Szembe jött valami hirdetés a TeCső jutyúb csatornán, gondolom az aktuális Nemzeti Inzultáció lakosság-basztatási részéhez tartozóan gyártotta egy közeli cég szerény milliárdokért, amiben a lét és a tudat olyan időtlen kérdéseit feszegetik, mint hogy háborúban akarsz-e lebombázódni, nyolc napon túl sem gyógyulóan, vagy inkább egy parkban piknikeznél a szeretteiddel egy napsütéses délután ( a háttérben opcionális labradorok botokat kergetnek)? Komoly kérdések ezek, de csak az első kettőig jutottam, mert komolyan vettem kérdés jellegüket, és alapos választ akartam adni elsősorban magamnak, másodsorban a hangoknak a fejemben, úgy mint az Aladár, az Ági, meg névsor szerint a többiek.
Szóval.
Békés Európában akarsz élni?
Nem, én egy háborús, de még inkább posztapokaliptikus Európában akarok élni, mer az passzolna sötét lelkemhez, mely sátáni izéket sugalmagoz a nekem, akinek a felettes énje is rég alantas már, a tudatalattimhoz képest meg a Mariana-árok a Himalája. Primitív ösztönlény vagyok, mint ilyen szélsőségesen liberális kommunista, látens aszexuális, örömömet lelem mások szenvedésében, de a halálukban már nem annyira, mert akkor már nem szenvednek tovább, és az nekem fáj. Szóval háborút nertársak, a több háború a jobb háború, én maximálisan háborúpárti vagyok, hisz közismerten utálom az embereket, de szeretem a nehézbombázókat.
Fontos számodra a családod, a barátaid és a gyerekeid jövője?
Frászt!A családom pár ember, na jó, ők éljenek túl akár egy jövőt is, de a barátaim mind sokszáz kilométerekre költöztek tőlem, egyesek ezrekre (és nyilván miattam, volt aki Ausztráliáig futott, csak hogy ne kelljen velem találkoznia többé), gyerekeim nincsnek, mert bár nem lelkiismereti okokból, de orvosi tanácsra sem szaporodtam, én vagyok sajátmagam utolsó generációja, úgyhogy majd nem állhatom körül a sírt, hol elsüllyedek, amúgy is szórjanak szét a szélbe, csak még nem tudom kik.
Egyébként is hülyeség a jövő miatt aggódni (én is ezért csinálom napi több órában), hisz a jövő nemhogy nincs, de egyenesen csak lesz, ráadásul még ez sem biztos, ez annyira egyszerű mint a másodfokú egyenlet megoldóképlete, szóval minden óvodásnak tudnia kellene már.
A múlton aggódni már jogos, elvégre utólag mindenki mindig pontosan látja hol kúrta el a mit, ráadásul ha lesz időutazás (azaz van már csak a nem most), akkor úgyis csak a múltba lehet majd utazni, hogy a jövő mellett a jelen se legyen már biztos. Miközben a jelen persze eleve nincs is, mert amint valamint épp jelennek hiszünk, az onnantól múlt. Pontosabban annak ködképe... na jó, idáig sikerült hergelnem magam, de hát ez van, ha az ember akkora szemét gonoszláda (vagy fordítva?) mint én, jómagam és szerény személyem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése