukránok közt túl sok a náci(?), a vezetésben meg jóformán csak azok vannak, tehát a minimum, hogy háborút kell indítani ellenük, mert csak. Megjegyzem, a második világháború (az origós történelmi tudat szerint nagyjából a hárommal ezelőtti) az úgy tört ki, hogy a nácik kezdték, e logika alapján lehetne akkor a putyinista bagázs a náci. Persze nem muszáj, elvégre a lengyelek wehrmacht általi, nyilván védekező jellegű lerohanását megelőzte egy héttel a Molotov-Ribbentrop paktum, minek keretében a németek és a szovjetek azért felosztották egymás között Közép- és Kelet-Európát. Így aztán a valódi nácik szeptember elsején támadták meg Lengyelországot, a szovjetek meg, a másik irányból 17-én, szóval agresszorok voltak ők is, miközben az echte nácik a túloldalon álltak, ültek, lőttek, öltek.

Amúgy meg szinte mindegy, Putyin mikor milyen feltételeket szab, vagy mit ír alá, legfeljebb onnantól egész pontosan tudható, hogy mit szeg meg majd meg az első adandó alkalommal. Nemzetközi hitelessége kábé mint az origóé a hazai sajtóban, csak neki hadosztályai is vannak ahhoz, hogy megpróbálja valósággá hajlítani azt az alternatív világot, amiről a híveinek mesél. A Felcsútok Géniusza ehhez képest annyival szarabb helyzetben van, hogy neki pont az origo és társai a hadosztályai, úgyhogy csak annyiban nemzetközi tényező, amennyiben fontos kérdésekben van vétójoga az EU-ban. Egyelőre, a mocskos gonosz Brüsszel ugyanis már dolgozik a megoldáson.

Hordaturizmus vs. metróvonalak

Már megint valami életmód rovatnál kötöttem ki, miközben csak annak akartam utánalapozni, hogy mi a hétvégi Forma-1 programja. E helyett, két kattintás után már arról olvastam, milyen idegesítő, udvariatlan vagy explicit bunkó szokásai lehetnek egy hotel vendégeinek. Érdekes módon csak odáig jutottak, hogy nem illik a táskába pakolni a fél svédasztalt, de arról már szó se esett, hogy ne lopjuk el a törölközőt, de dugjunk a liftben, vagy hogy alapvetően tilos a csapba szarni. (Utóbbi nem azonos azzal, hogy szarba csapni, mert az egyik különös kegyetlenséggel elkövetett tahóság, a másik fertőzésveszélyes, bár kétségtelenül mindkettő büdöset okoz, folytatólagosan.)

Anno, mikor Barcelonában jártam (egyszer jártam ott, de akkor napokig nagyon) egy remek fekvésű ám középdzsuvás hotelben laktam, egy charterjáratnyi, javarészt súlyos baromarcúságban szenvedő orosz turista társaságában, akikkel persze csak reggelinél találkoztam, de ez általában elég volt ahhoz, hogy elbassza a délelőttömet. Az egykori elvtársak (mittomén, valami kolhoznyugdíjas-alakúak voltak) teli szájjal, üvöltve „beszélgettek“ a négy asztallal arrébb ülő kollégáikkal, eleve termoszba töltötték maguknak a kávét (ők inkább hozott anyagból vodkáztak a reggeli felfrissülés jegyében) és aprósüteménnyel töltött övtáskát viseltek, miközben a nejloningük felső zsebéből diszkréten kifigyelt egy sonkás szendvics csücske. 

Nyilván nem csak azért, mert oroszok voltak, bár a történelmileg nyomorított néplélek, inkluzíve a komplett szovjet rendszer, azért biztos hozzátett valami sötét alapvetést prosztó mentalitásukhoz. De volt olyan londoni hotel is (valahol az Earl's Courtnál), ahol a recepciós csaj pont nekem panaszkodta el, hogy mostanában rájuk szokott valami orosz utazási iroda, és nagy tételben küldi a vállalhatatlan arcokat. (És hogy akkor tényleg ne legyek teljesen elfogult: Londonban például az olasz turisták is kirívóan tojnak mindenki másra, de csak ha hordában közlekednek, a belvárosban egy saroknyi távolságból ki lehetett szúrni, hogy közeledik egy olasz csoport, főleg ha súlyosbító tényezőként ők még iskolai kirándulás is egyben.)

És lehet, hogy ez a megfejtés: a turista egyedül vagy párban még szerény és udvarias, akkor is, ha nagypapa még a Gestapo keretei közt vert le veséket, vagy a Gulágon épített karriert táborparancsnokként (azaz nem mindig számítanak a történelmi traumák), de a turizmus keretrendszerében a mennyiség rendszerint átcsap a minőség hiányába. Egy busznyi utazó már a kalandozások korába képzeli magát, nem meglátogat egy várost, hanem letámad, egy repülőnyi meg azt gondolja, hogy megérkezésével el is foglalta.

saját.én

Ezért veszélyes a csoportos utazás (sőt, utaztatás), mert oké, menjenek Kovácsék meg Alsópemetefűfalvaiék ugyanazzal a chartergéppel Görögbe', csak utána ne együtt járjanak a strandra Nehézkes-Szabóékkal, mert a végén miattuk vágnak ki minket az unióból, pedig a felcsúti láthatóan magának akarja ezt a dicsőséget.

Nekem ez a nemcsoportos utazás annyira ment, hogy leginkább csak ketten, mert ez az ideális: az ember nincs egyedül, mindig van kivel lennie, akihez ráadásul nem olyan nehéz alkalmazkodnia, pláne ha az illető amúgy is  párja. Szóval ugyanazzal, ugyanúgy, csak máshol, ez a páros turizmus lényege, ismerttel az ismeretlenbe mondanám, de mikor tizenkettedszer megyünk ugyanoda, és szállunk meg ugyanabban a hotelben, ez azért túlzás lenne. Viszont volt olyan, hogy négyen mentem, és olyankor már problémás, hogy van két plusz fő, akikhez azért főleg alkalmazkodni kell, nem is értem régen (és tényleg, még a múlt században) hogy bírtam ki egy-egy csoportos, buszos, nyomorultas „társasutat“.

p.s. Ha már London, sokáig terveztem, hogy egyszer elmegyek egyedül egy hosszú hétvégére, precízen végigutazom az összes metróvonalat, és a legjobb buszjáratokat, és múzeumokba csak úgy megyek be, ha egy-egy épp útba esik, vagy pláne ha ott kell átszállnom. Na, ebből nem lett semmi, az utolsó előtti pillanatban minden ilyen esetben akadt útitárs, bár utólag lehet, hogy így volt ez jó.

Gyűjteni nehéz, de felesleges

Gyűjteni valamit márpedig kell! Különben mit csináljon az ember, mikor vacsora után már megint éhes, aludni még korán van, az internetes weben meg szar a műsor. Olyankor lehet rendezgetni a gyűjteményt, és röhögni a sok hülye arab olajsejken, akik sportkocsikat gyűjtenek, mert azt rendezgetni nem egy kényelmes esti elfoglaltság, hanem kis híján főállás, pedig pont dolgozni nem szeretnének.

Régebben repülőgép-maketteket gyűjtöttem, ami macerás egy dolog, mert először meg kell építeni a repülőket, meg lefesteni meg minden, plusz sok helyet foglalnak, úgyhogy lehet rendezgetni őket, de egy idő után csak egyféleképpen, ilyenkor a helyhiány miatt logikai játék lesz az egészből, lényegében Tetris vadászbombázókkal.

Úgyhogy egy ideje, néhány nagyobb szünettel, de az elejétől számítva úgy harmincöt éve bélyeget gyűjtök, ami igazi nekem való fotelsport és optikai kísérletsorozat, amennyiben egyre kifinomultabban tudom összehangolni a kétféle nagyítómat az olvasószemüvegemmel, néha szinte látom az 1936-os német sorozaton Hitler szemében az őrület lángját. (De például a tévnyomatokkal nem mindig boldogulok, egyszerűen nem szúrom ki, ha például elírnak valamit, mondjuk "20 fillér" helyett "20 flliér" van a bélyegen, az agyam ugyanis simán korrigálja. Mint mikor a gyors büfét olvasom gyros büfének, vagy fordítva, esetleg a FCUK betűszót valami másnak, pedig csak French Connection UK.)

philatelist.home.blog

Szóval vannak bajok a bélyegekkel is, bár alapvetően békés izék, nem kell etetni őket, nem harapnak, nem hajlamosak arra, hogy megpenészedjenek a hűtőben, de nem is érdekelnek szinte senkit, környékünkön az ezer főre jutó bélyeggyűjtők száma egy, és még én se vagyok mindig túl jól. Nagyon boomer dolog a filatélia, levelet szinte már csak a mindenféle szolgáltatók írnak "Fizetési felszólítás" címmel, pedig tuti, hogy nem így hívnak. Semmi Kedves László, semmi Tisztelt ügyfelünk, mire odáig jutnak, hogy levelet írnak nekem, már egyáltalán nem tisztelnek. De annyira nem, hogy még bélyeget se ragasztanak rá, pedig annyit azért tudhatnának, hogy gyűjtöm. Erre kiszúrják a szememet, egy Díj hitelezve felirattal, biztos sejtik, hogy mire megkapom, már úgyis befizettem a villanyszámlát, úgyhogy tekintem tárgytalannak, mint arra levelük végén amúgy is felhívták a figyelmemet.

Szóval nehéz a gyűjtés, át kellene állni valami korszerűbb ápdétre, úgyhogy a napokban elkezdtem íméleket gyűjteni. Állítólag nem abban van a jövő, azaz húsz év múlva, mikor már mindenki csak emojikkal kommunikál az agyimplantátumán keresztül, kurva sokat fog érni egy-egy ímél ritkaság, kódexmásoló szerzetesek által írt CD-re archiválva. Csak ki kell várni, bár a demográfiai-statisztikai valószínűség szerint húsz év múlva én már egy éve halott leszek, de micsoda örökséget hagyok majd hátra!

Egyelőre három ímélem van, ami négy nap után nem rossz, ebből egy hivatalos-munkaügyi, egy privát és egy spam, szóval a gyűjteményem bár még kicsi, de máris igen diverz, ami fontos a későbbiek szempontjából. Ha lesz mindenféléből sok, mindegy melyiket értékeli épp magasra a piac, nekem lesz belőle cserealalpom. És jó pénzért továbbküldök majd bármilyen kéretlen üzenetet, kis felárért pedig mégse.

Kamatkúra

„Már többet költ az állam az adóssága kamataira, mint a gyógyászati ellátásokra“ - ez egy cím a 444-en, ami után már nem is kell elolvasni a cikket, mert az irritáló, agyonkoptatott egyszavas komment szerint: ennyi.

De ha mégis bővebben kifejtős a dolog, akkor arról van szó, hogy a magyar állam (ami Ők vannak, a vezér és hűbéresei) annyira eladósodott, hogy újabb csúcson vannak a kamatkiadások, azaz nem az adósságra fizetünk többet, mint mondjuk a szűrésekre, műtétekre, kórházi kezelésekre, hanem pusztán a kamatokra. Lényegében azért, mert a felcsúti döbrögi, hogy nyugodtan gyakorolhassa az önkényt (szuverenitás elvtársak, szuverernitás!), és közben nemzetközi politikai tényezőnek érezhesse magát, folyton szembe meg a forgalommal az autópályán. Azaz betesz az EU-nak, ahol csak lehetőséget érez rá, tényleg ő a bot a küllők között, ahogy megmondta, az Unió meg nem küldi a pénzt, amíg nem kap garanciákat arra, hogy legalább nagyjából tisztességesen költik el.

Így aztán jön a kínai hitel, meg a hosszabb távon  nekünk igen csak nyögvenyelős államkötvények (ami szintén csak a hitel egy formáját képviselik), úgyhogy szép lassan szalad föl az államadósság. Rohadunk az államcsőd felé -szól a hurrápesszimista narratíva, persze ennyire nem egyszerű a dolog, egy államcsődért azért komolyan meg kell dolgozni. Az argentinoknak például elég sokáig tartott, évtizedekig tapicskoltak a „mindjárt csődbe megyünk“ állapotában, de azért a végére csak összehozták, igaz egy rendes világválság is kellett hozzá. Dél-Amerikában a másik remek példa Venezuela: a világ egyik legnagyobb olajkincsén ülnek, de nem képesek kielégítően működtetni egy államot, igaz nekik is megvolt a maguk populista wannabe-diktátora, emlékszik még valaki a néhai Hugo Chavezre?

És mi házi autokratánk, a pártvezér és kancellár is tizenéve melózik már azon, hogy működésképtelenné tegye, amit az elődei még nem basztak szét teljesen. Mondjuk az egyik elődje ő maga volt, de a mából visszanézve akkor még dermesztően progresszív tettekkel, csak a stílusa kezdett egyre agresszívabban bunkó lenni.

Viszont ha a stílus maga az ember (ami persze egy ostobácska közhely), akkor a felcsúti lassan hozzáidomul a saját frazeológiájához, a kezdetben üres nagyotmondást lassan tényleges válságra váltja át, és mindez láthatóan kevéssé zavarja. ami nem csoda, hisz hatalomfüggő. Ilyen csip-csup dolgok, hogy az ország sorsa, a megélhetési válság és hasonlóak csak annyiba érdeklik, hogy szavazatokat hoznak vagy visznek, mert nem államférfi, politikus is csak abban az értelemben, hogy  hatalomtechnikus, de ezt annyiszor leírtam már, hogy magam is unom.

Ettől még helyzet szar, a fény az alagút végén pedig, minden bizonnyal, a szembe jövő vonat.

1946-1991

1991-ben ezen a napon halt meg, hunyt el, valamint tolta el végleg a biciklit Farrokh Bulsara, aki akkor már persze rég Freddie Mercury volt, hivatalosan is. Engem ez akkor, 17 évesen mélyen érintett, később még mélyebben, mikor meghallgathattam az Innuendo című utolsó Queen-albumot (nem, a későbbi izék nem számítanak), ami Mercury nézőpontjából már igazából poszthumusz volt, az enyémből meg zseniális, a zenekar második albumához felérő minőségű dalfolyam. És nem csak azért, mert tudtam, hogy egy haldoklás terméke, egy idővel folytatott versenyfutásé, hogy még egyáltalán elkészülhessen, de tényleg olyan esztétikai minőséget képvisel, ami elképesztő. És az utolsó részletig nagyon kitalált, beleértve a borító (és például a címadó szám klipjének) vizualitását.

Mercury amúgy fura egy fazon volt, biztos komoly kisebbségi komplexusokat kellett kompenzálnia, plusz biszex volt (egyesek szerint meg teljesen meleg, csak relatíve későn jött rá), úgyhogy jelentős party-állattá képezte tovább magát, kemény munkával, de sikeresen, hogy már lúd, legyen kövér és rúgjon be, de lehetőleg méregdrága privát bulik kellős közepén.

Hogy nem lett belőle valami szánalmas zenebohóc, amivé például Elton John (amúgy nagy haverja) vált idősebb korára, az több dolognak is köszönhető. Először is tehetséges volt, másodszor kitűnő ízléssel rendelkezett, a harmadik meg az, hogy elég gyorsan élt ahhoz, hogy elég fiatalon halljon meg, szóval nem tudott nevetségessé öregedni a pózaival együtt. Hogy most hogy festene, és miket művelne egy 77 éves Freddie, abba inkább jobb nem belegondolni, mert vagy zenebohóc lenne a nosztalgia hullámain, vagy (és ez lenne a jó eset) tényleg az lenne a kérdés, hogy fest, és milyen képeket. mert eredetileg grafikus volt, képzőművészetin diplomázott. Szóval a B forgatókönyv szerint vidéki birtokán élne, főleg visszavonultan, és a macskáit festegetné, bukolikus hátterek előtt, de már a reggeli gin-martini után. Bár asszem sztárkorában inkább a vodka-pezsgő vonaton utazott, de egy idős és rém gazdag britet valahogy ginnel tudok elképzelni, akkor is ha migránshátterű, mint hősünk. (Ja, ha valakinek eddig nem lett volna meg, Zanzibárban született, Bombayben járt általános meg középiskolába, és 18 éves volt, mikor a családjával Londonba költöztek. Ami nem volt nehéz, hisz a Brit Birodalom alattvalóinak születtek, mint gyarmatlakók.)

Mindegy is, van a polcomon több életrajzi könyv is róla, meg néhán a Queen történetéről, magyarul és angolul, és nem akarom felmondani őket. helyette inkább a fentebb emlegetett szám, az utlsó lemez hattyúdalainak egyike. Bár esetében pontosabb volna főnixxdalt mondani, mert az a zoroaszter vallás címerállata. (A  klipben amúgy közvetlenül már nem is szerepel, mikor ez készült, már nem volt abban az állapotban.)

Akciós hősök

Mióta Ártunk és Ormányunk, csakis az istenadta nép javát akarja, időnként el is veszi (nekem anno így lett a valamivel több, mint három milliós magánnyugdíj-pénztár megtakarításomból nyolcvanhatezer forintom, mint "reálhozam"), néha viszont úgy érzik a propagandaminisztériumban, hogy valamit vissza kellene adni. Pontosabban ezt a látszatot kelteni. Ilyenkor jön a rezsicsökkentős hazudozás, hogy mi milyen keveset is fizetünk, akkor is, mikor mondjuk a gáz világpiaci ára pont alacsonyabban van, és mindenhol máshol olcsóbb vele fűteni meg kristályos metamfetamint főzni. (De mi Vlagyimir Vlagyimirovicstól és kis barátaitól vesszük, jó drágán, csak hogy fütyüljünk Brüsszelre a neki táncolás helyett, igen büszkén persze. Szuverénen, baszki.)

Ennek az alternatív valóságnak volt része az emlékezetes árstop (amikor már farháttal is lehetett mondatot kezdeni), hisz mikor eltörölték, a sarki Aldiban olcsóbb lett a liszt meg az étolaj, a korábban rögzített árnál. De hogy ennek az épületes baromságnak (mely ugyanakkor láthatóan jól kommunikálható) legyen folytatása, miszerint további szavazatszerző képessége, jött a kötelező akciózás. Ami egy Jean-Claude van Schwarzenegger film esetében még nem akkora probléma, amíg akciózik, addig sem beszél, vagy általában nem próbál színészkedni, és mindenkinek jobb ez így, de a kiskereskedelemből azért konkrét tragikomédiát csinál.

Mert igazából bármekkora engedményt lehet akciónak feltüntetni, miközben eleve évtizedes gyakorlat, hogy valaminek egyik héten megemelik az árát, aztán a következő csütörtöktől akciósan, csak kicsivel többért adják, mint eredetileg. Állítólag ezt most már szigorúbban ellenőrzik, így marad a szegény multilánc akciózása, például az alábbi módon:

444.hu

És ez még csak nem is a műfaj csúcsa, van még ennél lejjebb is. És akár elírás, akár nem (valószínűleg persze naná), mindenképpen szintlépést jelent az alábbi akció, vagy a kereskedelem, vagy az abszurd humor, legrosszabb esetben pedig mindkettő terepén:

eduline.hu

Végül is ha a negatív nyereség is nyereség (és nem hívjuk veszteségnek), akkor a negatív akció is akció, elvégre tényleg kiemelten ritka alkalom, hogy az ember ugyanannyit fizet feleannyi áruért. (Miközben természetesen érthetetlen, hogy hol van itt a megtakarítás? Jobban belegondolva viszont evidens: a boltnál. Ők takarítanak meg 349 forintot, amiért nem kell cserébe fogkrémet adniuk.)

Az efféle akciózást azért még lehet hova fokozni. És most nem arra gondolok, hogy "hármat fizet, egyet kap", hanem hogy az ember kettőért fizet, árut azt nem kap, ellenben három-öt pofont a biztonságiaktól, de azt megbízhatóan. A hülyének is megérné. Pontosabban csak neki.

Autózni félnetek nem kell...

A nap hülyélye szerény környékünkön kétségtelenül az a tojotás ideggóc, aki mindenáron be akart fordulni egy lezárt kanyarodósávba. Amit azért zártak le, mert cserélik a csatornafedeleket, most épp ott, ennek keretében felszedik az aszfalt egy részét is, hogy aztán újratöltsék, szóval nem ötperces, egynyári sláger a művelet, de a tojotás Minden Áront ez nem érdekelte. Egyfelől hogy van pofájuk olyankor aszfaltozni (először negatív, aztán pozitív tartományban) mikor ő pont erre jár, másfelől pedig miért nappal csinálják?

Véletlenül arra sétálva belehallgattam az épületes diskurzusba, és a faszi tényleg kifejtette, hogy ő kurva ritkán jár erre, és mikor mégis, rögtön nem tud bekanyarodni jobbra, egy egész saroknyit kerülni kell, ami eleve fél deci benzin pluszfogyasztás, arról a bűvös másfél percről nem is szólva, amit egyáltalán nem számolt bele a menetidőbe. és ez tűrhetetlen, ebben a szar országban már tiszta anarchia van. (Közbevetés: bár lenne egy rendes, alulról szerveződő, uralommentes társadalom, mert az anarchia ez, és nem valami erőszakkal terhelt káosz, de nálunk épp neofeudalizmus van, mindenki nagy örömére.)

cartoonstock.com

Persze Áron, még a logisztikai moralizálást megelőzően, egy darabig állt az elterelő tábla előtt, makacsul indexelve, hogy márpedig ő erre kanyarodik, akármi lesz is, úgyhogy jobbára dudálva várta, mikor fejezik már be a szakik a flaszter légkalapáccsal inzultálást. Aztán feladta, avagy belátta, hogy ez nem percek kérdése, ekkor kezdett a lehúzott ablakon keresztül verbalizálni az útépítő munkásokkal, akik meg hülyén néztek vissza, hogy ez a marha mit szedhetett be a reggeli kávé mellé?

Minden elvtárs monológja tényleg jelentős viccfaktort képviselt, az abszurd irányából persze, utoljára akkor szórakoztam ilyen jól, mikor pár hete a ház előtti buszmegállóban egy gurulós néne vitatkozott az aktuális busz söfőrjével, hogy de igen is menjen ki a 42-es Füredig, mert neki arra van dolga. A busznak meg nem arra az útvonala, de ez nem zavarta meg az öntudatos nyugdíjast, aki több, mint negyven évet ledolgozott, azaz (szerinte) neki jár az ingyen utazáshoz az is, hogy megmondhassa, mi a járat igazi célállomása.

Jók ezek a fazonok, igazi Süsük. Elvégre egyfejűek.

Lex Agresszív Kismalac

A szuverenitásvédelminek hívott leendő törvény valóban legfeljebb az önkényt védi a polgári normalitástól, avagy a liberális demokráciától, mely utóbbi amúgy szitokszóvá lett a kormányhitű propaganda által. Mert Ártunk és Ormányunk szerint a szuverenitás az olyan, hogy ők csinálnak, amit csak akarnak (kétharmad bazmeg, kétharmad!), és mindenki másnak kuss legyen. Különösen az Európai Uniónak (felcsútistául: Brüsszel), meg a hazai csatlósaiknak, akik a tuggyukik pénzéből csinálják a tuggyukmit. (Tudja a fene amúgy.) És úgy általában se pofázzon bele senki abba, mit kezd a teljhatalmával, az évek óta tartó rendeleti kormányzás keretében a felcsúti döbrögi.

Rendes diktatúrákban ilyenkor Gestapót szerveznek az efféle szabályok betartatására, szerencsére nálunk még nincs diktatúra (bár igény az volna rá), csak afféle autokrata hibrid rezsim, ami jogilag még épp hogy legitim (hisz maguk írják a jogot, magukra szabva), csak pont velejéig erkölcstelen. Így aztán egy Szuverenitásvédelmi Hivataluk lesz, egy EU-konformnak szánt Titkosszolgálat Light, ami bármikor bármibe belenézhet, az adótitkoktól akár a privát levelezésekig, ha felmerül a gyanúja, hogy egy párt, egy civil szervezet, de akár egy magánszemély is külföldi érdekeket szolgál, azaz veszélyezteti az ország szuverenitását. Ami persze az állam szuverenitása, az állam pedig nem mi vagyunk, hanem másodsorban a Párt, Nyuszi rokonai, barátai és üzletfelei, elsősorban pedig szuverén a pártvezér és kancellár, aki meg a saját seggét védi a Felségsértés Elleni Hivatallal.

Hisz hogy mi veszélyezteti a szuverenitását, azt innentől ő mondja meg jól. Gyakorlatilag korlátlanul lehet majd basztatni bárkit, mert a törvénytervezet kellően homályos megfogalmazásokkal operál, hogy az EU felé is lehessen mutatni, hogy nem is úgy gondolják, de ha oda kell csapni, akkor lehessen azt is. Mondjuk egy társaság "Free Tibet!" tüntetést szervez a kínai követség elé, és egyből rájuk mozdul a Hivatal, mondván hogy ezek nem Magyarország érdekeit képviselik (nem hát, a tibetiekét), sőt, mivel a rohadtul antikommunista, felcsútista szekta épp a Kínai Kommunista Párt fejeseivel akar jóban lenni, kifejezetten az ország érdekei ellen tüntetnek. Hisz az ország a kormány, meg mögötte a Párt, ez ugye axióma.

Meg simán rá lehet szállni, és akár börtönnel fenyegetni azt a választáson induló jelöltet, akit mondjuk a londoni magyar ismerősei is támogatnak, hisz csupán értelmezés kérdése, hogy ez külföldi támogatásnak számítson, ami eleve tilos (volt eddig is), mert egy angol, német vagy svéd bankszámlaszám az a Sátán műve, nagy gonoszságában.

És akkor már csak torta a hab alatt, hogy a maradék független sajtót is remekül lehet majd fenyíteni, ahogy a felcsútisták frakcióparancsnoka mondotta, az egész cucc célja az is, hogy „borsot törjenek a baloldali újságírók, álcivilek és dollárpolitikusok orra alá”.

Tegye fel a kezét, akinek erről nem az ötvenes évek jut eszébe, persze kifordítva és egy görbe tükrön át nézve. Persze ettől se lesz vicces, csak ijesztő, rémes, abszurd és szánalmas egyszerre, és ez se semmi akrobatamutatvány. Csak épp nem szórakoztat.

Szentboltzár

Egy ideje megy már a hazai, jobb híján sajtónak nevezett termékelhelyezési platformokon a mantra, hogy itt a világvége, a Lidl bejelentette hogy nem lesznek nyitva az üzleti boltjai december 24-én. Aztán meg a Rossmann is, ha ez így megy tovább, a végén még az Aldiba kell menni fogkrémes-levendulás buktáért vagy velőspacal ízesítésű óvszerért. És ez még csak nem is vasárnapi boltzár lesz, hiszen 24-e ugyan pont vasárnapra esik, de dialektikus gondolkodás is van a világon.  Avagy mivel nem a vasárnap miatt zárnak be az egységek, ez karácsonyi boltzár, aznap elsődlegesen lesz szenteste előnapja, és csak másodlagosan vasárnap, vagyis úgy lesz vasárnap, hogy nem az lesz.

Egyébként ez a december 24 amúgy sem egy jeles nap, csak főleg mifelénk. Az angolszász kultúrkörben például 24-én is szoknak akár vásárolgatni, de csak mert esete buli van, mondjuk a haverokkal a törzskocsmában, de sokszor kifejezetten céges környezetben kefélnek az ügyfélszolgálatosok a bérszámfejtőkkel, a fénymásolón. És jellemzően nem szoktak családilag, ahogy egyszer valami kormányhatalmi alfőasz fogalmazott, „szentestézni“. (Én szentestézek, te szentestézel, ő meg... szentisten!)

Amúgy meg ki az a feledékeny kretén, akinek 24-én ebéd után jut eszébe, hogy hú bazmeg, nem vettem bejglit, ajándékot és kutyakaját? (Én, legalább is volt már ilyen, de én eleve rossz példa vagyok, csaknem mindenre.) Szilveszterkor, na akkor már van értelme, mert ugye este buli fordulhat elő, a céges környezet szigorú kizárásával, a sör meg a pezsgő pedig nem hozzák haza magukat a boltból, előre beszerezni viszont értelmetlen, hátha a céldátumra elfogy.

Plusz volt egy eset, még 2014 szilveszterén, mikor viszont mentem a postára, hogy csináljak magamnak egy utolsó napi képeslapot. Mert ugye bélyeget gyűjtök, és aznap lehetett utoljára föladni levelet úgy, hogy „Magyar Posta“ feliratú bélyeg volt rajta. (Azóta az a megnevezés, hogy „Magyarország“.) Én meg feladtam magamnak egy kellemes ünnepeket, és kértem, hogy jól látható legyen a bélyegző, mert a gyűjteménybe lesz. De ilyen eddig csak egyszer volt ebben az évezredben, Lidlibe egyáltalán nem járok, a Rossmannba meg havonta egyszer, de az addigra már meglesz. Ellenben bezárhatna alattam az optika, nem mintha hangosak lennének, vagy ilyesmi, csak zavar a tudat, hogy másoknak épp a szemét vizsgálják.

Szoldra hálás

A kirívóan hülye összeesküvés-elméletekkel az a baj, hogy az embert könnyen körberöhögik miattuk, amitől aztán még hangosabban ordibál még nagyobb baromságokat, amitől a környezete hangosabban röhög, és így tovább, az egész egy öngerjesztő folyamat. (A laposföldesek erre a tipikus példa, ők már csak zárt szektaként működőképesek, pont mint a szcientológusok a "Xenu a gonosz galaktikus hadúr" sztorijukkal.)

De például ufókkal előállni már majdnem elfogadott, elvégre ufóidegen ügyben a többség amúgy is agnosztikus, azaz lehet hogy röpködnek felénk idegenek, lehet hogy nem, lehet hogy egy távoli naprendszer küldöttei, lehet hogy csak a házipálinkától halljuk balhézni őket a ház előtt, a konyhában, tudja a fene. Jó, mondjuk a Pataki Attila alakú futóbolondokat azért körberöhögjük, de róla például tudható, hogy elhagyta a várost, őt meg a józan ész, és utóbbi már akkor gyanús volt, mikor kiadott egy kazettát, amin az anyjával énekel nótákat meg operettslágereket. Ehhez képest az ufótörténetei szinte csekélységek, mondhatni írói munkássága részei, ráadásul megmagyarázzák, hogy pontosan hogyan is hagyta el a várost. Repülő csészealjon.

Mostanában meg egy másik, félig agyhalott celeben lehet röhögni, hisz itt van Sóber Nóber, vagy hogy hívják, az ápdétfitnesz-csávó, aki meg nem hisz a Holdra szállásban. Én meg a Norbertek létezésében nem hiszek, szerintem ilyen név nincs is, ez szimplán a Róbert elírása, esetleg a Nagyon Dagobert rövidítése, de semmiképp se egy létező személy. Egyetlen Norbertre emlékszem az ismerőseim közül, de ő matek-fizika szakos volt, szóval nem valódi, mint egy ember.

Amúgy is, a Holdra szállás nyilvánvalóan megtörtént, és milyen profin! Maga Stanley Kubrick rendezte egy arizonai stúdióban, és tényleg látványos lett, szóval hülye az, aki szerint mindez nem volt valós. Kérdezzék csak meg a túlórázó operatőröket meg díszleteseket!

És egyébként is: ha a Hold a Föld holdja, akkor a Föld a Nap holdja, szóval nemcsak hogy volt holdraszállás, de folyamatosan van is, sőt a legtöbben el sem hagyjuk ezt a holdat, amin élünk. Ez olcsóbb, kényelmesebb és kivitelezhetőbb, szóval minek is kellene kurva sok pénzért egy hideg és döglött kőgolyóra repülni, mikor ott csak kő van, szikla- és poralakban, de nincs levegő, Burger King, szabad szombat vagy dialektikus történelmi materializmus. Szóval semmi, amin vitatkozni lehet, amit megehetünk vagy átaludhatunk, ott csak azon lehet problémázni, hogy miben halunk meg előbb. Lehetőségek: elfogy a levegő, megfagyunk vagy kinyír a kozmikus háttérsugárzás. Esetleg kinyírjuk egymást egy vita hevében, ami arról szól, hogy akkor ezt így most hogy? 

Jó, a nácik például elmentek oda, bele is csavarodtak, de nekik épp muszáj volt menekülniük, Burger King meg amúgy se volt még nekik otthon.

Ám a rendes holdraszállást azt láthatjuk most is a jutyúbon, annak idején meg adta a tévé, azaz - mivel sehol sem volt még a CGI - az igen is megtörtént, minőségi kamerák előtt, komoly szakemberek közreműködésével.

Holdrasz állók (critic.de)

Plakátvagányban ázó éjjelek

Ursula von der Leyen jobban teszi, ha mostanában nem jön Agyarországra. Mert folyton bámulhatná az előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel elkövetett órásplakátokat, amiken ő maga látható (az ifjabbik Sorossal) sajnos negatív értelemben. Pedig (szemben a korábbi óriásplakátokkal) nem akarja elvenni a magyarok munkáját, van neki sajátja, és hát egy fokkal azért jobban fest mint egyik elődje Jean-Claude Juncker, aki azért tényleg egy alkesz csehszlovák tévészerelő karakterét hozta, egyenesen egy Menzel-filmből. Ő legalább viccesen mutatott billboard-méretben.

Nálunk a kormány (amely egyúttal az állam is, meg a gazdaság és a média nagyobbik szelete) tényleg tahó módon tud kampányolni, gyakorlatilag belegázolnak bárkibe, ha attól három plusz szavazatot remélhetnek. Mivel programjuk nincs, csak esetileg ötletelnek, ha már nyakig ér a szar, így érdemi kormányzás helyett is jobbára folyamatos kampányban vannak, mondhatni a permanens fülkeforradalom állapotában. Azaz  mindig csak a következő választásra függesztik tekintetüket, mindegy milyen messze van még, és szadista mosollyal arcukon karaktergyilkolnak, hisz náluk a kampány is nagyjából erre egyszerűsödött az évek alatt.

Nekem gyanús, hogy néha már tényleg csak élvezetből teszik, egyszerűen szeretik látni, ahogy a megtámadott személy (szervezet) kapálódzik, kiabál, de hiába, ők annál hangosabban hazudnak róla bármit, egyre durvábban előadva az amúgy sosemvolt morális fölényüket. (Nekik csak fölényeskedésük van.) Az Európai Bizottság elnökét is azért kellett rohadt sok pénzért kiplakátolni, mert csak. Nyilván nem ettől jönnek meg végre a visszatartott uniós pénzek, azon hogy a felcsútista szekta vezérei bunkók, azon meg rég nincs mit demonstrálni, legfeljebb általa arcot adnak a legújabb nemzeti inzultációnak. Hiszen hiába Brüsszeleznek össze mindent, egy várost úgy en bloc nehéz utálni, az EU meg ahhoz képest is nagyon absztrakt, von der Leyen viszont megtudhatja végre, hogy a keresztneve igazából Brüsszel. (Már ha össze tudja rakni a plakátot, meg a "kérdőívet".) A kiszületési anyavonatkönyvében még úgy szerepelt, hogy Brüssel von der Leyen, csak a Háttérhatalom később ezt eldugta, mert már akkor nagy tervei voltak vele. Viszont a Felcsútok Géniusza kinyomoztatta a nyugdíjas iskolarendőr-egészségügyi miniszterével, így négyzetre emelt gecizmussal szívathatja, mikor Brüsszelezik, hisz látens módon bár, de még le is tegezi! Nem pont a plakáton (én hiányolom is), de minden más felületen.

Még szerencse, hogy Alexander Soros esetében ilyen szofisztikált szemétkedésre sincs szükség, hisz Ártunk és Ormányunk már rég gondoskodott róla, hogy a Soros eleve szitokszó legyen. Még a liberálisnál is komolyabb gyalázkodás.

A Jégföldi

Ma született Björk Gudmundsdóttir, persze az 1965-ös évjáratban, aki izlandi énekesnő, színésznő is, de főleg általános kulturális jelenség. Úgy is mint fénykép egykori kollégiumi szobám falán, no meg mint a világ legszomorúbban pozitív alternatív zenéjének dívája, aki eredtileg úgy indult mint punk kiscsaj. (Képzelhetjük, Izlandon mekkora volt a punkélet a hetvenes évek végén, hát nem akkora, mint mondjuk Angliában, de a torzított gitár egy pajtában is jól szólhatott.)

cdgo.com

Igazából a nyolcvanas évek közepén lett híres a Sugarcubes élén, ami kábé már a negyedik zenekara volt, és a harmadik ami lemezt adott ki, és akkor volt még csak húsz éves. (Én húsz évesen csak hülye vizsgákra készültem két vörösboros kóla között, meg a folyosón dohányoztam a többiekkel, de legalább már tudtam ki az a Björk, ami egy vidéki főiskolán eleve teljesítmény volt. Huszonegy évesen meg már azt is tudtam, ki az a Shane MacGowan, bár egyre nehezebb volt egyre több zenészt megjegyezni.)

Asszem a szóló cuccai közül legjobban a Post albuma tetszett, nem biztos hogy az a legjobb, de gondlom én voltam pont olyan passzban, hogy eltaláljon, de a legemlékezetesebb mégis az volt, mikor Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjében eljátszotta/ énekelte/ eltáncolta a főszerepet. Ez az egyetemes kultúrtörténet három-négy musicaljének egyike, amiket egyáltalán el tudok viselni másodfokú agyvérzés nélkül. Mondjuk pont ezt a legnehezebben, mert ez egy tragikus sztori, Björk itt egy szegény, bevándorló gyári munkásnő, aki lassan teljesen megvakulna, ha előtte még fel nem akasztanák, persze ártatlanul.  Hát, nem egy Csárdáskirálynő, nincs benne Hajmási Péter meg nagybőgőbe ugrás, legfeljebb nagy bőgés, de ha az ember végig bírja nézni, az tuti megéri. Mert bár von Trier jó rendező, de főleg mégis Björk miatt.

Metarohadás

A felcsúti döbrögi bejelentette a fészbukon, hogy nemsoká bejelent valamit a fészbukon. Szerintem ez így már gyenge, először azt kell bejelenteni, hogy mikor fogja bejelenteni, hogy be fog jelenteni valamit. Ha már a hatalomgyár politikai üzenetei jobbára úgyis metaszövegek, magukra hivatkozva nem mondanak semmi újat, bár az úgynevezett közbeszéd lerohasztásában múlhatatlan érdemeik vannak.

Most azt jelentette be rendkívüli hírekben a pártvezér és kancellár, hogy itt a nemzetietlen inzultáció, mintha nem erről harsogna a komplett kormányhitű propagandaművek hetek óta. De nyilván egy hipotetikusan fejkendős Bözsi néni csak akkor hiszi el, ha azt személyesen döbrögi jelenti be neki, persze csak ha előbb valaki kinyomtatja sérelmére, a vonatkozó fészbuk-videót. Mert a postás majd csak sokára hozza ki a papíralapú inzultációs konzultációt, a postás ugyanis tisztára eszdéeszes ("Mi, nincs is eszdéesz? Akkor hogy lehet az, ez a fasz?"), úgyhogy majd álmában szabotál picit, de ha a Felcsútok géniusza mondja, hogy megjön az majd, akkor azért Bözse néne jobban alszik, hogy az ország sorsa, meg a jó kezekben levés ugyebár. ("De ki a frász az a Brüsszel?")

A vezér korábban azt is mondta (nemrég a Párt jubileumi kongresszusán), hogy ők egy nindzsakormány, így harcolnak Ejrópával Uniós vonalon. Most szólok, hogy a nindzsák nem nemes lovagok voltak, akik az igazságért álltak ki, hanem sötétben lopakodó, profi kémek és bérgyilkosok. Márpedig ha a főnök hozzájuk hasonlítja magukat, akkor olyan fajta őszinteséget mutat, amilyet több, mint húsz éve gyakorlatilag soha, és ez meglepő.

Mert akkor most vagy az van, hogy rossz gyógyszert vett be, vagy gőze nincs róla, kik voltak a nindzsák, csak harminc éve látott pár C-kategóriás akciófilmet, és annyi maradt meg neki, hogy ezek olyan Csák Noriszok, csak szakáll nélkül és Japánban. Gondolom amúgy a szamurájokkal keverhette őket, azok is szemét gecik voltak, mindenféle véreskezű had-és földesurak szolgálatában, de legalább valami becsületkódex mentén.

Persze valamelyik felcsútista közlönyben a múltkor a betyárokat méltatták, hogy lám, Rózsa Sándor is harcolt a '48-49-es szabadságharcban. Ja csak a szabadcsapatával kirabolt és aztán legyilkolt egy komplett falut (korábban is ezt űzte, csak kisebb léptékben), minek következtében ki is baszták a honvédelemből. Szóval a betyárok sem Robin Hoodok voltak, csak afféle tanyamenti szervezett bűnözők, köztörvényes jelleggel. De a nindzsázás is az elhülyülés szimptómája, mert mindegy mit mond, csak mondjon valamit, úgyhogy jöhet a jedi-kormány, a Jesse James-kormány, a Batman-kormány, vagy a Csodálatos Róka Úr-kormány. Nekik már mindegy, és lassan nekünk is.

És hát a fészbukon közétett videó  is nagyon meta, arról szól, hogy a döbrögi tollal, papíron (Naná, majd online, mi?), homlokát ráncolva, gondterhelten ikszelget a saját kérdéseire. "Hogy a picsába is gondolkodom én erről?" - ez van fejére írva, legalább is a képeken, mert a videót persze meg nem nézem, annyira még én sem vagyok mazochista. Úgyhogy azt sem tudom, nyalogatta-e a száját közben, mert nála ez a biztos jele annak, hogy idegállapotba került, és kényelmetlenül érzi magát. Utóbbit egyébként innen is üdvözölném, elvégre nem lehet valaki 0-24 ben szocipata, kivéve ha mégis.

pinterest.com

Apróbb hirdetés

László vagyok a szombathelyi Sopronkőhidáról, többek által okosnak mondott, férfiasan kopaszodó, kisportolt testalkatú is lehettem volna.

Keresem azt a jó külsejű, nem dohányzó, akár negyven feletti, megkímélt állapotú Maseratit, amit valaki nekem ajándékozna szívből, prosztó ferrarisok kíméljenek! Ugyanott újszerű állapotú műanyag kanalak és használt papírzsebkendők eladók.

És ha már szóhoz jutottam, szeretném kérni a Faking Disztroj zenekar együttestől a Még ma esete a bugyidba hányok bébi című romantikus slágert, és küldeném mindenkinek, aki hasonlóan érez.

Virtuál-kriminál

Folyton van valami apró hiba a Mátrixban, de néha ezeket összehordja a szél egy nagyobb kupaccá. Olyan már korábban is volt, hogy lakott a lakásomban valami Zsuzsa, akivel én ugyan sohasem találkoztam, de ide hordta a leveleit a posta, aztán úgy költözött el, hogy azt sem vettem észre. 

Most meg valami Viktória lakik nálam, mondjuk ez is csak a teszkós kuponjaiból, meg a neki címzett esküvői meghívóból derült ki, de ha már, beszállhatna a rezsibe legalább, úgyis szarul áll a haza. Ezzel párhuzamosan a laptopom szerint én még mindig Dunaújvárosban lakom, egy semleges hírportál hirdetései között is folyton ottani háziasszonyok zaklatnak, hogy dugni akarnak velem, és csak két kilométerre laknak, mikor meg csörög a mobilom, egyre gyakrabban csodálkoznak, hogy nem vagyok Réka.

Ehhez a virtualitáshoz már csak pont az hiányzott, hogy állást ajánljon nekem egy nem létező logisztikai cég Angliából und Belgiumból. Mondjuk róluk legalább kiderült, hogy tényleg létező adathalászok, akik aztán nem kapták meg a bankszámlaszámomat. Mert gyanús lett, hogy másfél nap alatt, interjú nélkül hogy jutunk el a szerződésig, hogy a "cég" weblapja semmilyen konkrétumot nem tartalmaz, csak három mondatos közhelyeket stock-fotókkal dekorálva, hogy a google ezen weblapon kívül nem ad ki releváns találatot a cég nevére (azaz sehol nem hivatkozik rájuk, még az állítólagos száz partnercégük se, melyekről persze nem tudunk semmit), de a nevesített két menedzserre sem. Aztán Petra két perc alatt lenyomozta, hogy azt az egy árva oldalt is csak pár hete hozták létre, minden előzmény nélkül.

Szóval nem kapták meg a banki adataimat, ami jó, mert ha azt a háromszáz forintomat ellopják, honnan szerzek másikat? Viktóriától? 

Wilágnap C

Ma van a vécé világnapja. Ez nekem új, márhogy egyáltalán van ilyen, lassan azon gondolkodom, minek nincs még világnapja? A hüvelygombának, a paranoid skizofréniának vagy a krumplistészta-odaégetésnek talán még nincs, bár részemről bármelyiket el tudom képzelni, hisz bármelyik lehet markáns társadalmi csoportok (mit csoportok, kisebbségek!) problémája, melyre igen is oda kell figyelni. Például az ENSZ-nek, nekik amúgy sincs jobb dolguk, mióta a világbéke-projektjük végleg megbukott, az éhezést meg csak átlagában sikerült felszámolni, azaz a világ egyik részén éheznek, a másikon meg elhíznak, úgyhogy számtani átlagban a legtöbben ideális testsúllyal rendelkezünk.

De ez a vécé világnap ez igen is fontos, a múltkor is ideszart valaki a ház mellé a bokor alá, a nyomokból ítélve arccal a fal felé, a pucér hátsójával meg a két főútvonal találkozásának irányába nézve. Illetve nem nézve, bár jobban belegondolva, aki egy forgalmas helyen szarik (és nem megy el mondjuk valami közeli parkba) az elég nagy seggfej (elég részeg, elég  hajléktalan stb., szóval szarik bele, hogy hova), igy akár nézhet is a segge irányába.

Magam minden esetre az ünnepelttel ünnepeltem a világnapot, persze ebben az értelemben nálam minden nap a vécé napja, sőt naponta többször az. Gondolom a legtöbben így vannak vele, bár tudja fene, nem szoktam emberekkel arról beszélgetni. Mostanában nemigen szoktam emberekkel beszélgetni. De ha mégis, mindig van minimum egyel jobb téma ennél, persze ha tudtam volna előre, hogy ma van ez a világnap, lehet hogy tegnap szóba hozom dartsozás közben, hátha Petra ettől mellédob, és nem kapok ki már megint.

Minden esetre épp tegnap délelőtt tisztítottam vécét (ezt úgy mondják szakszerűen, hogy pucoltam, de én nem voltam szakszerű), minden esetre a klotyóm Domestost kapott ajándékba, hogy a lehetőségekhez képest felfrissülve várja a nagy napot. Amiről persze nem tudtam. A vécé ami velem egy lakásban, amúgy már elég középkorú, 42 éves, mert egykorú a házzal, bár nem tudom, pontosan mikor van a születésnapja. És egyáltalán: hogy lesz egy vécé? Fröccsöntik, korongozzák, megidézik, vagy csak kikel egy tojásból? És mennyi az élettartama? Na ez utóbbi kérdés néha kicsit aggaszt, bár aktuálisan épp szarok rá.

A trash-királynő tündöklése és megvilágosodása

Megtekintettem nézni egy 2019-es filmet, ami meglepően jónak bizonyult, magam csak az utolsó, giccses-nyálas monológot dobtam volna ki a francba. A műegész a Hogyan lettem befolyásos fiatal csaj (How to Build a Girl) címet viseli, állítólag egy trú sztori alapján áll, és inkább komédia, mint dráma, miközben azért van benne hangosan röhögős, társadalom- und kultúrkritikus, meg a torkodra lépő szál is. De még a nagyon drámainak szánt részekben is vannak momentumok, amiken az egyszeri néző reflexből felköhög egy röhögést.

A főszereplő egy 16 éves gimis csaj (egy akkor 26 éves színésznő elővezetésében) Wolverhamptonból, aki alanyi költő, példakép-függő (a példák, mint képek függnek félszobája falán) és amúgy egy elcseszett alak, kövér, csúnyácska és a többiek által zaklatott.

mafab.hu

Aztán csak bedumálja magát valami zenei magazinhoz, ahol ő lesz a szerkesztőségi Lolita, komolyabb melót nem is igen bíznak rá, míg egyszer mégis. És hát az első nagyinterjúja az nagyon nem sikerül, de az illető popsztárral azért jót dumálnak, minden esetre, mintegy második lehetőségként, a későbbiekben már azt várják tőle a lapnál, hogy legyen szemét geci, mert arra van tömeges igény. Valami olyasmi a szöveg, hogy ők nem azért egy popipari magazin, hogy dicsérjenek énekeseket meg zenekarokat, ők gyomlálni jöttek, hogy csak az a húsz előadó maradjon a porondon, akik tényleg hatni tudnak. Meg nyilván akik jól eladhatók, és/vagy velük lehet eladni minden szart. A magazin londoni csávói amúgy bunkó, piáló, csajozógépek, az egyikről csak később derül ki hogy Cambridge-ben végzett, mert amúgy ízlés, műveltség vagy elemi tisztesség benne sincs.

Johanna a főszereplő azért elkezd szemétkedő "kritikákat" írni, futószalagon, csak hogy mindenkibe hamar beletaposhasson, és igazi trash-királynő lesz a popiparban, még az "Év Seggfeje" díjat is megkapja (igaz, a saját lapjától), a szerkesztőségi bunkókat meg elkezdi a barátainak tekinteni, ha már neki addig olyanjai nemigen voltak. Akik viszont csak kihasználják, mert jól jön egy hozzá hasonló ellentmondásos figura, hisz mindegy, hogy jót vagy rosszat mondanak, csak beszéljenek róla.

És mikor hősnőnk ezzel igazából szembesül, akkor jön a csalódás, az ágy alatt bőgés, egy tétova öngyilkossági kísérlet, csak hogy a végén jöjjön a happy end, a nyálas. Előtte kis megvilágosodás, egy újabb karrier-lehetőség, meg a családjával is kibékül, akikkel előtte bazmegelve üvöltözött.

A film attól lesz jó, hogy kellően gátlástalan, azaz prosztó a humora, de mer drámai is lenni (ez a kettő azért rendszerint üti egymást), meg hogy bár karikatúra-szerűen van megrajzolva a kisvárosi, telepi proli család élete, de minden rosszindulat nélkül, sőt kifejezett empátiával.

Szóval összességében remek kis cucc ez, nem is tudom hogy maradt nálam a radar alatt évekig.

Heti világháború

Közel a harmadik világháború! - ont monoton bút konokon és fájón a zorigó, de olyan konokon, hogy náluk tavaly február óta közel hetvenedszer tör ki mindjárt  világháború. (November elején tartottak hatvan-valahánynál...) Ezen héten nem rémlik, hogy centikre lettünk volna tőle, úgyhogy most vagy én ne figyeltem eléggé, ahogy a világpolitika ütőerének keze beteszi a lábát, vagy a Marginál névtelen szerzői kezdenek ellustulni.

Mert lássuk be, nehéz dió ez, vagy kemény kenyér, vagy valami ilyesféle, hogy azok a derék betűipari betanított munkások folyton csak várják a harmadik világháborút, úgy mennek be minden reggel, hogy hátha, azt' az meg nem akar kitörni, a rohadékja. Szar lehet nekik, csak nyomják, nyomják azt a kurva orosz propagandát, de valahogy semmi sem úgy lesz aztán, ahogy Vlagyimir Vlagyimirovovics Diktátorov megígérte.

Most egyébként azért lesz megint világháború, mert az ukránok a németekkel tárgyalnak biztonsági kérdésekről, és ugye tudjuk, hogy a németek csinálták az első két világháborút is, tehát az a minimum elvárás velük szemben, hogy a harmadikat is tessenek már összehozni. Amihez ugye más sem kell, mint több más NATO-országhoz hasonlóan tárgyalni Zelenszkijjel. (Aki egyébként a Marginálon alapvetően úgy jelenik meg, mint egy alkoholista, pszichopata, tomboló őrült, aki direkt élvezi, hogy irtják az országa polgárait, és minden valószínűség szerint écces csecsemők vérével készült maceszgombócot reggelizik, minden páratlan kedden. A többi napon meg tombol.)

Valami felső-középkategóriás celebnek kell nekihalnia az elhunyáshoz, hogy ne valami ilyesmi legyen a szalagcím Ezeket a fazonokat még az izraeli háború sem izgatja különösebben, mondjuk annak kapcsán nehéz is lenne putyinista propagandát tolni, mert bár "cikkeik" vannak annyira primitívek, hogy a valóság már nem hat a tartalmukra, de ehhez már tényleg marslakó gyíkemberek kellenének, hogy ne ócska zsidózásba vagy arabozásba fulladjon az egész, és valahogy be lehessen kötni a sztorit mondjuk a donyecki harcokba. Persze sosem lehet tudni, a tehetségtelenséggel kombinált gátlástalanság néha lehetetlen helyzetekben is utat tör magának.

Alvó ügynök dilemmái

Láttam olvasni, hogy nem egészséges dolog melltartóban aludni. Basszus, most szólnak, mindjárt ötven leszek, és eddig én ezt nem is tudtam. Mondjuk nem is aludtam melltartóban, sőt a melltartókkal mindig is ambivalens volt a viszonyom. Nem vettem, nem hordtam, de néha volt valami élmény abban, hogy kikapcsoltam. Másokon. Már ha ment, mert a melltartókapocs (vagy hogy hívják, kapcsoló) egy ördöglakat, az ötezer forintos kérdés a vetélkedőben, tehát belépő szint a szexhez, de kell a főnyereményhez.

Ellenben néha alszom alsógatyában, miszerint a pizsama alatt is van, pedig az nem kényelmes, aludni legfeljebb boxeralsóban, pontosan szépen, hogy ne nyomorgassa semmi a kezelőszerveket. Mondjuk a melltartóról is valami ilyesmit írtak, hogy hát a felületi feszültség meg hasonlók, irritáció és miazmás, bár arról nem olvastam semmit, hogy egészséges-e zokniban dugni? Mert én például abban alszom, két okból.

Fázós a lábam és csúnya is, így viszont úgy nem fázik, hogy közben nem is látszik, avagy amit nem látok az időnként csak fáj, de a zokni alatt! Viszont kérdés, hogy mennyi párnát pakoljak a fejem alá, hogy már kényelmes legyen, de még ne álljon be teljesen a nyakam reggelre, ilyenkor jó megoldás, ha az ember eleve nem tud elaludni, így folyamatosan kontrolállhatja a pozíciót. Reggel persze már nem olyan jó, mert nem fáj a nyakam, de a kialvatlanságtól szédülök, és délre jön a teljes zombi-üzemmód. 

Legutóbb mondjuk megvolt a szükséges hét óra alvás, csak úgy hogy este tíztől éjjel háromig, aztán reggel héttől kilencig. Kilenckor úgy másztam ki az ágyból, mint egy szuperzombi (plusz elpazaroltam négy órát, na jó, hármat, mert hattól hétig ment az egyik kedvenc sorozatom), de legalább fájt a nyakam, és eltűnt az egyik zoknim.

boredpanda.com

És érdemes-e ülve aludni, vagy csak fekve, nekem vonaton és repülőn is nagyon ment az  ülő pozíció, mondjuk ott pont nem is lett volna hova lefeküdni, anélkül, hogy az embert leterelje a fedélzetről egy különösen morcos biztonsági szolgálat. Ja, és aludtam el már trolin, de metrón például még nem, így nem jutottam el soha Újpestre.

Tényleg, ezt az alvás-dolgot nem lehetnek kikapcsolni? Annyi jó könyv van, amit nem olvastam még, plusz ott van ugye a cselekményes pornó kamaradráma-szerűen előadva, ami asszem a kedvenc filmes műfajom is lehetne, ha láttam volna már olyat, de ha egyáltalán nem kellene aludni, lehetne keresgélni.

Egy város mint akarat és képzet

Nem, nem a 150 éves Budapestről van szó, pár évig voltam csak fűvárosi, nem élveztem különösebben, úgyhogy nem érdekel. Viszont Ártunk és Ormányunk közzétette a legújabb Nemzetietlen Inzultációt, mely primitív propaganda uszításban minden, de tényleg minden kérdés úgy kezdődik, hogy mit akar Brüsszel. Egy város, bazmeg. Annak igen csak komolyan saját akarata van, legalább is ezt képzelik egyesek, pontosabban ezzel etetnék az istenadta népet.

Tudom, hogy az indokoltnál talán jobban be van akadva nekem ez a kényszeres Brüsszelezés, de szimptomatikus bunkósága a rendszernek. Írhatnák azt is, hogy az Európai Unió,  csak annak egy része eleve Magyarország, maguknak meg még ezek a szociopaták sem üzennek hadat. De Brüsszel az más, az már eltávolítja az egészet kissé, legalább is szerintük. Mondjuk ki őszintén, Brüsszel a Sátán birodalma, csak azt nem értem, miért indulnak egyáltalán a felcsútisták az EP-választásokon? Miért akarnak oda menni szenvedni? Szegény Dajcstomi is milyen rosszul fest, mióta ott védi a hazát, Szájer nertárs meg meg tisztára mebuzult a drogtól ottan. Persze lehet, hogy ők csak a beszivárgó egységek, élő szövetek a gerinctelenségen, és egyszer majd kinyírnak mindenkit, aki a környéken rajtuk kívül öltönyt hord.

Brüsszel lakossága a tavaly év eleji adat szerint 188737 fő, főleg emberek, bár nyilván pokolbéli démonok is laknak arra. Nekünk minden esetre ezzel a kevesebb, mint kétszázezerrel kell megküzdenünk, és biztos vannak köztük pacifista csecsemők meg demens vének is, szóval Brüsszel tényleges hadereje ennél is kisebb. (Ja, és 979-ban alapították, mikor mi már hont voltunk foglalva, szóval már csak ezért se ugráljon ez a Brüsszel.)

De ha ennyire utálják azt a várost, ami(!) személyesen intézkedik ellenünk a háromnegyedik európai világháborúban, akkor nekem látatlanba is tetszik, bár még nem voltam ott. Je suis Bruxelles!

Agyarságméregetés

Marco Rossi fodbalügyi kapitány a szövetségénél olyat szólt, hogy azok a magyarok, akik nála kevésbé szeretik a válogatottat, azok inkább szégyelljék magukat. Mert ő nyilván annyira szereti a válogatottat (azt nem tudom egyben, vagy külön-külön), mint Makó Jeruzsálemtől, és az akkor is messze van, ha Makó ez esetben nem a település, hanem valami keresztes vitéz volt.

Márkó kolléga (a Rosszi) meg épp csak nemrég lett nálunk állampolgár, de máris leckéztet magyarságból, hogy aki magyar, az szereti fodbalválogatottat. Nem egyszerűen szurkol, hanem egyenesen szereti, hogy csak plátói módon vagy meg is dugná (egyben vagy külön-külön) az nem világos, de az efféle elvárásoktól a magam részéről rosszul vagyok.

Én például nem szeretem a válogatottat, engem a fodbal en bloc nem érdekel, de egy egész picit sem, úgyhogy részemről szarok a válogatottra. És egyáltalán nem szégyellem magam, szégyellje magát az, aki ilyen baromságokat beszél a nyilvánosságban. (Annyit látok ebből a vircsaftból, hogy rátelepszik a politika, meg bulvárportálok címlapján feszítenek erősen túlfizetett, középsúlyosan buta játékosok, nagymellű plasztik-barátnőkkel. A játékot magát meg simán csak unnám, ha egyáltalán végig bírnám nézni, avagy bírtam volna valaha. Mondjuk túl sokat nem próbálkoztam a megtekintésével, mert rohadtul untam már tizenévesen is.)

És akkor jön Márkó (most már ugye így kellene írni, hisz nagy magyar lett ő) ezzel a magyarságteljesítményi farokméregetéssel, pedig mehetne is. A fenébe például.

Nem tudom ő ki (nem is érdekel), talán valami

angol, de én is érzek néha ilyeneket...

(talksport.com)

Mi a különös a semmiben?

"Színjáték a köbön: minek konzultáltat minket a kormány a gyermekvédelemről, ha eddig se érdekelte a véleményünk?" írja a négynégy, és mintha csodálkoznának. Ártunk és Ormányunk rendszeresen szondázza a közvéleményt, mert ha nem az van, amit gondolnak, akkor mondanak mást. És onnantól azt gondolják, vagy mondják, vagy ki a faszt érdekel már mit hazudnak?

Múltkor már írtam valamit a nemzeti inzultációról, és az pont arról szólt, hogy ócska, primitív propaganda az egész, valódi kérdések nélkül, de ki lehet írni hogy a magyarok (30%-nak) 97%-a egy nemzetként utálja a buzikat. Príma.

Én javaslom a következő inzultációba, hogy Indokolatlanul dagadt-e a miniszterelnök? Fáj-e ha mezítláb belerúgsz egy széklábba? Nertárs Szájer, buzi-e vagy? És az Alapkotmánytörvény?

Szerintem ezek lényegtelen, evidens és/vagy buta kérdések. Szóval illenének a nemzeti miafaszba...

p.s. Mindjárt írok valami jobbat, csak még nézem...

A szak áll, kivéve ha megyek valahova

Nos, már megint krónikus alváshiányom van, remélem holnap reggelre jobb lesz, avagy alszom az éjszaka folyamán és nem komédiasorozatokat bámulok hajnali ötig, hogy aztán feladjam. Miközben álmos vagyok, akkorákat ásítok, hogy a házelőtti buszmegállóból is látszik, csak az alvás nem megy. Biztos vízér van alattam, bár alattam igazából a földszinti lakás van, és nm rémlik, hogy patakot működtetnének.

Viszont találtam egy érdekes cikket, hogy miért van a férfiaknak egyáltalán szakálla, ha evolúciósan semmi értelme. (Miközben lehet, hogy van, vannak nők, akik kifejezetten a szakállas férfiakra buknak, és velük lehet szaporodni is.) Nekem nem sikerült, de még csak alig több, mint huszonöt éve vagyok szakállas, ezzel együtt nem gondolom hogy lenne esélyem.

Volt amúgy ennyi idő alatt többféle fazon és hossz, a körszakálltól a hajléktalan fazonig, most épp az utóbbi van, de mindjárt megyek nyírni. Amúgy nem jelent sok jót a szakállam, mert szinte teljesen ősz már, így hatvan évesnek néznek, pedig ötven sem vagyok. Ellenben a szakáll remekül takarja a tokát, és többek szerint ellensúlyozz a férfias kopaszodást. Utóbbiba nem vagyok biztos, de sok kopasz fazont látni szakállal, hogy azért valami szőr legyen már a fejükön.

Ő itt Tim Armstrong a Rancid-ből, akiktől idéztem már be több számot is, ő mostanában hajléktalan gengszternek öltözik, amit esetleg indokolhat, hogy életének egy szakaszában tényleg hajléktalan volt, a szex, drog és rock'n'roll jegében.

billboard.com

Szerencsés reggel, szagmentesen

Reggel levittem a szemetet (magamat mondjuk visszahoztam), és kutyaszarba léptem. Ez állítólag szerencsét hoz, tudja fene, nekem annyi szerencsém van egyelőre, hogy nincs szaglásom, szóval egy óra hosszat nem zavart, aztán néztem, hogy mik ezek a barnás foltok az előszoba padlóján? És miért van holmi barna masszába ragadva néhány tépett levél a cipőm talpán? (Innen nézve, lehet, hogy nem is akkora a szerencse a cucc fel nem tűnése...)

Ami persze már nem volt rajtam, de utólag bizonytalan, hogy bementem-e valamelyik szobába, az tuti, hogy nem álltam fel az ágyra, nem rugdostam a falat, de barnás szőnyegek esetén azért nem tudok biztosra menni az elsőben.

A pár cipő minden esetre az erkélyen landolt, meg kell várni, míg rászárad a cucc, mert nedves-ragacsos anyagot a fene sem fog kapirgálni, már csak az kell, hogy legalább ne essen. Az erkélynek már mindegy, ot a legutóbbi vihar kiborított egy nagy adagvirágföldet, amivel nem lehet mit kezdeni, mert folyton nedves, tehát partvisálló és nagyjából porszívózhatatlan.

Érdekes, amíg volt kutya itthon, szinte sose léptem kutyaszarba (csak eképpen újrahasznosított zsemlés zacskóba pakoltam, aztán a kukába), azóta viszont elég gyakran. Állítólag az ilyesmi ellen jó, ha az ember főleg a járdán közlekedik nem a fűnek nevezett rövidre nyírt lakótelepi gazon, de az olyan kispolgári, plusz kerülőút, plusz a göröngyös, erősen erodált "füves" talaj (nem, nem abban az értelemben, akkor mindenki arra járna) remekül masszírozza a tornacsukában lúdtalpaimat.

Persze az is lehet, hogy ez a permanens kutyaszarba lépés amolyan tudatalatti reakció, visszavágyódás az elmúlt idő nyomába, mikor még egy labrador-jellegű szuka diktálta a napi programot, főleg a sétát, meg a bevásárlást, de ahogy öregedett, a kutyapisi szőnyegből való eltávolítását is. Ilyet azóta csak a teknős csinál, természetesen nem kutyapisivel.

Pármód-életkapcsolat, és még két-három probléma

Őszintén gyűlölöm az életmód rovatokat, különösen a párkapcsolati okoskodásokat. Mert rendszeresen az jön szembe, hogy "hét jel, amiből tudod, hogy a párod nem csal meg". Na ez a teljes bullshit, mert néhány ócska közhelyet mindenki tud mondani a párkapcsolatok jóformán tetszőleges altémájában, ugyanakkor milyen jelei vannak annak, ha valaki valamit nem csinál?

Jó kis depresszív hétvégém volt/van úgyhogy megvan a  borongós megoldás: hát úgy, hogy az embernek nincs párkapcsolata. Egy nem létező partner csak a lehető legritkább esetben csal meg, és akkor is rohadt nehéz rábizonyítani. A reménytelen szerelem persze lehet gyötrelmesen szar, sőt még megcsaltnak is érezheti magát az ember, de azért az sem ugyanaz. A magány meg néha rossz, néha meg védelmező burok, komolyan mondom, mindjárt átmegyek egy elcseszett lakótelepi Coelhoba, de ez van, mikor nemhogy a humoromat nem találom, de az életkedvemet is csak az ágy alatt.

Ilyenkor vagy nagyon vicces dolgokat kell olvasni, nézni, vagy épp nagyon drámaiakat, én meg csak vacak akciófilmekbe, meg e fent emlegetett hülye életmód-rovatokba botlom, amik csak arról szólnak, hogy bárkinek jobb nálad, miközben azért van pár háború folyamatban a világban, és rám speciel nem lő senki.

Sőt, én se lőnék senkire, légpuskánál komolyabb fegyver sosem volt a kezembe, és nem rémlik, hogy azzal valaha lőttem volna.

De olyanokat képes lennék írni, miszerint "hány pár koszos zokninál kezdődik az egzisztenciális válság" vagy: "Három szimptómája annak, hogy hülyébb vagy mint egy mesterséges intelligencia, úgyhogy frissíts!" Mondjuk mostanában a szociálpszichológia cikkeim kezdenek ilyenek lenni, amit aztán túltolt tudóskodásal egyensúlyozok ki, csak hogy a végén írhassam át az egészet újra.

De a "Hogyan beszélgessünk exbarátnőkkel?" témában azért rám férne egy kis plusz olvasottság.

Trükk?

Napok óta próbálom felfedezni magamban a türk tudatot, egyelőre elég mérsékelt sikerrel. Odáig jutottam, hogy nagyjából bírom a török konyhát, és például Azerbajdzsánba meg egyáltalán nem vágyom. De ezzel ki is merült a privát türkségem, türk-viszonylatom, bár a felcsúti döbrögi láthatóan próbál valami köztürkséget ránk erőltetni. Sikertelenül, most szólok, annak idején a Nagy Szovjetunióért kellett kötelezően lelkesedni, azt' amint kezdett repedezni a birodalom, lelkesen szartuk le magasról a magyar-szovjet barátságot. (Az egyébként érdekes lenne, hogy áll most Valgyimir Vlagyimirovics hazai népszerűsége, úgy az istenadta népnél általában, mert gondolom  a kormányhitű sajtómunkásokból nem lenne egy reprezentatív minta, bármennyire hangosan is buták.

Én mostanában leginkább skót lennék, de oda ma már születni kell, az meg nekem csaknem ötven éve volt, tizenéve meg nem léptem le, úgyhogy legfeljebb véres hurkát ebédelek skót dudazenére (ha már haggis nincs, de szerintem nem is szeretem), legfeljebb átállok ír tudatúnak, elvégre írni elég régen tudok, sőt gyakran szoktam is.

A türkük meg türköljenek tovább Türkbajdzsánban... izé Azerisztánban, szóval arra, valamelyik kellemetlen posztszovjet diktatúrában, akár a Kazakoknál. Mondjuk az azeriaknál volt még úgy százezer örmény, úgy is mint az egyik legrégebbi keresztény közösség, akiket épp katonailag üldöztek el a francba, amihez részünkről a pártvezér és kancellár (fekete öves keresztényvédő) gratulált, hogy milyen remekül stabilizálták a helyzetet a muszlim türk kollégák. Most ezt vagy komolyan gondolta, és akkor nagy gáz van, vagy csak olcsó gázt akar venni kéz alatt, de akkor is, esetleg komolyan gondolja, ha már viccnek nagyon rossz lenne.

De inkább olcsó trükk az egész, ha már a Párt főnökei amúgy is trükk-alapú illiberális izét működtetnek, jobbára sérelmünkre.

Méris?

A tankerület-führer néni nem vette észre, hogy a később kirúgott tanarak miért is tiltakoznak. Hogy egyáltalán tiltakoznak valami miatt, egy tankerület az nem játszótér kérem, ott nincs olyan, hogy polgári engedetlenség, ott ami nincs lelpapírozva, az nincsen basszameg. Így hát random öt tanárt kűrt ki, maga se emlékszik már hogyan és miért, ki lettek kúrva az a  lényeg, egy tankerület-fhürernek nem dolga, hogy minden kibaszásra konkrétan emlékezzen. Az a mi dolgunk lenne...

Kitört a mármegint!

Ebéd után kissé elszunnyadtam, azt' arra ébredtem, hogy a Marginál szerint kitört a harmadik világháború! Ami gáz, ebédre épp az utolsó babkonzervemet fogyasztottam el, pedig háborús időkben épp az ilyenekből kell tartalékot képezni. Francba, most maradt három leveskockám. Ami egy világháború viszonylatában (tekintetében) lófasz, pontosabban zöldséges alaplé, de a ló meg ugye növényevő, tehát akár.

Most nem tudom mi lesz. Anyám hívott, hogy menjek át délután, mert van nekem két szelet hal, de egyrészt a fene se tudja, lesz-e délután egyáltalán, másrészt a tőkehal az nem babkonzerv (már alakra se), azzal nem lehet egy világháborút szerintem. Van még két doboz szardínia, de az a teknősé, azt nem ehetem el előle, ha ledobják az atomot ide, vagy ha mégis, meg kell enni a teknőst, de ő már több mint huszonhárom éve háziállat, és nem tudom hogy kell elkészíteni.

De hogy világháború van, az durva, hetek óta nem volt. Sosem hallott nevű orosz "szakértők" szokták bejelenteni, mikortól számoljuk az aktuálisat, most is akadt egy ilyen, még szerencse, hogy az orosz politikai szakértők nem egyszerűen megbízhatóak, de valódi orákulumok, ha nem is a mátrixi értelemben. Úgyhogy ha ők mondják, én összeszedem az aprót az ágy alól (hónap vége-eleje van egyszerre, meg minden szentek, és a szenteknek darabja is drága), és holnap veszek babkonzervet a kisboltban, ha lesz még kisbolt, és nem sodorta el még a világháború. Ha igen, az Aldiba', az biztos lesz még kicsit.

Feladat, mi? Neked...

"A kultúra történelmi feladat

A nemzeti szuverenitás előfeltétele az állami szuverenitás, amely viszont egy szuverén kultúrán nyugszik."

Ez egy cím a mandínerről, és nem tudtam, röhögjek, vagy feldühödjek rajta. Mert van ez a nálam már egyel fiatalabb, nagyon magabiztos generáció, melynek bizonyos tagjai a kormányhitűségben vélik megtalálni, no nem az identitásukat, hanem a megfelelési kényszerük alanyát.

Pedig minek. És rátérve a sarkos címre: nem, a kultúra kibaszottul nem történelmi feladat. A kultúra (Cilford Geertz legtömörebb definíciója szerint: szimbolikus rend) egy nagy kupac dolog, amit mindenki hordoz, ami által ugye a másokkal is, a kultúra az, amiben élünk. Nincs benne semmi rohadt feladat, hülyén is nézne ki.

A nemzeti szuverenitás előfeltételei például inkább jogi természetűek (ha már a nemzetállam egy jogi kategória, kulturálisan csaknem értelmezhetetlen), szuverén kultúra meg kurvára nincs. Mert a kultúra az olyan fura, nemjobb és nembalodali fenomén, hogy hat és visszahatásokat kap más, szomszédos kultúráktól, bazi nagy lakatlan sziget kéne, hogy lehessen kurva szuverén, de egy lakatlan szigeten nyilván a majmok csinálnák, maximum. Akik persze nem nemzetileg szuverénok, azt' mégis tudják, kinek jár a legszebb banán a legérettebb bogarakkal.

Miért van az mindig, hagy ha szimbolikusan baszatlan csávóknak nem jut eszébe több, akkor ilyen nemzeti-kulturál bullshitekkel állítják föl maguknak?

A kultúra nem van. A kultúra történik. Az egy folyamat (miként például az ő eminens része, a nyelv is), és akinek feladat, az annyit is ér. De legalább menjen vissza az iskolába kissé, ahelyett, hogy hülyeségeket firkál kétes pedigréjű szennylapokba.