Hú de be vagyok én szarva a világtól, hisz minden rettenetes, ami meg nem az szörnyű, esetleg elviselhetetlen. Odakint hideg van meg köd, meteo-urológusok (vagy valami hasonló szakmázók) azzal ijesztegetnek, hogy ónos eső is lehet, de szerintem az ón mérgező, majd megkérdezem róla kezelőrovosomat és gyógyszerészemet. A mellékhatások tekintetében keresem a zavarodottság jeleit, de a hülye mellékhtások csak bambán néznek a főhatásokra,és ebben ki is merülnek lenni.
A világ teli van félnivalókkal, hogy elcsúszom az ónos esőn, hogy kínai vírust hordoz a vietnámi papucsom, hogy felmelegszik az elsivatagosodó klímavészhelyzet, vagy (és ezt egy régi kedvelt könyvből, a Hogyan legyünk bolgodtalanok? -ból lopom) a játékmackóm anyja megöl, mert buzerálom a kicsinyét.
És akkor még jön a politikai is, Soros folytatja ördögi harcárt ellenem, és néha azt érzem elég sikeresen, hisz időnként azon kapom magam, nem vagyok már eléggé és határtalanul lelkes, mikor Orbánfő Miniszter Elnök Úr a tokáját rezegteti az ügyeetes türkmén diktátor díszvacsoráján, pedig ez világpolitikailag is akkora esemény, hogy Trumpli Elnö Kúr arcáról is lefagy a twitter tőle. De ez a Soros ez elveszi a tőlem a feltétlen rajongás langymeleg akolmelegegét, aztán majd jön az ez már hovávezet? A végén még önnállóan kell gondolkodnom a dolgokról, ami nem áll jól nekem, bár egy kockás sállal talán még fel tudom dobni kicsit, ha már a szemüvegemtől eleve kissé okosnak tűnök, de csak délutáni ellenfényben.
Lehet továbbá rettegni az ételek kapcsán is, hogy mondjuk a reggelim rákot okoz, igaz nem akkorát mint az ebédem, mert a mennyiség ez esetben valóban átcsap minőségbe, a vajas pirítósnál rákabb a light kólában pácolt tükörtojás. De hát nem lehet minden nap rántott padlizsángyökeret enni teljes kiőrlésű zöldségkörettel, mert nincs az a pénz. Így aztán a takarékossági okok megfontolásából néha csőben sült furnérlemezt készítek, az eléggé rostos, és van az a fél liter kecsap, amitől kecsapízű lesz, miközben mégis ropogós marad.
De állítólag nem tesz jót a túl sok alvás, meg a túl kevés alvás sem, a pont megfelelő idejű alvással meg az a baj, hogy pont alvásidőben megy a Cicababák hálójában 3. ismétlése a tévében, 50%-al csökkentett zsírtartalmú reklámbolkkokkal, meg hát flexelni is éjszaka szeretek, mikor nem zavar a sok hülye szomszéd. És ha elszúrom, olyankor a mentők is jobban ráérnek.
Mert igazából a balesetektől nem félek, eddig még minden ilyesmit túléltem, pedig a múltkor úgy bevertem a fejem egy szekrényajtóba, hogy nagyon, szerencsére nem lett semmi baj, az ajtó azóta is szuperül nyílik, csukódik és útban van.
Az új karrierem az lesz, hogy elmegyek kazkadőrnek, és akkor nem kell majd többet aggódnom. egyfelől mert majd aggódnak értem mások, nagy terhet véve le a vállamról, másfelől meg egy halálurás közben nem kell féljek attól, hogy a mutatványom veszélyes, hisz tudom hogy az.
És ha nem sikerül a halálugrás, legalább azzal a megnyugtató tudattal csapódok majd be, hogy soha többé nem lesz tériszonyom. Ami megint csak az egyik legfőbb szorongásfaktorom, most még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése