- Tényleg nem egyszerű népet számlálni, nekem még sose sikerült rendesen - elmélkedett Ifás Géza megélhetési önkéntes véradó, és lépcsőházi nótafa - Mer' sose lehet tudni, mennyit kell inni hozzá, hogy már emberszámba vegyem a Margitné Józsit, de még ne számoljam meg kétszer. Vagy többször, de csak nyolc napon nem túl gyógyulóan. Meg mikor bemegyünk a Tocsogósba fröccsöt sörözni, akkor se lehet már ott megszámolni a népeket. Mindig kimegy valaki cigizni vagy hugyozni, aztán ketten jön vissza, vagy egyen se, néha még idegenek is bejönnek kávéra. Kávéra, bazmeg! Nem láttak ezek még rendes kocsmát?
- Így megy ez, de a számlálás nem is nekünk kell fontosnak lennie, az állami kormány akarja tudni. Mekkora a lakásod, ami a tiéd-e, ilyenek, hogy aztán le lehessen söpörni a padláson a kisajátítást, a tanácstól, nagyapám is mesélte mindig, amikor néha - fűzte hozzá Irénke a nyugdíjas besúgó, aki hajlott kora ellenére sem hajlott arra, hogy megismerje a világ azon részét, mely kívül esik a konyhája, a sarki garázsbolt és a Fekvehányás utcai Ittasellátó (régebben: 21.sz. Büfé és Falatozó) Bermuda-háromszögén.
- Dehát nekem nincs is lakásom egyáltalán, az a Klárikámé, még az előző férjétől örökölte, mikor lecsukták, de söpörni azért söpörhetne a kormány, mondjuk kávét azt nem főzök nekik, vegyenek maguknak!
- Klárikát lecsukták? Mikor jött ki a honnan? - tapintott rá Irénke a lényegi pontra.
- Nem, a férjét, a volt Lajost, a másodikat. Márhogy második Lajos volt, de nem királyilag a történelemből, csak az asszony első három férje véletlenül mind Lajos volt, és ő volt a második.
- Na ne, direkt ment hozzá egymás után három Lajoshoz is?
- Nem, ez tök véletlen volt, legalább is az elsőnél, aztán mondjuk nem jött rosszul, hogy a személyiben legalább azt nem kellett mindig átíratnia, hogy Lajosné.
- De nálad igen!
-Á, rég lejárt a személyije, de utoljára kétezer-tizenvalahányban igazoltatták Klárikámat, és már akkor is egy ötezressel igazolta magát, amúgy meg ha kell személyi, útlevélnek mondjuk, akkor is maradhat a fél neve, mert nekem meg a második a Lajos, de mondom, tök véletlenül.
- De minek nektek útlevél? - Irénkét nem lehetett kizökkenteni.
- Hát, esetleg elutaznánk valamikor, pár napra csak, állítólag van a közelben valami jó fürdő, lángosossal meg minden. Akkor kellhet a papír, nálunk tavaly lakott pár hétig egy zalai migráns, annak is voltak papírjai.
- Csak ne maradjatok sokáig! Mert szerintem ezek még a szomszéd megyéből is meg tudnak majd számolni, meg az üres lakást is itt, aztán ha hazaértek, már ebben is brüsszelek laknak, mert az állam elretardálta a kéglit. Szóval itthon lenni mindig jobb, na jó, néha szarabb, de biztonságosabb. És ha nem jössz ki sokáig lakásból, vagy csak sötétedés után, nem látnak majd számolni, vagy nem eléggé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése