Ma van az Október huszonharmadika utca ezerkilencszáz-ötvenhatodik évfordulója, úgy is a mint a szemkilövetős rendőrállam terrorünnepe, és mint ilyen tökéletesen érdektelen. Mert mint minden, úgynevezett nemzeti ünnepet, ezt is kibaszott unalmas, csasztuskás-poroszos iskolai ünnepségekké, túlárazott giccses szobrok közhelyekbe fullasztott avatóbeszédeivé, meg primitív komcsizássá transzformálta a rezsim, és nem csak ez.
Nekünk egyszerűen nem mennek ezek a nemzetinek kinevezett ünnepek, az egyetlen értelmük az a széles tömegek számára, hogy nem kell dolgozni, de ha épp vasárnapra esik, mint állítólag ma is, akkor ennyi kraft sincs benne, aki meg épp rutinos munkanélküli, annak már a vasárnap se számít, ha csak nincs forma egyes futam, amit lehet szidni, hogy ez de kurva unalmas már megint.
De forradalmi hangulat csak akkor támad bennünk, ha a szomszéd reggel flexel, amitől idegi alapon odaégetjük a pirítóst (pedig ezer pénz felett van már a legócskább kenyér kilója is), vagy ha lassú a net, és szakadozik a pornó, minden egyéb esetben lábon kihordott agyvérzéssel és/vagy tudatmódosító szerekkel nyomjuk el bennünk a feszültséget.
Szóval egy-egy forradalom évfordulója mitől is lenne ünnep, nekünk ahhoz nincs közünk, sőt, valójában a történelemben nagyon ritkán, nagyon keveseknek volt egyáltalán közük hozzá valaha. Biztos ezért emlékezetesek az ilyen a forradalmak, mer' ritkák mint a piros hó esik, ráadásul és általában meg sírás a végük. A legtöbb forradalom az olyan hogy elbukik, felfalja saját gyerekeit (legtöbbször mindkettő, csak néha fordított sorrendben), aztán lesz belőle valami új típusú rémuralom, elvégre a proletaritáus mindig csak a láncait veszítheti, de jellemzően csak rövid időre.
Ezért lehet az amúgy teljesen, de tényleg ehetetlenül száraz 'Gusztus Huszadika tényleg ünnep. Hisz nyáron van, lehet sörözve napszúrást kapni emberölésre optimalizált légijárművek tekintése közben, meg van tűzijáték, ahol nagy tömegben lehet megsüketülni, hogy aztán a hazafelé tülekedésben lopják le a hátizsákunk összes lecipzározható darabját. Az ugye mégis más hangulat.
Persze mindenkit gyűlölni akkor is lehet, de a forradalmi emlékezet a szar időjárással párosítva mégis jobban megágyaz a "Dögöljön meg a szomszéd tehene is! Ja nem, csak az övé!" hangulatnak. Bár úgy tűnik, idén ebből sem kapunk eleget, elvégre elég nehéz azt skandáltatni a hívekkel, hogy "Ruszkik haza! De nem, mégsem! Gyertek át hozzánk is! Délután!"
Zavarban is lehet a Felcsútok Géniusza, hogy akkor ezt most hogy, eddig annyit bírt kiizzadni magából, hogy ötvenhatba' a Forra Dalmárok (mind a kevesen), igazából a béketárgyalásokért fogtak fegyvert. Na ez az, hogy őrült beszéd, de már rendszer sincs benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése