Csupasz csíz

Október tizennyolcadik napja van, köszönt és minden jót kíván, egy csíz a csupasz körtefán. Ezen kívül nem történt e napon semmi érdekes, na jó, pont ma 100 éves a BBC, de hol vannak ők a magyar pártszolgalatos médiához képest, egy Bíbíszi (jolinéniknek: Bébcé, olyan mint a tébécé, csak előbb jön a névsorolvasásánál) a cipőfűzőjét sem kötheti meg annak, aki szandálban jár. És büszke rá. A bíbíszi az amúgy nevében is egy korporésön, szóval rohadjanak meg a nyavalyás kapitalizmusukban, náluk nincs is Nemzeti Együttzördülés Rencere, mondjuk az egybesülten királyos nagybritánok eleve három, pontosabban három és fél nemzet, már ha az írek északiak is. Izé, ha azok is írek. 

De a bíbíszí az semmi, mondom,  a hetvenhármas busz, az már valami. Annyira bele vagyok ragadva a saját nemlétező magánéletembe, meg a magán úton nem létező szakmaiságomba, hogy hányingerem van mindahány ingertől, ami idegenek között ér, főleg ha az illetők büdösek, hangosak és sokan vannak. Márpedig ez így együtt a hetvenhármas busz, kora délután hazafelé, még csak nem is félúton, de már az út elejétől. Komolyan, inkább maradok még fél órát a melóhelyen, csak ne ezzel a szociohorrorral kelljen hazajönnöm, ha a szőrös nyakú bácsi még egyszer az ölem e teszi a frissen zsákmányolt, szatyornyi rohadt karalábéját, én emigrálok Albániába, igen szép tengerpartjaik vannak. És ha le kell tagadnom hozzá, hogy  valaha az életben hallottam már Delhusza Dzsonról, semmi gond, akkor se buzuki hangja szól, ami meg amúgy is görög. (Észak-macedón és dél-brooklyni.) 

A hetvenhármas busszal szerintem az a gáz, hogy én hetvennégyes vagyok, vagyis tényleg túl korai nekem, ha mondjuk Erika utazna rajta (oké, ez Angliából nehéz lenne, még a próba kedvéért is), biztos nem izzadt orkokkal lenne tele, hanem kulturált alkoholistákkal, iskolakerülőkkel és tizenhét éves üvöltöző kismamákkal, ahogy az a hely szelleméhez illik.

P.s. Ja s ha már, ma van a születésnapja a faszinak aki abban a viccben is szerepel, hogy "-Ki van ott a bokorban? - Jean-Claude Van Damme! - Jöjjenek ki mind a négyen!" Én kérek elnézést.

Három napja karácsonyi sütit eszem a vércukrom 

sérelmére. (Ez meg eredetileg Pogues.)