Este fél tizenegy után, mire hazaesek, nem igazán gerjedek már a kultúrára, inkább csak a közéleti híreket futom át, csak hogy ne legyen kétségem a világ állapotának szánalmassága felől. Reggel meg délelőtt van nekem, aztán mindjárt indulhatok is, úgyhogy a háború nélkülem húzódik tovább, a felcsúti nélkülem egy barom, de azért még rajta vagyok a fejleményeken, ha csak a főcímek szintjén is.
Ma esti kedvencem az a hír, hogy Szentpéterváron (tényleg, mér' nem hívják újra Leningrádnak, ha már akkora a szovjet nosztalgia?) nem lesz karácsonyi meg szilveszteri ünnepség, a pénzből inkább a Kisebb És Már Nem Annyira Honvédő Háború hős katonáinak vágóhídra hajtott szerencsétleneinek vásárolnak hadfelszerelést. Azaz Jézus születése nem olyan fontos, bármenyire is dúl a szavakban pravoszlávizmus, viszont a pénz mire is költik? Háborúra, hát persze, nincs szebb karácsonyi ajándék (és nem mellesleg, jobb szilveszteri buli) némi kilőni való tanknál, meg potenciális tömegsírnál, csak hogy érezzék a törődést az érintettek. Bravó!
De ha már ez az ábra, küldhetnének némi pénzt Gáspár Győzőnek is (győzikézze, akinek két anyja van), elvégre ő - saját bevallása szerint - még háborúba is menne a magyar pártvezér és kancellárért, gondolom akkor már Ukrajnába, elvégre a zsebnapóleon nagy szövetségesére igazán ráfér egy ilyen hazai trash-celebhez hasonlatos kommandós. Akinek ugye már a nevébe van kódolva, hogy ő a győztes oldalon áll, latinosan viktoriánus, de nem a szó nagybritán, hanem szánalmasan fideszes értelmében.
Amúgy tőlem megdögölhet ahol csak akar, részemről nem fog hiányozni, nem mintha a sztorimagazin címlapjairól tartanék névsorolvasást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése