Ma egész nap köd volt. Felkeltem reggel, kinéztem az ablakon: köd. Vissza is feküdtem sürgősen, elvégre ködben semmit nem lehet csinálni, az embert ködben elüti a busz mert nem várja jönni, a ködben minden rendes horror-dokumentumfilm szerint szörnyek laknak, és megeszik azokat, akiket nem üt el a busz, aztán jön Zúz Mara, aki a nevéhez híven ugye. Zúz. Aztán hazazavar mindenkit. Szóval nem érdemes ilyenkor kimenni az utcára vagy a boltba, ködben legfeljebb postára szabad menni, de csak ha nagyon muszáj, vagy ha otthon rosszabb.
Pedig nem is így indult a dolog, elsőre csak a annyit érzékeltem fél szemmel az ablakon át (valamint pizsamában), hogy odaint elég fehér a minden, ami így télen persze indokoltnak tűnt, meg hogy talán havazik a hó. De csak a nyavalyás köd volt, mert ennyire sűrű und aprószemű havazás már nincs is van.
De ködnek meg gyanús volt. Hiszen egy normális köd az azért van, mert igazából kissé depressziós, enyhén identitászavaros felhő, aki indokolatlanul tartózkodik földközelben, kis barátjával a talajmenti faggyal együtt. Az ilyen köd viszont nem marad tartósan velünk, előbb-utóbb visszamegy felhőnek, mi meg látjuk jönni a 13-as buszt a teszkó felől félúton.
De ez a mai köd ez nem ment át felhőbe, ez még mindig itt van, gondolom azért, mert ez köd nem csak úgy lett, ezt küldték! A háttérhatalom, a gyíkemberek a fene tudja kik, csak az bzitos hogy valami alattomos rosszban sántikálók, akik el akarják rejteni előlünk a valóságot. Lehet hogy már teljesen el vagyunk foglalval, mondjuk űrlényileg, csak ha a szembe lévő házat is alig látom át, nem lehet észervenni a birodalmi rohamosztagosokat a ködben, akiknek már értem hogy miért fehér pácéljuk. Mer ugye védeni nem véd semmi ellen, ez az összes vonatkozó riportfilmből kiderül, de eremekül álcáz a ködben, plusz igen szekszi, már ha valakinek bejön az egyenruha-fétis.
A ködben tehát vagy n-demenziós szörnyek vannak, vagy az inváziós flotta partraszállói, de leginkább mindkettő, elvégre az n-dimenziósoknak amúgy sem kell pont az a három, amiben mi vagyunk meg a galaktikus konkvisztádorok, úgyhogy békésen tudnak egymás mellett gyarmatosítani.
De ez a ködgerjesztés nálam nem jön be, átlátok én a rajtuk, és felkészülök a legrosszabra főleg. Engem nem lehet csak úgy meglepni, először is egy darabig nem hagyom el a lakást, miközben azért fejben tartom a 13-as busz menetrendjét, másrészt már megszámoltam a szekrényben a konzerveket. Természetesen nem árulhatom el. hogy hat darab van, beleértve a paradicsomos heringet is, ami lehet hogy kettőt ér, még jó hogy titok, hogy így is csak hét a darab. De ezt az idegenek nem tudhatják, így teljesen össze vannak zavarodva, hogy akkor most tőlem milyen hosszú ellenállásra számíthatnak, mondaatni kívülről bomlaasztom őket.
Aztán majd meglátjuk, hogy ki bírja tovább, én vagy a köd. Elszánt vagyok, kemény mint a vaíliapuding íze, és készleteim akár napokig is kitartnak, az én fejembe nem fog bezivárogni a hülye fehér köd, ott kitartó sötétség van. Csak ne kelljen lemenni tejért!
bármilehetbennemögötte
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése