Ma van Dylan Thomas születésnapja, aki az egyik kedvenc költőm, ami persze fura, már hogy egyáltalán van kedvenc költőm, sőt igazából több is, mikor alapvetően nem az esetem a költészet, úgy vagyok ezzel, hogy van a poézis a valahol messze, én meg egész máshol foglalkozom valami teljesen mással, de közben meg tényleg vannak olyan versnek szánt/gondolt/tartott szövegek, amikor akkor is bejönnek ha nem énekli azokat senki, és hát Thomas elég sok verse ilyen, pedig ő egy legtöbbek által alkoholistának tartott link alak volt, aki 1914-ben, egy amúgy is szar évben született, szóval nem csoda hogy ivott, és meghalt fiatalabban mint én, előbb mint ahogy anyám született, így aztán a most a Westminster apátságban ünnepli a szülinapját, haló poraiban persze, láttam egyszer a sírját, vagy kétszer, szóval biztos, hogy anno igenis erőt vett rajta a halál,
de azért határozottan állítja ma is mindenféle antológiákban, hogy vannak dolgok, sőt emberek, akiken nem, és mivel ezt mi még ma is olvashatjuk, lehet hogy tényleg rajta se igazán. (És csak most jut eszembe, mindjárt halottak napja, szóval aktuális a cucc, de engem ezért pont ez, csak már huszon éve is belém taposott.)
És nem vesz rajtuk erőt a halál
(And death shall have no dominion)
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
Mint lakói a szélnek s esti holdnak;
Míg csontvázuk letisztogatva korhad,
Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
Ki elveszti eszét, majd észre tér,
Ki tengerbe vész, ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
Nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
Kínpadra vonva, hol az ín szakad,
S kerékre kötve, meg nem törhetők;
Kezük között kettéhasad a hit,
S orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
Minden széthull, de ellenállnak ők;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
S a parton megtörő hullám zaját;
Hol virág lélegzett, fejét virág
Nem emeli az esős szélbe már;
Bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
Lényegük általüt a százszorszépeken,
S nap felé tör, amíg csak a nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
(Kálnoky László fordítása)
John Augustus képe (1937)
museum.wales
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése