Megtekintettem nézni egy 2019-es filmet, ami meglepően jónak bizonyult, magam csak az utolsó, giccses-nyálas monológot dobtam volna ki a francba. A műegész a Hogyan lettem befolyásos fiatal csaj (How to Build a Girl) címet viseli, állítólag egy trú sztori alapján áll, és inkább komédia, mint dráma, miközben azért van benne hangosan röhögős, társadalom- und kultúrkritikus, meg a torkodra lépő szál is. De még a nagyon drámainak szánt részekben is vannak momentumok, amiken az egyszeri néző reflexből felköhög egy röhögést.
A főszereplő egy 16 éves gimis csaj (egy akkor 26 éves színésznő elővezetésében) Wolverhamptonból, aki alanyi költő, példakép-függő (a példák, mint képek függnek félszobája falán) és amúgy egy elcseszett alak, kövér, csúnyácska és a többiek által zaklatott.
mafab.hu
Aztán csak bedumálja magát valami zenei magazinhoz, ahol ő lesz a szerkesztőségi Lolita, komolyabb melót nem is igen bíznak rá, míg egyszer mégis. És hát az első nagyinterjúja az nagyon nem sikerül, de az illető popsztárral azért jót dumálnak, minden esetre, mintegy második lehetőségként, a későbbiekben már azt várják tőle a lapnál, hogy legyen szemét geci, mert arra van tömeges igény. Valami olyasmi a szöveg, hogy ők nem azért egy popipari magazin, hogy dicsérjenek énekeseket meg zenekarokat, ők gyomlálni jöttek, hogy csak az a húsz előadó maradjon a porondon, akik tényleg hatni tudnak. Meg nyilván akik jól eladhatók, és/vagy velük lehet eladni minden szart. A magazin londoni csávói amúgy bunkó, piáló, csajozógépek, az egyikről csak később derül ki hogy Cambridge-ben végzett, mert amúgy ízlés, műveltség vagy elemi tisztesség benne sincs.
Johanna a főszereplő azért elkezd szemétkedő "kritikákat" írni, futószalagon, csak hogy mindenkibe hamar beletaposhasson, és igazi trash-királynő lesz a popiparban, még az "Év Seggfeje" díjat is megkapja (igaz, a saját lapjától), a szerkesztőségi bunkókat meg elkezdi a barátainak tekinteni, ha már neki addig olyanjai nemigen voltak. Akik viszont csak kihasználják, mert jól jön egy hozzá hasonló ellentmondásos figura, hisz mindegy, hogy jót vagy rosszat mondanak, csak beszéljenek róla.
És mikor hősnőnk ezzel igazából szembesül, akkor jön a csalódás, az ágy alatt bőgés, egy tétova öngyilkossági kísérlet, csak hogy a végén jöjjön a happy end, a nyálas. Előtte kis megvilágosodás, egy újabb karrier-lehetőség, meg a családjával is kibékül, akikkel előtte bazmegelve üvöltözött.
A film attól lesz jó, hogy kellően gátlástalan, azaz prosztó a humora, de mer drámai is lenni (ez a kettő azért rendszerint üti egymást), meg hogy bár karikatúra-szerűen van megrajzolva a kisvárosi, telepi proli család élete, de minden rosszindulat nélkül, sőt kifejezett empátiával.
Szóval összességében remek kis cucc ez, nem is tudom hogy maradt nálam a radar alatt évekig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése