Hogy mi az élet sója, azzal kapcsolatban jelentéktelen viták vannak, hogy például a humor-e vagy a szeretet vagy valami egyéb coelhoi sekélyes nagyotmondás, de mindegy is. A Föld sója mi vagyunk, legalább is egy Jézus nevű óhippi szerint, és hát ebben lehet valami, most épp azt látjuk, hogy alaposan elsóztuk a földet magunkkal, általunk avagy részünkről. Sóval hintettük be, mint a rómaiak Karthago romjait, most meg be is vagyunk sózva rendesen (vö.: klimahiszti-vészhelyzet), eddig élveztük a show-t, de most mehetünk a levesbe.ha már a só oda (is) való, de ha elsózzuk, akkor csak a levesen lehetünk, hisz a sós víz fenntart, mint a tenger is, ami a hátán viszi még az egészen vasból lévő hajókat is. ha jók, ha nem jók. A tengernek az mindegy, dolgozik benne az ösztön meg a nátrium-klorid, meg a megahalak, amik viszont a sok turistához hasonlóan bele is pisilnek. Már ha a halak szoktak olyat, hisz lehet hogy simán csak kiizzadják.
Mi mint emberiség, mint a Föld sója, már régóta pisilünk a tengerekbe, a légkörbe, a talajra, szemüveges emberek időnként mondogattják, hogy nem kéne, de mi szarunk rá. Lassan nyakig is ér, de nem baj, ez olyan puha és meleg érzés, kényelmes helyzet, bár nem csak Dániában bűzlik valami.
De mi nem aggódunk a jövő miatt, utánunk a vízözön, és tényleg. A vízözön sem más, mint mikor a Nagy Égi Házmester (egyesek szerint maga isten, mások szerint nem tudják) végre elunja a bűzt, és lehúzza az egészet a picsába. Addig viszont buli van, perfektül pörög a parti (valamint egy alliterációért mindent), mi vagyunk az Utolsó Napok Szentségtelenjei, talán nem hiába gyakoroljuk a világvége-várást már több mint ezer éve. Lesz majd svédasztal, tűzijáték és tombola, és ha lesz Omega vagy LGT búcsúkoncert is, akkor már biztosak lehetünk benne, hogy tényleg itt a világ vége, utoljára sózunk.
De hát végső soron a vén kecske is megnyalja még a sóhivatalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése