A 67-es út mentén nem szeretik a 67-es utat, pontosabban a Köztársaság együttes hasonló című számát, amit autók zenélnek az úton, csúcsabb forgalom estén óránként több mint hatvanhétszer. Mert a „zenélő út“ nevű közepesen nyögvenyelős ötlet ugyan jó poén is lehetett volna, de ezt is sikerült igazán magyarosra megcsinálni. Azaz a 67-es pont Mernye határában zenél, nem messze a falu szélső házaitól, ahol most már nem igazán lelkesednek azért, hogy egész nap ezt a remekművet halgassák, zongora és vonósok helyett buszokra és postásautókra hengszzerelve. Mert ha valakinek tetszett is anno a Republik száma, az is hajlamos lehet egy hét után túlsodródni az őrület határán. Na ja, én is szeretem a paradicsomos spagettit, de ha mondjuk hétfőtől péntekig azt kellene ennem, napjában ötször, akkor hétvégére már egyáltalán nem lenne kedvem hozzá, inkább az árttlan járókelőket dobálnám vele z ablakból, közepesen összefüggéstelen őrültségeket üvöltözve. (És igen, meg lennék győződve arról, hogy minden egyes járókelő igen is megérdemli, hogy szószos tésztával támadjak rá, elvégre mindenkinek van valami mocskos kis titka az ő életében, amivel rászolgált a bosszúmra, és különben is, miért járt erre?)
Szóval utat zenéltetni autók futóművével lehetne akár vicces is, csak kellett volna találni egy olyan útszakaszt, ahol egyetlen hátsókertben sem kap idegrángást tőle senki, csak mert negyven évvel ezelőtt meggondolatlanul, egy akkor még nem létező gyorsforgalmi út mellé építkezett.
Viszont ha már így esett, több dolgot is lehetne tenni. Az első, és legkezézenfekvőbb (mert legmagyarosabb) megoldás, hogy az illetékesek szarnak az egészre. A valamilyen közútügyi főhivatal például azt mondta a sajtónak, hogy ők ezzel nem foglalkoznak, mert nem érkezett lakossági bejelentés, vagy ha igen, még nem hozta föl Irénke a postázóból, hogy három példányban iktassák. És amíg nincs írásban hivatalosan, névvel, címmel (szül.hely, szem.szám!) bejelentve, ikatatva, irattárba helyezve, két példányban elveszítve, alagsorban dugás közben megtalálva valamint Irénke által lekávézva addig azt a bejelentésst nem lehet komolyan venni. No igen, egy rendes névtelen fejlelentés az más lenne, annak valahogy lenne súlya, de a lakossági rinyálásnak be kell tartania a hivatali utat, különben miért kapná a fizetését az alosztályvezető-helyettes asszony, akinek két macskát is el kell tartania. Ennyi az egész. Amíg kussolnak a parasztok, nekik nincs arra dolguk, nincs semmi látnivaló, tovább lehet haladni. Egyébként is örüljenek a marhák, hogy az út nem mondjuk a himnuszt zenéli, mert kurva nehéz lenne egy már rövidebb szakaszon is állva vezetni. És balesetveszélyes. A faluszélieket akkor nem csak a zaj zavarná, hanem a füstölgő roncsokból kilógó véres hullák is, rögtön a szilvafa meg a csirkeól között, ahol az ilyesmi kifejezetten zavaró.
Na de mi van akkor, ha pár évnyi nemcsinálás után mégis csak tenni kell valamit? Az ilyen zenélő utaakat szerintem legegyszerűbb lenne alagutakba vezetni, ott jó az akusztika, és a környékbeli őzek und mezei nyulak nem lesznek öngyilkosok tőle. Persze egy már megépült utat viszonylag nehéz letuszkolni a föld alá, ez mondjuk épp egy frissen épült szakasz, úgyhogy lehet hogy ezt még könnyebben lehetne elásni, de ha már megszáradt, akkor már mindegy. Akkor csak annyi marad, hogy fölé kell építeni egy alagutat, arra meg hordani egy hegyet, hogy legyen értelme az alagútnak, és máris meg van oldva a probléma. (A hegyen persze tilos lenne szánkózni vagy síelni - még jó, hogy hó sem nagyon akadna hozzá - hisz a síelők is nagy rumlit csinálnának, ráadásul túl hangosan kiabálnak már a legkisebb sípcsonttörés esetén is, ami megint csak zavarná a környék nyugalmát.)
Az alagút ugyanakkor remek óvóhely lehet atomtámadás, savas eső vagy Blekk Frájdéj esetére is, plusz a falait ki lehetne festeni, az ilyen pörgetős füzetek fázisrajzainak technikájával. Az autósok meg élvezhetnék, hogy miközben áthaladnak az alagúton, a kerekek alól szól a 67-es út, a falon meg pálcikaemberkék szomorúan dugnak, és ha átnéz az út túloldalára (vagyis a másik falra), ott szomorúan dugnak visszafelé.
És persze van a legegyszerűbb megoldás, miszerint be kell szántani az egészet a picsába, finomabban szólva: atomot nekik! Ha a sok birka nem tudja értékelni sem a RePublic együttes zenekarának korszakos, poptörnénelmi opuszát, és azt az ironikusan posztmodern gesztust hogy mindezt főleg túlhajszolt sofőrök adják elő túlkoros kamionokkal, akkor meg sem érdemlik az egészet. Nem csak a zenélő utat, de egyáltalán az utat sem, az ilyenek járjanak szekérrel a szántóföld mentén vagy tanuljanak meg repülni, vagy egyszerűen maradjanak otthon. Aztán majd valami közeli cég néhány tízmillióért megvizsgálja annak lehetőségét, hogy lehetne a felszedett útburkolatból és az alapozás el nem lopott részéből mégis inkább stadiont építeni, persze szigorúan jó messze Mernyétől.
Elvégre a stadiont is betonozni kell, az meg majdnem olyan mint az aszfaltozás, és ha az utat felállítjuk (máshol) akkor az már majdnem egy pillér, az meg körbe rakva stadion. Na jó, kell még majd néhány milliárd lelátóra meg műfűre, de az már nem fog zenélni, a hazai fodbalisták úgysem tudnák megfutni a gyászinduló tempóját.
Esetleg ha dühös mernyeiek kergetnék őket...
p.s. Ja, a cím: az is a 67-es út igazából, csak a 27%-os ÁFA nélkül. Mert gondolom a 67-es az a bruttó út, de mi csak a nettót használjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése