Hírtelenül

Rém unalmasak a hírportálok mostanában, de annyira hogy még tévét is nézek, pedig az rendszerint csak civilizációs háttérzajnak kell, meg többet olvasok az átlagnál. Na persze nem annyit, mint tizenöt-tizenhat évesen, mikor még nem volt laptopom az interneten, és hetvenkettővel kevesebb tévécsatorna hetvenkedett a kábelen, de azért sokat.

Mert a rendszerint fogyasztott hírportálok megtekintésének két alapvető oka van: Egyrészt valóságfügőgként érdekel, hogy mi történik a lakótelepen túl, másrészt pedig remek vérnymásnövelő a fake news-ban és nettó ócska propagandában utazó oldalak olvasgatása (origo, 888 és egyéb, lélekben felcsúti Goebbels-epigonok). Reggel már kávé sem kell, elég csak beleolvasni a "Soros hálózatának titkos chemtrail-terve áll az éjszakai ónos-eső felháborító  elmaradása mögött" című khmm... "cikkbe", és máris ki vagyok akadva, ami elsőre ugyan rosszul hangzik, de igazából kellemesen meglöki az alapból kissé alacsony vérnymásomat. És olcsóbb mint a kávé.

Mostanában viszont a némileg komolyan vehető hírportálok rémesen unalmasak, ellenben a lakájmédia hírportáljai döglesztően unalmasak.

Ez most vagy azért van, mert nincsenek hírek, vagy azért mert túl magas már az ingerküszöböm. Hírek persze vannnak, de egy sematikus, mindenféle nyilatkozatokat felböffentő hírszerűség már nem izgat fel, a futószalagon gyártott " megölte az elgázolt halálos balesetet a büntetett előéletű vírusos tornádó" tematika már egyetlen szürke masszává folyik össze, tényleg a szemem láttára, vagy annak ellenére.

Ráadásul a manapság meghonosodó apokaliptikus hangnem okán mindig van egy-egy téma (és maximum két-három altéma) ami uralja a híreket, és ezek változó ideig, de minden mást letarolnak. Hónapokig a klímaváltozás volt a fő topik mindenhol, annyi különbséggel, hogy akkor a most klímaválság vagy klímahiszti van-e, de hogy van, sőt hogy nagyon van, hogy  főleg ez  van, affelől nem volt kétség. És altémaként lehetett kicsit sorosozni, poltikusbűnözőzni, de ha ezek kimerültek akkor jöttek a nemzeti sorskérdésként tálalt sporthírek, a receptek, meg lejárt szavatosságú celebek bikinis fotói, de azért lássuk be, ezek nem igazán hírek. (Amúgy valami podcastban hallottam, talán a Puzsértól, hogy a celebekig azért egy monotonan csökkenő függvény vezet el: először voltak az embereknek istenei, aztán az istenek helyett szentjei, aztán a szentek helyett sztárjai, majd a sztárok helyett jöttek a celebek, és itt tartunk most. Hogy a mi is a negatív evolúció következő lépcsőfoka, az még bizonytalan, de az tuti, hogy még nem vagyunk a pincében, a freak-show nyilván még folytatódik.)

És az utóbbi időben már egyre kevesebbet klímáznak, na ja tél van, és a hidegben kevésbé sokkoló a globális felmelegedés. Pedig nincs is hideg, hol vannak a mínusz tizenfokok, kérdem én, nekünk már egy rendes fagy sem jár? A karácsonyt is meg kellett oldanunk hó nélkül, pusztán bejgli és stílenaht segítségével, műfenyő-illattól sújtva. De ha a többséget nem kerülgeti a hőguta, már nem is érdekli annyira a klíma, ha meg igen, hát bekapcsolja, elvégre az üvegházhatásnak is jár valami.

A kíma-téma kifulladásával jön a koronavírus-járvány, vagy a koronajárvány-vírus, végül is mindegy, a lényeg hogy van bennne korona, de nem fogászati vagy szentistváni értelemben. És ez most akkorát megy, mint a sertéspestis meg a madárinfluenza, azokról is azt rettegték össze hogy most aztán ettől tényleg kihalunk. És nem, ez azért nem ennyire egyszerű. Egy pontenciális világjárványpersze nem falunapi sörfesztivál Bunyós Pityuval, de az ebolától sem halt ki az emberiség, sőt a leprától vagy a spanyolnáthától sem. De az tényeg zavaró, hogy az új vírusról akkor is híreket kell gyártani, ha nincsnek új fejlemények, bár gondolom az origónál például kissé fellélegeztek, hogy a migránsozás után lehet valami mást is tolni, mellékvonalnak meg ott a felcsúti által bedobott cigányozós-bűnőzőzős-ügyvédezős civilezés. Meg van immár kerálva az aktuális rettegni- meg utálnivaló, úgy is mint napi betevő hírfolyam. Cirkusz a népnek kipipálva, a kenyeret meg úgyis épp lopják. Esetleg valami komolyabb erdőtűz jöhetne még, koalamentéssel, miazmással.

Csakhogy ebben a járványos-kínais történetben nincs elég kraft, hatszor három mondatban le lehet rendezni a tájokoztató funkciót, esetleg el lehet ereszteni néhány háttérelemzést, de a napi tizenöt nyitóoldalas anyag, az kissé sok. És az sem segít rajta, hogy egyes médiaipari betanított munkások naponta többször felháborodottan rájönnek, hogy az ügyvédek sokat keresnek, az ellenzékieknek nem tetszik a rendszer meg a középkori börtönkörülményekért jár a kártérítés, igen a korábbi elítélteknek is, akik a közvélekedéssel ellentétben  tényleg emberek.

És a hírek unalmasságán az sem segít, hogy az ébrenléti fázisaim nagyobbik részében simán csak dolgozom, amikor meg itthon ülök a gép előtt, akkor is az időm kétharmadában online puzzle-okat rakosgatok, esetleg ide írok valami haszontalant. A kis idő, amit mégis a hírportálokkal töltenék, így is méla unalom.

Végül is lehet, hogy bennem van a hiba, de már tényleg majdnem minden hír untat, pláne mert az összes jelentősebb oldalon ugyanazok jönnek szemben, jellemzően majdnem azonos megfogalmazással. Úgyhogy mégis inkább Salman Rushdie-t olvasok, az informál és szórakoztat, meg az orromat is tisztíccsa, ami már rá is fér.