Hogy milyen lesz a jövő, azt nehéz megmondani, mert a jövő furcsa sajátossága, hogy még nem történt meg. Csak a Tralfamadoron, mert az ottaniak egyszerre látják az összes pillanatot, tehát valaki halott, az nekik nem valami végleges állapot, hisz az illető csak épp abban a pillanatban nincs életben, egy csomó másikban viszont igen, ami nagyon örömteli perspektíva. (Bővebben lásd Kurt Vonnegut munkásságát, különös tekintettel Az ötös számú vágóhíd és A Titán szirénjei című regényeire.)
De mi nem a Tralfamadoron vagyunk (esetleg a csak a jövőben leszünk ott vanni), hanem a Földön (na jó, én épp az első emeleten, de nem a popzenekari értelemben), ami lehet hogy lapos, de lehet hogy most épp nem, csak valamikor máskor fog volt az lenni. E mellett pedig a galaxisunk szívcsakrája, de lagalább is a Galaxis-Alsó 221/b gravitációs állandójáé, bár ez a jövőkutatás szempontjából majdnem mindegy, annnyit számít az egész, mint légyszar az 1936-os falinaptáron fog majd egyszer.
És bár a jövő nem ismert, de kiszámítható, nem csak úgy hogy a jelen tendenciáit előrevetítjük (magyarul: extrapoláljuk), mert abból csak annyi látszana, hogy a jövő a Tinder-alapú kormányzásé, az algevő sáskákból készült hamburgeré, és hogy az emberiség évente egyre többször sodródik majd a kihalás szélére, legalább havi rendszerességgel.
De ez nem több, mint a dolgok más dolgokból elkövetett kimatekozása, nincs meg benne az a látnoki svung, amitől az igazi, teleshopos jósokat megszállja a prófétálás marketingszemlélete. Hisz a jövőbelátás isteni adomány, kozmikus felelőség, valamint az középosztálybeli életszínvonal bizonytalan alapja.
(Mellékszál: a teleshopos jövőbelátóknak azért kell nyilvánosan hülyét csinálniuk magukból, mert később a főtárgyaláson mindig jól jöhet a védekezés, hogy ők hülyék, mint ahogy azok is, akik ezt nem látták az emelt díjas telefonszámok mögött. Egy mesebeli királyi udvarban is mindig jobb udvari bolondnak lenni, mint udvari fővarázslónak, mert míg az utóbbit bármikor lefejezhetik a máglyán, ha nem jönnek be a jóslatai, addig az előbbi bármikor hivatkozhat rá, hogy ő a munkaköri leírásából következően beszél hülyeségeket, igazából tényleg ezért tartják. Az ezotévés, háztartásbelinek kinéző asztromágusok épp e kettőt kombinálják, ha valaki benyalja hogy látnokok, akkor okés, de ha a járásbíroság előtt állnak, akkor ők csak vicceltek, az a barom, aki ezt nem vette észre. Ők csak a szórakoztatóiparban dolgoznak, és hát még mindig jobb mintha pornóznának, igaz nem sokkal.)
És akkor adódik a kínzó kérdés, hogy lehet látni a jövőt? A válasz elég egyszerű: meg kell várni. És az nem igazi ellenvetés, hogy ez esetben már nem is a jövőt látjuk, hisz az már jelen, mert mint tudjuk a jelen nem létezik. Múlt az van, az nyilvánvaló, jövő is van (lesz majd), ez valószínű, de jelen az nincs, minden pillanat, amit épp jelennek próbálunk érzékelni, máris a múlt, már az idő alatt, amíg próbáljuk érzékelni. Tehát mikor megvárjuk hogy bekövetkezen a jövő, és az múlttá válik, már tök jól látjuk, sőt minél távolabbi jövő válik minél távolabba vesző múlttá, annál inkább.
Gondoljunk csak arra, hogy vannak például történelemkönyvek, amikből jól elolvasható a múlt, de az a múlt előtte kurva sokáig távoli jövő volt, sőt a már emlegetett tralfamadori nézőpontból most is mindig is az, sőt a mi "jelenünk" is maga a jövő az össszes korábbi pillanatban folyton, vagyis most is, ha már a jelenben ugye nem tudjuk más farkával a csalánt... És hát meg ugye a sok ezospirituális teoretikus nem tudja, hogy hétvégére esett-e a múlt szombat, de sziklaszilárd a tekintetben, hogy őseink harmincezer éve a Szíriuszról voltak illegális bevándorlók. Mert mély amúltnak a kútja neki, de legalább van, a jövőét még csak most ássuk majd valamikor.
Na most már kissé belezavarodtam, vagy bele fogok zavarodni egykor régen, egy messzi-messzi galaxisban itt a sarki zöldségesnél. Az biztos, hogy az idő bonyolult, bár a telefonom mutatja, a jövő kiszámítható, csak a megoldóképletet cirill betúkkel írták óarabul, és az emberek nagyobbik része nem arra kíváncsi, hogy mifog majd történni vele, hanem csak arra, hogy miféle jók. Befejezettt jövő a jelenben, nem feltételes módban.
Oké, hívjon végre valaki egy órást, egy sci-fi írót vagy egy kvantumfizikust! Tegnapra, ha lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése