Délután hazafelé a hetvenegyes buszon szembe jött egy pasi, aki kiköpött Michael Stipe volt. Nem tudom ez miért fontos, de gondolom egyáltalán nem az, mégis efféle petite peception-ok adják a buszozás tartalmi oldalát (a formait egy-egy bordó busz, gáz vagy elektromos hajtású, nem mintha ennek is lenne bármi jelentősége, de a napi rutinnál lényegesek az apróságok), már azon kívül, hogy hol ülök, ami nekem nagyon nem mindegy, ahogy anno Petra is többször tapasztalhatta.
kapos.hu
De a fickó tényleg döbbenetesen hasonlított az R.E.M. énekesére, ami nem is rossz, én például egyetlenvilágsztárra sem hajazok, főleg mióta kopaszodom is (mint Stipe, teszem hozzá a nem fontos dolgokért kiállás lendületével), bár kétségtelen, hogy a pszichopata sorozatgyilkos hírességek között nem néztem szét, pedig egyik hajnalban már kis híján megijedtem magamtól, amint az utcai lámpák fényében tükröződtem a valamiben. épp töltöm is a szakállnyírót, hátha segít...
Ám az illető leginkább egy hajléktalanságba tartó Michael Stipe volt, azaz szakadt, de még nem a szó toprongyosság értemében, már valami charity shopból öltözködött, de még olyan volt a szemüvegkerete, amire nekem másfél éve nem telik. (Már hogy szemüvegre egyáltalán.)
Azt viszont nem gondoltam volna, hogy a hetvenegyes busz a hajléktalanságba tart, eddig úgy tudtam, egyike azoknak, amikkel hazajutok, de most elfogott a nagy löttyös kétség indulata, miszerint érdekes kaland a városi buszközlekedés, de nehogy a Holdig fröccsenjünk közben.
Amúgy meg a Gyors Szemmozgás zenekartól egyszer ki akartam tenni ide egy hét alatt a hét kedvenc számomat, aztán kiderült, hogy lehet nincs is hét kedvencem tőlük. Pedig van, sőt tíz is, nem mintha. Ez is köztük van (asszem nem volt még), és semmi politika, de bírnám a zúzott narancsot, nem élelmiszeripari értelemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése