Queen Mercury

Tegnap volt huszonöt éve, hogy meghalt Freddie Mercury (született Farrokh Bulsara, csak az magyarul elég hülyén festene), a Queen egy negyede, és elg fura elképzelni, hogy festene ma, 70 évesen, gondolom nagyjából mint Elton John bajusszal, de Huhg Hefner köntösében.

Magam 1986-ban kezdtem ismerkedni munkásságukkal, megvettem kazettán a Kind Of Magic című aktuális Queen-albumot a sarki könyvesboltban (azóta fűnyírókat megy egyéb kertészkedős cuccokat árulnak a helyén, nagydarab bajszos emberek járnak oda locsolócsövet venni), meg nem sokkal később láttam a Hegylakót (alámondásos VHS-en), és valahonnan ismerős volt a zene, de nem tudtam egyből beazonosítani, egyszerűen nem jutotta még el a kazetta B-oldaláig.

De aztán már gyorsan rákattantam, begyűjtöttem az összes lemezüket, mind jó, kivéve a Hot Space című diszkókorszak-utánlövést, meg a Flah Gordon filmzene albumot  ( a filmet alámondással láttam, VHS-en), ami teljesen értelmetlen szintis prüntyögés, ilyen Jean-Michel Jarre másnaposan hangulatú felejthetőség.

De ezeken a kisiklásokon kívül számolatlanul ontották a remekműveket, a Queen egyértelműen jobb volt matek ötösnél, az oroszkrémtortánál, legalább olyan jó volt mint a tengerparti nyaralás (ahol lehetett venni remek Jugoton kiadású Queen-kazettákat) vagy osztálybulin lassúzni a lányokkal, és ez utóbbinál csak az volt jobb, ha Queen-re.

(Alányok egyábként következetesen úgy konferálták fel a Bohemian Rhapsody-t, hogy "következik a Kvíntől a Mama című szám", merthát a szöveg tényleg úgy kezdődik, hogy Mama épp most ölt meg egy embert..., de rajtam kívül senki nem tanult még angolul az osztályban, a sötét  nyolcvanas években jrtunk...)

Most pedig két dal a kedvencek közül, az első egy talán kevéssé ismert lírai-himnikus, a másik meg egy ismerős döngölés, egy nagyon nyolcvanas-évek hangulatú klippel, de hát ez is része az élménynek. (színpadi látvány=ménkű sok reflektor!) Tessék meghallgatni, benne lesz a dolgozatban!