2020. október 12., hétfő

Pszichonéni visszavág

Bagdy Emőke pszichológus igen megsértődött azon, hogy a politikai hiszti miatt az eladási listák élén landoló meseországos mesekönyv kapcsán  mondott, khm... butaságait kritizálni merészelte a szakma. Merthogy már több mint ezer pszichológus írta alá azt az állásfoglalást, melyben épp az ilyen, kisebbségeket is bemutató mesék pozitív hatásait emelik ki, főleg az ezen kisebbségekhez tartozó gyerekek önértékelése, önelfogadása szempontjából. 

Emőke néni azonban láthatóan úgy tekint magára, mint egyfajta nemzeti intézményre, és mai "kikéremmagamnak" kirohanásában eleve azzal indít, hogy a fentebb belinkelt szöveg egy ellene irányuló állásfoglalás. Holott az egy szemlélet, egy káros értelmezés és az abból adódó szimbolikus boszorkányüldözés ellen irányul, őt csak példaként említi meg a nyilatkozat, a  "gendermesékről" szóló, a jobbos sajtóban megfuttatott rémlátomásai okán. De Emőke néni már annyit haknizott szerteszét a kormányhitű médiában (és nem csak ott) hogy magát már-már a a tudományt ex cathedra kinyilatkoztató orákulumnak érzékeli, és vérig sértődik az egyébként tényleg szakmai, és valóban megalapozott kritikán.

Pedig a tudomány lényege - és ezt nagyjából Karl R. Popper óta tudjuk - nem a bizonyítottság (hisz akkor a tudományos tudásba nem tartoznának bele a hipotézisek), hanem a falszifikálhatóság, vagyis a cáfolhatóság. A tudományos tudás épp arról ismerhető fel, hogy vele szemben helye van a racionális kritikának, nincs kőbe vésve, mert mindig jöhet egy újabb mérés, egy újabb kísérlet, egy újabb, nagyobb magyarázóerővel bíró elmélet, és akkor az addigi vagy megy a levesbe, vagy onnantól kezdve csak korlátozott érvényűnek tekintik. A tudomány tehát attól tudomány, hogy nem csak helye van benne a kritikának, de nem is létezhet nélküle. Az a tudás ugyanis, mely nem bírálható, nem kritizálható, az nem tudomány, az isteni kinyilatkoztatás, vallási dogma vagy parancs a vezérkartól.(Mikor rájöttek, hogy a Föld kering a Nap körül, a geocentrikus világkép ment a levesbe, mikor jött Einstein és a relativitás-elmélet, a newtoni fizika továbbra is igaz maradt, csak már nem minden esetre.)

Vagyis ha valaki úgy tekint magára és a véleményére, mint amit nem lehet kritikával illetni, az nem tudós, és ebből a szempontból mindegy is, hogy melyik egyetem professzori katedrájáról ment nyugdíjba. A tudóssága valahol elveszett, hisz több mint ezer kolléga ellenvéleménye még csak el sem gondolkodtatja, nem jut eszébe, hogy ha mindenki szembe jön az autópályán, akkor mégis csak ő csinált hülyeséget valamelyik felhajtónál.

Viszont előveszi a hazai értelmiség legerősebb fegyverét (a sör-unicum és a személyeskedő szarkazmus mellett) a számokkal való bűvészkedést. Attól most tekintsünk el, hogy a heteroszexuális többség nevében kér szót, mert nincs sportértéke belekötni ebbe a baromságba. (Hisz attól még soha senkinek nem lett igaza, hogy melyik nemre gerjed.) Viszont azzal is maga mellet próbál érvelni, hogy ebben az országban van kábé tizenötezer képzett pszichológus (és milliónyi amatőr...), és ha csak ezren állnak ki ellene, akkor tizennégyezer meg nem, ugyebár. Persze ettől még mindig nem mennyiségi kérdés az egész, mint ahogy eleve gőze sem lehet róla, hogy a nem aláíró tizennégyezer mit is gondolhat magában.  (Amúgy pedig ez az "egyél lószart, egymilliárd légy nem tévedhet" logikájának negatív változata, valami olyasmi, hogy "tíz szomszédból csak ketten pofoztak fel, ezek szerint a többi nyolc szeret". Lószart mama! - mondaná erre az agresszív kismalac.)

Szóval a a média egyik kedvenc pszichonénije tudományos érvekre elsősorban sértődéssel reagál, meg a némileg már meghaladott epigenetikai és fejlődéslélektani elméletek vázlatosnak is alig nevezhető beidézésével, belekeverve még a  hányatott gyerekkorát is. (Az epigenetika egyébként olyan öröklődési formákat vizsgál, amelyek nem járnak együtt a DNS-szekvencia módosulásával, és hát minimum egy csúszós kutatási terület.) És végig a sértődés hangján.

Igazából el kellene engednie ezt a tudományos dolgot, ha már csak kinyilatkoztatni tud, de nem nyitott a diskurzusra, így nyolcvan felé már senki sem venné tőle zokon. Egyébként árulkodó a róla szóló wikipédia-oldalt nyitó idézet is (miközben gyanús, hogy ha nem is ő írta magáról a szócikket - ahogy sokan szokták - de legalább is szerkesztette vagy felügyelte):

„Mindig szerettem tanítani és lelket gyógyítani. Ezt teszem ma is, és tanítok „nem középiskolás fokon” a média minden csatornáján és mindenütt, ahová hívnak, és ahol terjeszthetem a pszichológiai ismereteket. Remélem, sokáig végezhetem ezt a szolgálatot. Mégsem időt kérek a sorstól, hanem csak azt, hogy szabott életidőmben mindig a személyes érdekeltségen túlmutató értelme legyen annak, amit teszek.”

Hát, számomra elég rémisztő egy szöveg. Egyrészt a hímzett falvédő után kiáltó stílusa miatt, meg attól a félreérthetetlen tartalmi mozzanattól, hogy ő tényleg nem tudósként tekint magára, hanem mondjuk mint az önismeret, a gyereknevelés, meg úgy en bloc a pszichológia főpapnőjére. Erről a tripről azért le kellene jönni, ehhez sosincs késő.

hu.pinterest.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése