Gyűjteni valamit márpedig kell! Különben mit csináljon az ember, mikor vacsora után már megint éhes, aludni még korán van, az internetes weben meg szar a műsor. Olyankor lehet rendezgetni a gyűjteményt, és röhögni a sok hülye arab olajsejken, akik sportkocsikat gyűjtenek, mert azt rendezgetni nem egy kényelmes esti elfoglaltság, hanem kis híján főállás, pedig pont dolgozni nem szeretnének.
Régebben repülőgép-maketteket gyűjtöttem, ami macerás egy dolog, mert először meg kell építeni a repülőket, meg lefesteni meg minden, plusz sok helyet foglalnak, úgyhogy lehet rendezgetni őket, de egy idő után csak egyféleképpen, ilyenkor a helyhiány miatt logikai játék lesz az egészből, lényegében Tetris vadászbombázókkal.
Úgyhogy egy ideje, néhány nagyobb szünettel, de az elejétől számítva úgy harmincöt éve bélyeget gyűjtök, ami igazi nekem való fotelsport és optikai kísérletsorozat, amennyiben egyre kifinomultabban tudom összehangolni a kétféle nagyítómat az olvasószemüvegemmel, néha szinte látom az 1936-os német sorozaton Hitler szemében az őrület lángját. (De például a tévnyomatokkal nem mindig boldogulok, egyszerűen nem szúrom ki, ha például elírnak valamit, mondjuk "20 fillér" helyett "20 flliér" van a bélyegen, az agyam ugyanis simán korrigálja. Mint mikor a gyors büfét olvasom gyros büfének, vagy fordítva, esetleg a FCUK betűszót valami másnak, pedig csak French Connection UK.)
philatelist.home.blog
Szóval vannak bajok a bélyegekkel is, bár alapvetően békés izék, nem kell etetni őket, nem harapnak, nem hajlamosak arra, hogy megpenészedjenek a hűtőben, de nem is érdekelnek szinte senkit, környékünkön az ezer főre jutó bélyeggyűjtők száma egy, és még én se vagyok mindig túl jól. Nagyon boomer dolog a filatélia, levelet szinte már csak a mindenféle szolgáltatók írnak "Fizetési felszólítás" címmel, pedig tuti, hogy nem így hívnak. Semmi Kedves László, semmi Tisztelt ügyfelünk, mire odáig jutnak, hogy levelet írnak nekem, már egyáltalán nem tisztelnek. De annyira nem, hogy még bélyeget se ragasztanak rá, pedig annyit azért tudhatnának, hogy gyűjtöm. Erre kiszúrják a szememet, egy Díj hitelezve felirattal, biztos sejtik, hogy mire megkapom, már úgyis befizettem a villanyszámlát, úgyhogy tekintem tárgytalannak, mint arra levelük végén amúgy is felhívták a figyelmemet.
Szóval nehéz a gyűjtés, át kellene állni valami korszerűbb ápdétre, úgyhogy a napokban elkezdtem íméleket gyűjteni. Állítólag nem abban van a jövő, azaz húsz év múlva, mikor már mindenki csak emojikkal kommunikál az agyimplantátumán keresztül, kurva sokat fog érni egy-egy ímél ritkaság, kódexmásoló szerzetesek által írt CD-re archiválva. Csak ki kell várni, bár a demográfiai-statisztikai valószínűség szerint húsz év múlva én már egy éve halott leszek, de micsoda örökséget hagyok majd hátra!
Egyelőre három ímélem van, ami négy nap után nem rossz, ebből egy hivatalos-munkaügyi, egy privát és egy spam, szóval a gyűjteményem bár még kicsi, de máris igen diverz, ami fontos a későbbiek szempontjából. Ha lesz mindenféléből sok, mindegy melyiket értékeli épp magasra a piac, nekem lesz belőle cserealalpom. És jó pénzért továbbküldök majd bármilyen kéretlen üzenetet, kis felárért pedig mégse.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése