Marco Rossi fodbalügyi kapitány a szövetségénél olyat szólt, hogy azok a magyarok, akik nála kevésbé szeretik a válogatottat, azok inkább szégyelljék magukat. Mert ő nyilván annyira szereti a válogatottat (azt nem tudom egyben, vagy külön-külön), mint Makó Jeruzsálemtől, és az akkor is messze van, ha Makó ez esetben nem a település, hanem valami keresztes vitéz volt.
Márkó kolléga (a Rosszi) meg épp csak nemrég lett nálunk állampolgár, de máris leckéztet magyarságból, hogy aki magyar, az szereti fodbalválogatottat. Nem egyszerűen szurkol, hanem egyenesen szereti, hogy csak plátói módon vagy meg is dugná (egyben vagy külön-külön) az nem világos, de az efféle elvárásoktól a magam részéről rosszul vagyok.
Én például nem szeretem a válogatottat, engem a fodbal en bloc nem érdekel, de egy egész picit sem, úgyhogy részemről szarok a válogatottra. És egyáltalán nem szégyellem magam, szégyellje magát az, aki ilyen baromságokat beszél a nyilvánosságban. (Annyit látok ebből a vircsaftból, hogy rátelepszik a politika, meg bulvárportálok címlapján feszítenek erősen túlfizetett, középsúlyosan buta játékosok, nagymellű plasztik-barátnőkkel. A játékot magát meg simán csak unnám, ha egyáltalán végig bírnám nézni, avagy bírtam volna valaha. Mondjuk túl sokat nem próbálkoztam a megtekintésével, mert rohadtul untam már tizenévesen is.)
És akkor jön Márkó (most már ugye így kellene írni, hisz nagy magyar lett ő) ezzel a magyarságteljesítményi farokméregetéssel, pedig mehetne is. A fenébe például.
Nem tudom ő ki (nem is érdekel), talán valami
angol, de én is érzek néha ilyeneket...
(talksport.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése