Ahogy tíz évvel ezelőtt állandóan a Dopeman művésznevű Pityinger L. folyt a az ellenéki médiából, úgy mára ő az egyik kedvence a felcsútista propagandának is, de hát biztos van az a pénz, népszerűség, valamint befolyással üzérkedés, amiért megéri. Súlya mondjuk a nullához konvergál, ő az a típusú celeb, akinek a legfőbb teljesítménye az, hogy látszik. És erre az sem mentség, hogy huszonöt évvel ezelőtt volt pár jó száma, huszonöt éve még én is fiatal voltam, elég okos, sok mindenre motivált, bár azt már akkor sem gondoltam, hogy lenne komolyan vehető jövőm. Pityinger nertárs viszont láthatóan még mindig azt hiszi, hogy neki nem csak jövője van, hanem jelenértéke is, miközben egy középszerű bohóc az ezredforduló környékéről, és megélhetési kvázi-mozgalmár a jelenlegi rezsim elejéről. De ez utóbbi is rég volt már, utólag belegondolva tán igaz se volt.
Dópmen mára sikeresen méltóságán alulra öregedett (mert paradox módon akkor volt neki némi méltósága, mikor még trágár kamu-keménycsávót játszott a de hát ilyen ez a popszakmában), lett belőle egy Tapló Télapó, aki bár rendületlenül nem ért semmihez, de a szerek már visszafordíthatatlan agykárosodást okoztak neki, és így egyre inkább mindenről is van véleménye, amit nem fél használni. Mondhatni ő az, aki nem úgy lett influenszer, hogy csak csöndben belelépett, hanem kiégett popipari betanított munkásként nem bírt lehasadni a reflektorfényről, így aztán hirtelen elkezdtek értelmezései lenni a világ állásáról, a haverok-buli-kurvák vonalon túl is.
Volt már ellenzéki megmondóember (meg, de ezt tényleg csak röhögve lehet leírni, „alternatív köztársasági elnök“), most meg kormányhitű beszélő fej, aki a korral őszre kopaszodva, megtért a pártvezér és kancellár alfele körüli gyülekezetbe, ám ahogy korábban nem volt szép és/vagy okos, úgy most csúf és buta, de legalább az önérzete konstans, értékrendektől függetlenül adja elő bárkinek az önerőből értelmes prolit, a working class hero-t, vendéglátós zenész aszcendenssel.
Pedig munkássága összegzésére van egy sokkal jobb kifejezés is: ripacs.
p.s. Ja, és ez onnan jutott eszembe, hogy a müvészúr beszólt a trágárul verselő csajnak (nem ragoznám tovább a téma gumicsontját), pedig egykor még maga is. És ez az alábbi performansz még jó is lehetett volna, ha nem pusztán magát akarta volna fényezni, rácsimpaszkodva egy akkori rendszerellenes tüntetés farvizére, csak hogy a képzavaroknak is adjak egyet, ami így, egy éjszakai dolgozás után nem is annyira inadekvát, bármit is jelentsen ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése