Délelőtt haladtam át a zebrán, mint egy ember, és kis híján elütött egy rendőrautó. Amelyik nem villogott, nem szirénázott, csak teli gázzal áthajtott a piroson. Pont mint azok a minősítetten bunkó sofőrök, akik ha meglátják a távolból a sárgát, nem lassítanak, hanem a gázba lépnek, aztán persze már pirosban csúsznak át a forgalmas kereszteződésen, nyilván hogy ne csak a saját életüket veszélyeztessék. Elvégre ha már meg kell halniuk (nem kellene, szériafelszerelés a fékpedál, csak ezt a maradék, esetleg valaha volt három agysejtjükkel már nem fogja át a tudatuk), a biztonság kedvéért még vinnének magukkal egy kisebb családot, egy buszsofőrt vagy akár egy optimista gyalogost (elvégre elindul a hülyéje, ha neki zöld), ha nem akad nagyobb zsákmány.
Én eddig valami furcsa okból azt gondoltam, hogy a rendőrökre nemcsak egyszerűen vonatkoznak a törvények, de rájuk aztán különösen, de persze itt, az Észak-Balkánon sokkal jobban szeretik a törvény felett állónak érezni magukat. Há' rendőr vagyok kérem szépen! - mondja Szabó II. őrmesterhelyettes, és éjjel kettőkor háromnegyed órán át igazoltat két, buliból hazafelé tartó húszéves jócsajt (tényleg láttam már ilyet), mert nem a zebrán mentek át a töküres mellékutcán, és kis híján eljut a motozásig, mikor az egy vonásnyival normálisabb kollégája végre arrébb lökdösi.
Egy idevágó anekdota a néha Boncz Gézától, hogy egyszer, még szegedi diákként hazafelé tartottak valami koncertről talán, már kicsit sem szomjasan, mikor megállította őket valami gyalogjárőr. Kérte s személyiket, és kezdte a kiselőadást, valahol éjfél után, hogy tilos az utcán italozni, meg egyébként is ilyen részegen egyáltalán az utcára menni, mire az egyik srác bűnbánónak szánt pofával ránézett, hogy "De rendőr elvtárs! Maga is volt egyetemista!" Mire a fazon, akinek meg volt az aznapi egofröccse, elengedte őket. Hát ja, nem muszáj azokat a hülye szabályokat olyan rém komolyan venni, jó csajok sem voltak, szóval a fenének sem hiányzik a papírmunka.
Es igen, ezek csak kiragadott példák, magam meg túláltalánosítok, de ez van, nem szeretem az erőszakszervezeteket (már a nevük is milyen! erőszak...), mert túl sokszor van az, hogy nem az államot képviselik, hanem jobbára saját magukat, miközben persze az első eset sem jelent túl sokat, legalább is mióta az állam nem mi, állampolgárok vagyunk, hanem ők, a hatalmi elit.
És egy-egy ilyen "túlkapás" után, mint az igazoltatás címén baszakodás, a nettó korrupció, a sebesültekkel járó elbénázott tömegoszlatás, a áldozathibáztató cinizmus, a magyar nyelv alapjainak figyelmen kívül hagyása (az intézkedés foganatosításának folyamatba helyezése és társai) mindig van magyarázat. Hogy nagy a stressz, sok a túlóra, mittudomén, de ez pont így van például a közforgalmi pilótáknál, ám ha valamelyikük odacsapja a gépet, és túléli, bíróság elé kell állnia. Nálunk meg leginkább akkor járnak rendőrök bíróságra, ha valami megbilincselt alakot kísérnek, vezetőszáron. (Jesszusom, honnan tudok én ilyen szavakat?)
Meg jönnek a kormányhitű kommentelők, akik 2006-ban még teli szájjal rendőrterroroztak, és nem is teljesen alaptalanul, hogy ne ugasson senki, nálunk nagyon is humánus a rendőrség (biztos ezért viszi az oktatás meg a szociális szféra ügyeit is a nyugdíjas renőrtábornok-miniszterúr), Amerikában ellenben időnként simán agyonvernek embereket. Amitől aztán tüntetések képződnek meg különböző nagyvárosok utcáin, és rögtön lehet egy kicsit tömegoszlatni, csak hogy edzésben maradjanak a fiúk. De ez az érvelés kábé analóg azzal a régi poénnal, hogy igen a Szovjetunióban nem teljes a szabadság, de Amerikában meg verik a négereket...
Mára sokak szemében (és egyre inkább az enyémben is) annyi a rendőrség szlogenjének, miszerint "Szolgálunk és védünk", mert pontosabb az, hogy "Szolgáljuk a hatalmat, és veszélyeztetünk. Bárki mást."
- O -
p.s. Nem ér ez már egy külön posztot, a napi origós médiagecizmus, úgyhogy csak ideszúrom a mai mélyrepülésüket. Nem mondom, hogy a nap aljas ostobasága, mert még csak ebédidő van, a délutáni kávé (cigi, spangli, bélyeg, kokó) még sok mindent kihozhat valamelyik névtelen szerkesztőből, ha már úgyis folyton a világháborút várják.
A cím: Megtámadta Ukrajna Oroszországot, óriási a pusztítás.
A szövegben:
- A Tula régióban Alekszej Djumin regionális kormányzó szerint két drónt lőttek le. „Egyikük egy lakóházba ütközött Tulában. Komoly kár nem történt, de három lakás ablaka betört. A ház egyik lakója könnyebb sérüléseket szenvedett el"
- A brjanszki régió kormányzója, Alexander Bogomaz arról számolt be, hogy öt drón lőtek le a régióban. Elmondása szerint a támadás következtében senki sem sérült meg.
Óriási pusztítás, bazmeg. Óriási!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése