"A kultúra történelmi feladat
A nemzeti szuverenitás előfeltétele az állami szuverenitás, amely viszont egy szuverén kultúrán nyugszik."
Ez egy cím a mandínerről, és nem tudtam, röhögjek, vagy feldühödjek rajta. Mert van ez a nálam már egyel fiatalabb, nagyon magabiztos generáció, melynek bizonyos tagjai a kormányhitűségben vélik megtalálni, no nem az identitásukat, hanem a megfelelési kényszerük alanyát.
Pedig minek. És rátérve a sarkos címre: nem, a kultúra kibaszottul nem történelmi feladat. A kultúra (Cilford Geertz legtömörebb definíciója szerint: szimbolikus rend) egy nagy kupac dolog, amit mindenki hordoz, ami által ugye a másokkal is, a kultúra az, amiben élünk. Nincs benne semmi rohadt feladat, hülyén is nézne ki.
A nemzeti szuverenitás előfeltételei például inkább jogi természetűek (ha már a nemzetállam egy jogi kategória, kulturálisan csaknem értelmezhetetlen), szuverén kultúra meg kurvára nincs. Mert a kultúra az olyan fura, nemjobb és nembalodali fenomén, hogy hat és visszahatásokat kap más, szomszédos kultúráktól, bazi nagy lakatlan sziget kéne, hogy lehessen kurva szuverén, de egy lakatlan szigeten nyilván a majmok csinálnák, maximum. Akik persze nem nemzetileg szuverénok, azt' mégis tudják, kinek jár a legszebb banán a legérettebb bogarakkal.
Miért van az mindig, hagy ha szimbolikusan baszatlan csávóknak nem jut eszébe több, akkor ilyen nemzeti-kulturál bullshitekkel állítják föl maguknak?
A kultúra nem van. A kultúra történik. Az egy folyamat (miként például az ő eminens része, a nyelv is), és akinek feladat, az annyit is ér. De legalább menjen vissza az iskolába kissé, ahelyett, hogy hülyeségeket firkál kétes pedigréjű szennylapokba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése