Durvuló Dóra Az Ő Hazájuk nevű pártszerű ízé független képviselője (ez már önmagában vicces, hisz függő ő, nyilvánosság- befolyás- és küldetéstudat-függő) most nem darált, hanem széttépett egy mesekönyvet, mert szerinte abban homoszexuális propaganda van. Namost:
- A homoszexuális propaganda mint olyan eleve értelmetlen. Minden jelenlegi tudásunk arról szól, hogy meleg nem attól lesz valaki, mert az divatba jön, remek kampányt tolnak a melegipari cégek vagy lát egy filmben két csókolózó férfit/nőt a gyermek, és ettől már aznap délután bebuzul. Minden érintett úgy meséli, hogy egyszer csak észreveszi magán az ember, hogy ő az, és onnantól e ténnyel kell kezdenie valamit. De nemi identitást nem úgy választunk, mint csipszet vagy telefont, a propaganda legfeljebb arról szólhat, hogy a saját nemükhöz vonzódókat nem kellene mondjuk halálra kövezni, vagy előírni nekik a nagy vörös H viselését a ruhájukon, ha már megtörtént velünk a felvilágosodásnak nevezett civilizációs fejlemény. (Amit Dóránk persze mélységes undorral tolna el magától, elvégre hozzá a Szent Inkvizíció áll közel, lelkileg és intellektuálisan egyaránt, miközben persze annak korában nemhogy országos politikus nem lehetett volna, de ezzel mentalitással boszorkányként égették volna el máglyán. Vagyis az, hogy ő nagy nyilvánosság előtt lehet egy buta wannabe-náci, azt épp a felvilágosodással kezdődő történetnek köszönheti. Miképp mi is a nyilvánosságot, annak nem reprezentatív, hanem polgári értelmében.)
- Könyveket fizikailag megsemmisíteni Európában legutóbb a nácik szokása volt, őket követni meg nem egyszerűen kínos, de kiiratkozást jelent az alapvető civilizációs normák világából. Miközben látszik, hogy az egész buzipropagandázós akciózás nem más, mint egy saját jelentéktelenségét frusztráltan megélő szélsőjobbos pártocska görcsös látszani akarása. Meg - nem mellesleg - a kormányzat közbeszerzés nélküli, informális megrendelése. Az oktatásról általában (miként a szociálpolitikáról, egészségügyről, gazdasági fenntarthatóságról és hasonlókról) nincs érdemi mondanivalójuk, ők a zászlólengetve vonulásban meg a tőmondatos jelszavak skandálásában jók, szeretik a nemzeti giccset és az árvalányhajas romantikát, és érzik, ezen a vonalon tudják megszólítani reménybeli választóikat. Igazából ez egy win-win szituáció: nem értenek a szakpolitikákhoz, de nem is szeretnének, mert arról csak unalmasan lehet beszélni, nyíltan buzizni, cigányozni, burkoltan zsidózni viszont színesen és érdekesen, no meg ez utóbbiakkal lehet felkerülni a címoldalakra is. Miként Dórának, aki sokkal inkább szánalmas, mint félelmetes, bugyuta akciói nyomán nem a melegpropagandától kezdünk tartani, csak rajta szörnyölködünk/röhögünk, és majd eljön az idő, mikor már kicsit sajnálni is fogjuk. De ott még nem tartunk.
Tényleg csak arról van szó, hogy van egy széljobbos párt, amely Ártunk és Ormányunk leghűségesebb, sanchopanzai értelemben vett fegyverhordozójaként, némi pénz, paripa és parlamenti hely fejében arra szerződött, hogy kimondja azt is, amit már a fideszkádéenpé is kínosnak érezne. Nyilván nem itthon, csak külföldön, elvégre a kormányzati keresztapának és alvezéreinek hazai használatra szánt uszításai azért kihallatszanak az EU-ba is, tehát ők mégsem vehetnek bármit a szájukra. Na erre van a szatellitpárt, ők nyomhatják a cigánybűnözést, a buzilobbit, a hazaárulózást meg teli szájjal az EU-ellenességet, a kormány meg elegánsan szétteheti a karját, hogy ja kérem, ilyen ez a mi ellenzékünk. A fideszenek ez a "semmi munka, dupla haszon" helyzete, mert az árpádsávos-turulos bagázs bedobja azokat a témákat a nyilvánosságba, amikre aztán ők mint kormányzat reagálhatnak, kimondja azt, amit a minisztériumi íróasztalok mögül már nem lehet, és felmutathatja Dóráékat, hogy íme, van náluk szélsőségesebben jobbosabb különítmény is magyar politikában, akikhez képest eljátszhatják a polgári közép szerepét. Ugyan senki nem hiszi már el nekik, hogy bármilyen értelemben is konzervatívok lennének (pláne hogy keresztények, leszámítva a szó Horthy-korabeli "nem zsidó" jelentését), de a kirakatba jó lesz. A háttérszámítás nyilván az, hogy a vevők (vö. "választók") majd úgyis csak a pénztárnál veszik észre, hogy a tévében, az ingyenes reklámújságban, na meg a bolt kirakatában még sokkal jobban festett az a szar, amit végül megvettek. Drágán.
De addig is, a temékelhelyezéses marketingkampány élvonalában küzd az ő hazájuk mozgalma, hogy aztán a főnök és a Belső Párt (ha valaki emlékszik még Orwellre és az 1984-re) majd átvegye és fölhabosítsa azokat a témákat, melyekre a sok náculás közepette leginkább ráharap az istenadta nép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése