Éjszakai műszak közeleg, egymás után hét, azaz ma esete megyek először, és jövő hétfő reggel jövök meg utoljára, csak hogy - a mostani gyakorltahoz illeszkedően- ne kelljen olyan ostoba konvenciókkal foglalkoznom, hogy hétvége, bioritmus meg hasonló marhaságok. Ennek jegyében ma fél egykor keltem, nem szándékosan, amert felébredtem. (Hát igen, néha fel kell kelni, akkor is ha az alany még nem ébredt fel, aztán csodálkozhat, hogy került abba a buszmegállóba, néha meg felkel, csak mert nincs értelme bámulni a radiátort, ha helyette lehet híreket olvasni korrupt politikusok baromságokat beszéléseiről, ami után már pornó sem érdekli az embert.)
Amúgy az éjszaka pont olyan mint a többi napszak ilyenkor, hűvös van és sötét, kivéve a nappalt, mikor süt a nap és indokolatlanul tavaszias az idő hőmérséklete, még jó hogy én sötétben jövök, sötétben megyek a hülye Nap meg csak a szoba közepéig bír besütni, annyira béna. (Jó, később majd elmegy a falig, úgy értem az erkéllyel szemben lévő falig, sőt túl a szobán, de akkor már majdnem karácsony lesz, ami önmagában persze nem menti a viselkedését, de legalább is értelmezi. Ilyenkor kell a sötétítő függöny.
Mert az éjszakázásban a vacak, hogy nappal kellene aludni, ami nekem csak korlátozottan megy, ráadásul az éjszakázás régen azt jelentette, hogy buli hajnalig, kaja, pia , lányok, haverok, haverlányok, és a végén úgyis valami kebabosnál ér a reggel, ahol igen, mehet bele csípős is, bőven.
Na, ma meg az éjszakázás épp olyan mint a délelőttözés, a délutánozás vagy az tetszőleges időpontban dolgozás. Azaz:
- elmegy vele csomó idő, plusz nap többi részét is köré kell szervezni,
- a munka maga úgy unalmas időnként, hogy még csak nem is túl monoton,
- de legalább majdnem olyan könnyű jól csinálni, mint vacakul, valahogy meg úgyis meg kell, szóval elég száraz, meleg érzés, hogy teszek valamit a világban, és fizetnek érte. (Az utóbbi években ez nem volt evidens, például mert az írást csak nagyon ritkán érzem annak, amivel teszek bármit is a világban, no nem mintha akkora szándékom lenne rá.)
És akkor most elrendelek magamnak egy kétórás délutáni csendes pihenőt, csak hogy ne essek össze hajnali kettő felé, nyilván az esélytelenek teljes nyugalmával, én már az óvodában sem tudtam délután aludni, sőt az sem értettem, ezt miért is várná el tőlem bárki.? Vagy én most magamtól? Ja, utóbbi megvan, tisztára önző módon nem akarok kibaszni magammal.
P.s. Nem úgy mint a pécsi gimnazista csaj, aki a tegnapi tanárdiák-tüntetésen felolvasott valami általa írt, mondjuk hogy slam poetryt, az iskola meg elhatárolódott tőle (tényleg, ez technikailag hogy néz ki, nem véletlenül nem jut neki lekváros bukta a menzán?), mert olyan szavakat használt, hogy fasz, meg kibaszott. De most komolyan, nem bírom elképzelni az a ciszterci gimis technikatanárt, aki ha véletlenül az ujjára csapna a kalapáccsal úgy kiáltana fel, hogy "A teringettét!", nem pedig a baszik infinitivus valamely ragozott formáját használná, valamiféle általános alanyra alkalmazva. Hogy bassza meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése