Még mindig nem szedtem le a fát
Ott ál a sarokban, tisztára feldíszítve
Több mint egy éve már
A teknősöm is csak nézegeti
Hogy még mindig tart a buli
Vagy csak lusta vagyok leszedni tán
De nem figyel be az ablakon
Egy csíz a csupasz körtefán
A karácsonyfa ha mű, és az, főleg műanyag, jól elvan a sarokban, mióta kihalt a plafonig érő hibiszkusz, az tölti ki az üres teret az ágy meg az ablak között. Van rajta fények is világítva, meg sok csillogó gömb, nyilván előhozza belőlem a nem túl mélyre temetett szarkát, akinek minden csilllogó izé tetszik, akkor is ha giccs, sőt főleg akkor.
Egy karácsonyfa a sarokban az mindig jól jön, ha például beesik egy rég nem látott régi ismerős, akivel öt perc után rájövünk, hogy már nincs közös témánk, akkor még mindig rá lehet kérdezni, mit kerez ez az izé itt, a nyár közepén indokolatlanul.
Plusz húsvétkor lehet rá tojásokat is aggatni, meg apró játéknyulakat, csak figyelni kell hogy ne hóhércsomóval, mert az Addams family a szomszéd lépcsőházban lakik, és nehogy nekem tojja ide a nyúl a répaszeletelő guilllotine-t ajándékképpen.
Annak nemhogy húsvéti hangulata nem lenne (elvégre nagypéntek az még nem húsvét, bár a kivégzősdi stimmel), de karácsonyi sem, ami viszont egy műfenyőtől joggal elvárható.
Annak nemhogy húsvéti hangulata nem lenne (elvégre nagypéntek az még nem húsvét, bár a kivégzősdi stimmel), de karácsonyi sem, ami viszont egy műfenyőtől joggal elvárható.
ez itt tényleg az, az ablak és az ágy között félúton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése