Úgy tűnik, az étcsoki mégsem egészséges, nekem ez új hír, mert azt sem tudtam, hogy a tudomány eddigi állása szerint az. Volt eddig. Hisz nyilvánvaló, hogy ha valamit a tudomány (főleg a nem brit tudósok) egészségesnek tartanak, akkor az, már csak pszichoszomatikus alapon is, de ha kimondják hogy mégis csak egészségtelen, akkor onnantól öl, butít és nyomorba dönt. Minden fejben dől el, főképp marketingesek mítingjein, a legendás brit tudósokat is a reklmámszakemberek pénzelik, hacsak nem ők maguk azok.
Mert nyilvánvaló, hogy minden élelmiszer egészségtelen. És hiába mondják, hogy például a gránátalma az milyen hasznos und jó, próbált már megenni belőle valaki hat és fél kilót ebédre? Na ugye, a túlzott gránátalma fogyasztásba bele lehet halni, bár az egyénenként változik, hogy ki hány kiló gyümölcs hirtelen megevésébe pusztul bele, vagy lesz hátrlévő életére szalonnafüggő gipszkarton-szerelő. De ettől még szeretheti az étcsokit.
A probléma valójában az, hogy az étel minden szinten káros, mindenképp halálhoz vezet. Ugyanis szükség van rá az úgynevezett 'élethez', ami - mint az köztudott - egy olyan nemi úton terjedő betegség, melynél a halálozási arány száz százalékos. Vagyis minden falattal közelebb jutunk az elerülhetetlen véghez, persze nem közvetenül. Az evés révén ugyanis először a vécéhez jutunk közelebb, ha már az étel egy részét eleve nem tudja befogadni a szervezetünk, ilyen értelemben a klotyó már maga a halál előszobája, ráadásul sötét rosssz szagú, pont mint az elmúlás. Az étel szar, ezért enni nem csak káros, de gusztustalan is.
(Mert amit a vécébe rakunk, az maga a halott étel maradványa, de ezt az asszociációs láncot itt abba is hagynám, nemrég reggeliztem, mint afféle szuicid pirítós-függő, de szeretnék ebédelni is. Tényleg, az megvan, hogy a virágok a növények nemi szervei? Na így tessék ezentúl rózsákat szagolgatni!)
Az ételmérgezés ellen lehet persze radikális diétával védekezni, hogy például nem eszünk semmit egyáltalán, de valójában ez sem járható út, hisz a teremtésben ehelyezett csapda épp az, hogy a nem evésbe is belehalunk, sőt gyorsabban, mint az evésbe. Vagyis kell a szokásos harmadik út itt is, a népiesen urbánus lakosság számára javasolt megoldás az lehet, hogy kollektíve tanuljon meg fotoszintetizálni. Mert a napfényt nagyon nem használjuk jól, igazából csak a D-vitamint vesszük ki belőle, de az azt megelőző, A-, B- és C-vitaminokat meg tisztára benne hagyjuk, a fotonikus rostokról és az infravörös ízfokozókról már nem is szólva. Ráadásul a napfény ingyen van (most még, most kell jól kihasználni), csak ki kell menni érte a ház elé, bár a ház az kétségtelenül sok pénzbe kerül. De akinek nem telik rá, az mehet napfényt lakmározni a mezőre is, kissé hippis megoldás ugyan, de ha nem fonunk mezei virágokat a hajunkba, szódával még elmegy.
Úgyhogy jelentős üzleti lehetőséget látok egy franchise-alapon terjesztett fotoszintézis-tanfolyam módszerben, ahol mindenki megtanulhatja a fényevés valóban tudományosan filozofikus elméletét és gyakorlatát, és kedvezményesen vásárolhat csakratisztító kulcstartót meg napelemes spánielt. Ettől aztán én gazdag leszek, az összes résztvevő pedig nagyon egészséges, boldog és szegény (boldogok a lelki szegények, ugyebár) és csak azután halott.
Ja, és a víz is egészségtelen. Csak nézzük meg hányan fulladnak bele évente, hány embert sodor el árvíz vagy cunami, szóval kerüljük vizet. Igyunk söröt és fürödjünk boldogságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése