Egy olyan film, ahol csak az első fél óra után jön a főcím, stáblista meg ilyenek (mert odáig kis híján egy másik mozi), engem eleve érdekel, pláne ha azt olvasom róla, hogy ez igazából egy fekete komédia, ami horror, szóval miért ne? És tényleg, a Fresh című agyament marhaság szinte nézeti magát, mondhatni egy kannibál pszichopata története még sosem volt ilyen hideglelősen könnyed, na nem mintha túl sok pszichopata kannibálos filmet láttam eddig. (Egyáltalán, Hannibal Lecteren kívül ismer valaki rendes pszichopata kannibált, kifinomult ízléssel?)
Szóval, van itt ez a Steve, akit nem így hívnak, bár eredetileg valószínűleg tényleg orvos, legalább is szakszerűen amputál le darabokat a fogva tartott csajokról, hogy azokat egyrészt eladja gazdag, és enyhén szólva is ferde ízlésű megrendelőinek (diszkrét és ízléses csomagolás, minőségi alapanyag, pontos szállítás!), másrészt meg maga is jókat főzzön belőlük. És néhány kiválasztott áldozatnak lehetősége adódhat arra is, hogy a nagyobb arányú elfogyasztás előtt randizzon vele, kis zene, tánc, no meg vacsora, szóval hogy ehessen a többiekből, elvégre a szomszéd cellában leláncolt csaj vádlijából igazán jó a teriyaki.
Igen, ez a sztori ennyire kicsavartan beteg, de mégse testhorror, inkább a Megdöbbentő mesék egy elnyújtott epizódjára emlékeztet, mint mondjuk David Cronenberg nyomasztásaira. Van benne valami lebegtetett, mondjuk hogy humor, némi erkölcsi elégtétel, és a romkomok szintjén levezetett (valószínűleg azokat parodizáló), a konyhaasztalon felejtett Cosmopolitan felett koktélozós létfilozófia, fárasztó egzisztencialista hőbörgés nélkül. A film csak mérsékelten veszi magát komolyan, miközben azért gyomorba (izé, pacalba) vág az alaphelyzettel, de semmi durva naturalizmus, csak várakozás, hogy akkor az aktuális csaj, hogy fogja ezt mégis megúszni?
Mert Noa, a női főszereplő nem adja fel, még akkor sem, mikor a feneke egy része már valaki tányérján végezte, és kap némi külső, nem telefonos segítséget sorstársaktól is, úgyhogy végig valami, ha nem is happy, de kielégítő ending felé tartanak a történések, de nem szexuális értelemben. Mert bár itt a hús az egyik központi elem, de már bőven a szex alatti szinten, itt is lehet egy formás comb láttán nyálat csorgatni, csak nem a fehérnemű-katalógusra, hanem a tányérra tekintve.
Így hát lány, miközben nem Stockholm-szindrómás (na jó, talán egy egész kicsit), flörtöni kezd a sármos hentes és mészárossal, csak hogy aztán az ágyban, szopás közben leharapja a pasi golyóit, nyilván szemért foggal alapon.
És a végén ő, a megmentésére siető, de szintén étlapra vett barátnő, meg a cellaszomszéd is elégtételt vesz a nem is Steve-en, meg bé nején, aki viszont tényleg olyan svéd szindrómába ragadhatott korábban, hisz nem véletlenül mű az egyik lába. Mert ez az a túsztörténet, ahol az áldozatnak van esélye a részleges szabadulásra is, néhány nélkülözhetőbb alkatrészét hátrahagyva persze, de még mielőtt valósággá válik az eredetileg kedveskedésnek szánt eszem a szívedet-paradigma.
Hisz a húskereskedő hobbisebésznek fontos alapelve, hogy a lányhús csak frissen jó, szóval életben kell tartani az állományt, ameddig csak lehet, ráadásul úgy, hogy ne stresszeljék túl magukat, mert a pipicomb úgy nem lesz elég ízletes.
Egyszóval a Fresh érdekes, műfajilag szándékoltan zavaros témájában elég beteg egy darab, ami viszont meglepően jól csúszik. Főleg mert jók a színészek (nem tudom ki ők, asszem sose láttam korábban egyiket sem), tud hangulatot teremteni, meg utána jó kinézni az őszi lakótelepre, hogy jobban belegondolva még Fekvehányás utcai is jobb, mint fine dining, a vegetarianizmus meg igen is opció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése