Őszintén gyűlölöm az életmód rovatokat, különösen a párkapcsolati okoskodásokat. Mert rendszeresen az jön szembe, hogy "hét jel, amiből tudod, hogy a párod nem csal meg". Na ez a teljes bullshit, mert néhány ócska közhelyet mindenki tud mondani a párkapcsolatok jóformán tetszőleges altémájában, ugyanakkor milyen jelei vannak annak, ha valaki valamit nem csinál?
Jó kis depresszív hétvégém volt/van úgyhogy megvan a borongós megoldás: hát úgy, hogy az embernek nincs párkapcsolata. Egy nem létező partner csak a lehető legritkább esetben csal meg, és akkor is rohadt nehéz rábizonyítani. A reménytelen szerelem persze lehet gyötrelmesen szar, sőt még megcsaltnak is érezheti magát az ember, de azért az sem ugyanaz. A magány meg néha rossz, néha meg védelmező burok, komolyan mondom, mindjárt átmegyek egy elcseszett lakótelepi Coelhoba, de ez van, mikor nemhogy a humoromat nem találom, de az életkedvemet is csak az ágy alatt.
Ilyenkor vagy nagyon vicces dolgokat kell olvasni, nézni, vagy épp nagyon drámaiakat, én meg csak vacak akciófilmekbe, meg e fent emlegetett hülye életmód-rovatokba botlom, amik csak arról szólnak, hogy bárkinek jobb nálad, miközben azért van pár háború folyamatban a világban, és rám speciel nem lő senki.
Sőt, én se lőnék senkire, légpuskánál komolyabb fegyver sosem volt a kezembe, és nem rémlik, hogy azzal valaha lőttem volna.
De olyanokat képes lennék írni, miszerint "hány pár koszos zokninál kezdődik az egzisztenciális válság" vagy: "Három szimptómája annak, hogy hülyébb vagy mint egy mesterséges intelligencia, úgyhogy frissíts!" Mondjuk mostanában a szociálpszichológia cikkeim kezdenek ilyenek lenni, amit aztán túltolt tudóskodásal egyensúlyozok ki, csak hogy a végén írhassam át az egészet újra.
De a "Hogyan beszélgessünk exbarátnőkkel?" témában azért rám férne egy kis plusz olvasottság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése