Ma született Björk Gudmundsdóttir, persze az 1965-ös évjáratban, aki izlandi énekesnő, színésznő is, de főleg általános kulturális jelenség. Úgy is mint fénykép egykori kollégiumi szobám falán, no meg mint a világ legszomorúbban pozitív alternatív zenéjének dívája, aki eredtileg úgy indult mint punk kiscsaj. (Képzelhetjük, Izlandon mekkora volt a punkélet a hetvenes évek végén, hát nem akkora, mint mondjuk Angliában, de a torzított gitár egy pajtában is jól szólhatott.)
cdgo.com
Igazából a nyolcvanas évek közepén lett híres a Sugarcubes élén, ami kábé már a negyedik zenekara volt, és a harmadik ami lemezt adott ki, és akkor volt még csak húsz éves. (Én húsz évesen csak hülye vizsgákra készültem két vörösboros kóla között, meg a folyosón dohányoztam a többiekkel, de legalább már tudtam ki az a Björk, ami egy vidéki főiskolán eleve teljesítmény volt. Huszonegy évesen meg már azt is tudtam, ki az a Shane MacGowan, bár egyre nehezebb volt egyre több zenészt megjegyezni.)
Asszem a szóló cuccai közül legjobban a Post albuma tetszett, nem biztos hogy az a legjobb, de gondlom én voltam pont olyan passzban, hogy eltaláljon, de a legemlékezetesebb mégis az volt, mikor Lars von Trier Táncos a sötétben című filmjében eljátszotta/ énekelte/ eltáncolta a főszerepet. Ez az egyetemes kultúrtörténet három-négy musicaljének egyike, amiket egyáltalán el tudok viselni másodfokú agyvérzés nélkül. Mondjuk pont ezt a legnehezebben, mert ez egy tragikus sztori, Björk itt egy szegény, bevándorló gyári munkásnő, aki lassan teljesen megvakulna, ha előtte még fel nem akasztanák, persze ártatlanul. Hát, nem egy Csárdáskirálynő, nincs benne Hajmási Péter meg nagybőgőbe ugrás, legfeljebb nagy bőgés, de ha az ember végig bírja nézni, az tuti megéri. Mert bár von Trier jó rendező, de főleg mégis Björk miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése